Olyan lámpa ez, amit nem lehet néhány mondattal elintézni. A kínai ipar remeke: itt és most a szó egyedül helyes, betű szerinti értelmében. Bizonyára lesznek, akik fanyalognak, pedig ez az elmés szerkezet számos (jobbára egymással nehezen összeegyeztethető) feltételnek igyekszik egyszerre megfelelni, nevezetesen a kerékpározás igényeihez igazodó fényerő, az alacsony fogyasztás és ezzel összefüggésben az elfogadható üzemidő, a megbízható működés, valamint a biztonságos rögzítés stb. Mindezeket nagyjában-egészében meg is kapjuk, ráadásul rendkívül méltányos áron. Hasonló árszabású versenytársai nemigen érnek a nyomába, a bajnokok árcéduláján viszont öt számjegyű összeg díszeleg. Persze nem ő az Igazi. Fénye lehetne sárgás színű és jóval erősebb, a megvilágított terület lényegesen nagyobb. Ennyi pénzért jobbat éppenséggel kívánhatunk, de aligha szerezhetünk.
Valójában ezt a készüléket zseblámpának szánták, a mellékelt rögzítő szerkezettel azonban a kormányrúdra szerelhető, és így egy csapásra alkalmassá válik a kerékpár kivilágítására is. Némi utánajárással tartalék rögzítőt is beszerezhetünk: hasonló rúdlámpákhoz való tartóból többfélét gyártanak, és nem lehetetlen, hogy Richuang mintájúhoz is hozzá lehet jutni.
A lámpatest feketére festett, anódosan oxidált alumíniumötvözet. Négy fő részből áll: elemtartó fedél, tömítő gumigyűrűvel, kapcsolóval; elemtartó ház, műanyag elemtartóval; diódaház, alumínium hűtőtönkre épített elektronikával és világító diódával; lencsefedél, átlátszó műanyagból készült lencsével. A fő részeket menettel lehet egymáshoz kapcsolni. A lámpatest hosszúsága 112 mm; az elemtartó fedél és a ház átmérője 25 mm, a lámpafejé (diódaház és lencsefedél) 30 mm. Súlya 74 g, elemekkel felszerelve 150 g.
A lámpát tetszetős külalak, kézre álló méretek, megcsúszás ellen biztosító recés felületek, rázkódásnak, víznek ellenálló felépítés jellemzik. Biztonságos, de nem sebezhetetlen. A kisebb baleseteket jó eséllyel túléli, de ha leesik a hetedik emeletről, vagy ráhajt egy kamion, bizonyosan vége. Ha a kapcsolót nem számítom, nincsenek mozgó alkatrészei. Ápolása, tisztogatása puha ronggyal, tiszta vagy mosószeres vízzel történhet, szerves oldószerekkel ne próbálkozzunk.
Vegyük sorra a legfontosabb részeket, illetve a velük kapcsolatos tudnivalókat. Az elemtartó fedél végén foglal helyet a kapcsológomb. Levelibéka színű vízhatlan borítása, ha erős fény éri, egy ideig fluoreszkál: olyan túlzás, ami nem kerül semmibe. A kapcsoló kezeléséhez szükségeltetik némi erő, tehát védelmet élvez a véletlen kapcsolással szemben. A fedélen kialakított fülecskébe lehet befűzni a csuklópántnak nevezett tartozék zsinórját. Ez a szíj felnőtt kezéhez nemigen illeszkedik, inkább csak a lámpa kipányvázására jó.
Az elemtartó házában picit kotyog az elemtartó. Ez nem hiba, hanem gondos tervezés eredménye. A tartós elemek és az akkumulátorok rendszerint testesebbek; gyakorta szükség van erre a csekély többletre. Az elemtartó jó minőségű, de nem bolondálló műanyagból készült. Három darab 1,5 voltos (AAA méretű) ceruzaelemet, illetve hasonló méretű akkumulátort fogad. A helyes polaritására figyelmeztető jelek hiányoznak, a szabály azonban egyszerű: az elemek negatív sarka érintkezzen rugóval. Az elemtartót megfelelő állásban kell betolni a házba: az oldalán díszelgő nyíl hegye, illetve a plusz jelű sarok legyen elöl, a lámpafej irányában. Tapasztalatom szerint az elektromos érintkezéssel rázós úton sincs baj. Az elemcsere szerszám nélkül is megy, mindazonáltal ez a művelet egyiptomi sötétségben nem a legkellemesebb foglalatosság. Mint minden lámpának, ennek is halála, ha kifolyik az elemekből az elektrolit.
A diódaházról annyit kell tudni, hogy a hűtés is feladata, üzem közben kissé felmelegedhet. Az elektronikát és az átlátszó műanyag sapkával védett diódát ne piszkáljuk. A fénykibocsátó dióda 3,6–3,8 V feszültségen, 300–350 mA áramfelvétel mellett 1 W körüli teljesítményt képes leadni. Jó minőségű, kis belső ellenállású áramforrásokra van szükségünk, és élvezhetjük – a TestBike felhasználói által oly szívesen alkalmazott túlzásokkal élve – iszonyatos, brutális erejét. Sajnos a véges teljesítőképességű elemekkel és akkumulátorokkal nemigen megy a csúcsra járatás.
A lencsefedéllel nem kell foglalkoznunk, az átlátszó műanyagból készült lencsét azonban óvni kell a szennyeződésektől, a szerves oldószerektől és a karcolódástól.
A kormányrúdra rögzíthető tartószerkezetet eleinte nem tartottam sokra, a használat során azonban eléggé meggyőzően bizonyított. Megítélésem szerint valamivel jobb és megbízhatóbb, mint a bilinccsel és sínnel működő rendszer. A csúzliszerű szerkezet keménygumira emlékeztető (hidegre merevedő) műanyagból készül. Eléggé erős és tartós, habár nyilvánvalóan nem tökéletes, és még kevésbé örök életű. Nyomós ok nélkül nem csúszkál, nem forog el, és a lámpát is szilárdan megfogja. Még a bringa szerencsésebb esését is kibírja. Egyik gyenge pontja a rögzítőcsavar: olyan kicsi a csavar feje, hogy ha nem biztosítjuk megfelelően nagy alátéttel, átbújhat a rögzítő kengyel furatán. Mindig csak annyira húzzuk meg a csavart, hogy a kengyel biztosan fogja a kormányrudat, de nagyobb erő hatására el tudjon mozdulni, kézzel azért el lehessen fordítani. A tartóba szorított lámpát érdemes kipányvázni valamilyen szerelvényhez, hogy balesetben ne repüljön el. A lámpa függőleges irányú állítása a tartószerkezet elfordításával történik. Vízszintes irányú állítási lehetőség elvben nincs, a gyakorlatban azonban némi ügyeskedéssel el lehet érni a kívánt eredményt.
A lámpának két, gombnyomással kapcsolható üzemmódja van: nem világít, illetve folyamatosan világít. Folyamatos üzemmódban, a viszonylag nagy áramfelvétel miatt, átlagosan csupán 4 óra körüli üzemidőre számíthatunk. (Az elemek állapotától, minőségétől, a hőmérséklettől, a csillagok állásától stb. függően az eredmény lehet lényegesen jobb vagy rosszabb.) Egyetlen biztos adattal szolgálhatok: ha a tápfeszültség bármilyen ok miatt 2,6 V körüli értékre csökken, akkor lészen sötétség. A takarékos üzemmód sajnálatos módon hiányzik: kímélni lehetne az elemeket, például városi környezetben, ahol nincs feltétlenül szükség leszálló repülőgéphez illő kivilágításra.
Ami a lámpa teljesítményét illeti, a dióda jellemző fényárama 60–65 lumen. Kevésnek tűnik, ez azonban valós érték, nem fortélyos módszerekkel számított adat. (A forgalmazók hetet-havat összehordanak: 70, 80, 120, 150 lumenről beszélnek.) Bármit jelentsenek is a számok, nem sok hasznát vesszük. Többet mondanak a gyakorlatban elvégzett kísérletek. Ezek szerint a lámpa fénye tiszta időben 800 méter távolságból is látható, és 200 méter távolságban is megvilágítja a tárgyakat. A fény összenyalábolását különleges gyűjtőlencsével oldották meg. A lencse csonka kúp alakú, palástja befelé, alapja kifelé néz. Középpontjában 8 mm átmérőjű furatot alakítottak ki, amely azonban nem járja át a lencsét: középtájon homályos válaszfal osztja ketté. Ez a ködös ablakocska vezeti ki a dióda fényének döntő részét, az átlátszó felület a maradékot. A lencséből kilépő fénykéve nem párhuzamos, hanem kissé széttartó. A lencse tíz méterre levő világos falra kb. 150 cm átmérőjű nagyon fényes kört vetít, amelyet kb. 550 cm átmérőjű fényes udvar vesz körül. Valami szórás ezen a körön kívül is van, de nem számottevő. A lámpa hátrafelé egyáltalán nem bocsát ki fényt.
A lámpa fénye 20 km/h sebességű haladáshoz megfelelő biztonságot nyújt. Tíztől húsz méterig bőven van ereje, hogy jól, kellően nagy területen megvilágítsa az utat, és oldalra szórt fényének ereje sem elhanyagolható. Nagyobb sebességnél egyre inkább kockázatossá válik a tekerés. Távolabbra kellene irányozni a lámpa fényét, és a gyengülő megvilágítást a fénykéve szélességének csökkentésével ellensúlyozni. Ilyen módon azonban csökkenne a megvilágított terület mérete, és ezzel kapcsolatban a biztonság. (A csóva szélességét szabályozó rendszernek semmi hasznát nem vennénk: a fényerőt kellene növelni, arra pedig nincs módunk.) Huszonöt km/h sebesség fölött, csupán ezzel a lámpával felszerelkezve, a gondviselés kegyelmébe ajánlok mindenkit.
Bármilyen jó is a lámpa, nem csupán a sötétség erőivel kell megküzdenie, hanem többek között az időjárás viszontagságaival is. Az eső nem árt neki, ellenben alacsony hőmérsékleten csökken az elemek teljesítőképessége, vele a fényerő és az üzemidő is. Sűrű esőben és ködben csak közvetlenül a bringa elé világítva lehet haladni, mert a vízcseppek tükörként verik vissza a fényt. Hasonlóképpen zavaró lehet, bár kisebb mértékben, az útra hajló lombokról stb. visszaverődő fény, illetve a szembe jövő járművek világítása. Ilyen körülmények között csökkenteni kell a sebességet, csakúgy, mint vizes úton, illetve terepen, a rosszabb út- és látási viszonyok miatt.
