- Gyönyörű, esztétikus megjelenés! (jó minőségű fotók ennek igazolására:https://www.facebook.com/media/set/?set=a.888745227818592.1073741834.190484110978044&type=3)
- Full karbon váz, első osztályú kidolgozás
- Pro Tour geometria, mint Cancelláráé (csak a geometria azonos a két gép között 10 000 dollár az árkülönbség, és még az sem biztos, hogy pont olyan mint a "kancelláré")
- Középrésznél megnövelt szélesség, nagyobb merevség, jobb hajtás hatékonyság.
- Kevésbé jó utakra van optimalizálva (Paris-Rubaix) így a hazai utakra ideális
- Nagyon jól csillapítja az úthibákból adódó rezgéseket
- A csillapítás ellenére is van kapcsolat az úttal, nem egy párnázott fotelben haladunk.
- A vázra nincs súlykorlát meghatározva
- Élettartam garancia
- UCI matricával ellátott váz
- A nyeregcső az ISO SPEED technika miatt, nagyobb súlynál, már túlzottan mozoghat, ami a hajtáshatékonyság kárára van. (Maximális nyeregmagasság meg van határozva, minden vázmérethez!)
- Magasabb pedálfordulatnál el kezd "pogózni" alattunk a hátsó rész..
- Azért, hogy szélesebb, ballonosabb külső is elférjen, viszonylag nagy a hely a kerék és a váz között.
- Az átlagosnál lényegesen nagyobb strapabírás miatt, nem egy "gramm bajnok" váz.
- A 4-es széria kevésbé jó karbon szövetből készül mint az 5-ös és a 6-os. Igaz nem is annyiba kerül.
- A 4-es széria 2014-ben nem kapható váz szettként
A legfontosabb, hogy véleményem leginkább a vázra vonatkozik, mert azt vásároltam meg, úgy hogy a boltban szétbontottak egy új Domane 4.0-ást.
Előtte, mentem vele kb.40-50 km-et de az így szerzett benyomásaim nagyon felületesek, voltak. Mindenképpen kiderült, hogy a rajt lévő nyereg nem lesz a barátom, így a második próbakörre, már az én nyergemmel mentem. Az volt a célom, hogy adjak egy esélyt a kos kormánynak, amitől eddig elzárkóztam. A klasszikus országúti kormányt továbbra sem kedveltem meg, bár tudtam váltani, fékezni, és veszélyes helyzetbe sem kerültem, de azt a stabilitást amit elvárok, nem biztosította. A fékkar fogás nem esett jól, ha a stucninál fogtam, akkor úgy éreztem, hogy magas a pozícióm. Alsó fogással elvoltam. Mindezt azért írtam le ennyire részletesen, hogy nem csak anyagi oka volt annak, hogy az addig használt Merida 905-ről került át, minden az új vázra. Az én alkatrészeim jobbak, (105, Ritchey, Mavic) mint amivel a 4.0-át szerelik, (Bontrager, Tiagra) de a legfőbb kérdés az volt, hogy akarok e változtatni a 33 333km során már megszokott és bevált "fitness" elrendezésen. Az átépítés hamar lezajlott, és augusztus 5.-én már mehettem is az első körre.
Mint a későbbiekből kiderül az életben soha semmi nem egyértelmű, avagy egy kínai mondás szerint mindennek az a hátránya ami az előnye. Kevésbé misztikusan a Domane szériát a Trek a tavaszi egynaposokra fejlesztette, hogy a rázós kockaköves szakaszok kevésbé vegyék igénybe a versenyzőket. Tehát egy Domane komfortosabb mint egy Madone ami a"normál " viszonyokra tervezett eszköz. Én meglehetősen sokat (15 000km) tekerek éves szinten, és néhány versenyen is elindulok, de jellemzően egyedül, vagy kisebb társaságban tempósan túrázok. Így számomra ésszerű választás volt a Domane, viszont az igazi indok, az esztétikai megjelenés a szemet gyönyörködtető piros fekete színkombináció volt. Már egy ideje nézegettem a boltban, de a végső lökést az adta meg, hogy egy alkalommal már nem láttam ott, mert eladták. "Tudunk még hozni egyet neked is! Kell?" Amire mintegy 5 sec után rávágtam, hogy kell!!!! Így nem hasonlítottam össze a két típust, a Madone kevésbé feltűnő megjelenésű, így vele nem lett szerelem első látásra.
Az első próbaút a Kőszegi-i hegység magyar oldalról országúti bringával elérhető legmagasabb pontjára vezetett, ahol évente rendeznek versenyt is. ( 6 km nagyjából 6-10%-os folyamatos emelkedő) Határozottan jobban mentem mint az idei évben eddig bármikor. Idén nem sikerült 98 kg alá mennem, így ez az útvonal nem a mosolygásról szól. De most kisebb volt a szenvedés, lihegés, tudtam, hogy a verseny szituáció még javítani fog a teljesítményemen és jó eséllyel ismét belül leszek a "bronz" limit időn.
Na ekkora dolog a pszichológia, mert ezután hosszasan keresgéltem az optimális beállításokat, és sokszor arra gondoltam, hogy vissza a Meridát. Igen a Trek egy "kényelmesebb" bringa, nem olyan agilis, mint az előd. Ezt "tudtam de nem sejtettem!"
A problémát az okozta, hogy a meglévő nyeregcsövemmel az addig megszokott beállítások mellett túlzottan nagy mértékben hajlítgattam a vázat. Az ISO SPEED megoldásnál a felső cső és a nyeregcső nem mereven kapcsolódik, hanem egy csapágy köröl elfordulva, a "kiálló" rész mint erőkar hajlítgatja az alsó szakaszt. Így csillapítja az úthibákat. Nálam ez már kb. 2cm-es nyeregmozgást jelentett. Kiállva, illetve oldal irányban merev volt minden mint a Gellért-hegy, de ülve éreztem, hogy "veszik az energia". Javult a helyzet amikor kevésbé nyújtottan, tekertem, de a megoldást egy 40 cm-es nyeregcső kölcsönzése, majd beszerzése jelentett. Azért, hogy teljesen ne lehessen lemerevíteni a rendszert, van egy határoló a csőben, így ha akarnám sem tudnám mélyebbre tolni, a nyeregcsövet. A megengedett mérték, viszont pont megfelelő számomra, sokkal merevebb lett a hátsórész, de még mindig maradt elegendő csillapítás. A Ritchey WCS Link, megoldotta gondjaimat. Sikeresen teljesítettem a hegyre menő versenyt, és egy mezőnyversenyt is. A "nekem fekvő" rövidebb emelkedőkön lényegesen gyorsabb voltam mint addig bármikor. Rázósabb részeken tempó csökkentés nélkül tudok tovább menni, nagyobb út hibáknál is kisebb ütéseket kapok. Az ISO SPEED villa nagyon jól teljesít, ott csak az előnyöket vettem észre! Az eddig megtett 3600km alatt még nem "anyáztam" igazán. A kezdeti keresgélős fázis után, meglett a megfelelő tempó síkon is. Lejtőn pedig az első pillanattól kezdve jól viselkedett. Vele sikerült több mint 2 km-el megjavítanom a lejtőzéses sebességrekordomat az így 81.4 km/h.(azóta 84 fölött) Ekkora sebességnél is stabil, biztonságos érzést ad. Az előd "56"-os méretű volt ami 186 cm-es magasságomhoz, még éppen megfelelt, de a nyereg teljesen hátra nyomva és egy 130-as stucnival használva. A trek 58-as méretű és a komfortosabb kialakítás miatt eleve "hosszabb" geometriájú. Így a nagyobb stabilitás teljesen természetes, az agresszivitás csökkenését inkább a túlzott váz csavarás okozta. A középrész BB90 jól közvetíti az erőt az út felé. A hátsó villában kialakítottak helyet a pedálfordulat és a sebesség mérő jeladójának számára (duo trap). Így bizonyos ajánlott gyártmányok "belesimulnak" a vázba, nem bontják meg az összképet.
Összefoglalva sikerült összehozni, egy dinamikus ugyanakkor kényelmes kerékpárt amely jó kompromisszum a hatékonyság és a kényelem tekintetében. Tervezem, hogy kipróbálok egy 4-es szériájú Madone-t (ismét van a boltban), mert kíváncsi vagyok, hogy az hogy teljesít, azaz fürgébb, de kényelmetlenebb e.
Kiegészítés 2015 Szept 30. A kerékpárral lassan elérem a 18 000km-ert. Volt alkalmam kipróbálni macskakövön is. Míg a többiek átkozódtak én viszonylag vigyorogva haladtam. Erről a szakaszról vannak emlékeim a régebbi bringáimmal is, azokkal a nyeregből kiállva mertem csak haladni. Az ISO SEED nem butaság, tényleg működik. Ebben az évben sikerült több rekordomat felülmúlnom, többek között két hét alatt begyűjteni több mint 1500 km-ert. Ez átlag napi 111km. Egy kevésbé komfortos bringával ezt nem hiszem, hogy össze tudtam volna hozni.
Rossz minőségű utakon, túrázni, versenyezni. Nem kizárt a ciklo cross felhasználás sem. Annak aki egy olyan karbon bringára vágyik amelyik elviseli a hazai útviszonyok adta terhelést. Olyannak aki a testsúlya miatt nem akar azon rágódni, hogy mikor törik el alatta a váz.