- masszív és túlépített a Merida One-Forty 1500-D, hajtáskor a csavaró erőkre meggyőzően érzéketlen váz tapered fejcsővel, RP23-as Fox taggal
- XT hajtáslánc
- számomra a lehető legjobb villa: nyílt olajfürdős, QR15 átütős, tapered nyakú Fox Float 140 RL
- felfelé felkeményedő felfüggesztése miatt viszonyag könnyű mászás
- játékos, AM geometria, mászás és lejtőzés közt jól eltalált kompromisszummal, természetesen utóbbi javára
- lejtőzésnél felkeményedő, talajtól el-elpattogó hátsó felfüggesztés
- átlag alatti erőnléttel nehezen tekerhetőek ki a technikás, meredek emelkedők
- bosszantó apróságok: bowdenek körül védőfóliák hiánya, az összeépítést végző üzlet vagy a forgalmazó által (?) indokolatlanul túlhúzott pedál, középcsapágy...
- AM bicajokhoz mérten gyárilag keskeny, csak 660mm széles kormány
- gyári szerelékként csak Deore szintű és nehéz fékek
Új váz helyett komplett kerékpárt vásároltam, amivel gyári állapotában - természetesen - egy métert sem mentem, egyből a szerelőállványra került. A számomra nem megfelelő, vagy a már birtokolt jobb alkatrészek miatt a gyári alkatrészek egy része lekerült róla, így kapott a One-Forty 1500-D Fulcrum Red Metal 3 tubeless kerékszettet UST-s külsőkkel, Magura MT4 fékszettet, Thomson stucnit és nyeregcsőbilincset, más nyerget, szélesebb kormányt és a gyári M520-as pedálok helyett 2012-es XC-s, SPD-s XT pedálokat. Ha már a pedálok: az ajánlott 8-10 Nm-es nyomaték helyett a többszörösével csavarták be őket, munkavédelmi kesztyűben és csak célszerszámmal bírtam kitekerni - bárki is szerelte a bicajt össze, ezért fekete pont jár neki! Szintén utóbbi jár a védőmatricák hiánya miatt - filléres tétel és mégis, mennyit számítana! A Canyon például az alsócsövön vázvédő matricával, az összes lehetséges bowden és váz érintkezési pontján áttetsző matricákkal szállítja a kerékpárjait - sőt, a bowdenekre szintén gumi védőcsík kerül... Apró figyelmesség, de cserébe nem dörzsöli szét a vázat egy bowden sem akár egy sarasabb túrán, 10-20 km után. No de a negatív inputokról egyelőre legyen elég ennyi, térjünk inkább az ösvényekre!
A kormánymagassággal úgy éreztem, lesznek problémáim, így első körben a két darab 1 cm-es spacert a stucni fölé tettem, hogy közelebb legyek érzésre egy 120 mm-es villával szerelt verzió kormánymagasságához. Ezt próbáltam segíteni a csak 20mm-nyit emelt rizer kormánnyal - ez az idők folyamán úgy néz ki, sikerült, hiszen hagytam mindent úgy, ahogy elsőre kiszámoltam és összeépítettem. A Talas villám eleinte hiányzott, de 40-50 km után egészen megszoktam a megbízhatónak ígérkező, egyébként vajpuhán mozgó, fix 140-es úttal bíró villát. Ahol merevfarúval felmászok, vagy felmásztam korábban a régivel, 100mm-re állított Talas villával, felmegyek ezzel is. Az igazán meredek helyeken igaz, az RP23-as tagot zárni kell és rendesen előre kell csúszni a nyeregben, de a mászás egy kis megszokás után továbbra is csak erőnlét kérdése. Lankás területeken nagyon gyors ez a Merida AM össztelós, kisebb akadályokat felesleges kikerülni, a nem túl vastag, útra dőlt fatörzseken, kiálló köveken játszva reppen át egy bunny-hoppal - szerencsére az alacsonyra épített kormány sem veti vissza ezen képességeiben.
Lefelé minden más, mint korábban: 69,5 fokos fejcsőszög után a 68 az érezhető váltás, kellett egy kis idő, amíg kezdett otthonossá válni. A hátsó traktus mindent kimozog és hosszabb lefeléken sem fárad el, aktívan mozogja ki az egyenetlenségeket és kisebb 20-30 cm-es letöréseket úgy abszolvál, hogy nem vesszük észre. Természetesen lábból kell itt is mozogni, de közel sem annyit, mint egy kisebb rugóutas gépen. Egyedüli zavaró tulajdonsága, hogy nem tudja sem a VPP-s, Maestro-s, vagy éppen FSR felfüggesztések nagy előnyét, az egészen, vagy legalább nagyrészt a fékezésre érzéketlen hátsó felfüggesztést. Meredek lejtőn féjezéskor a hátsó traktus felkeményedik és jelentősen csökken a tapadás - ha nem szoktam volna már meg az évek alatt, hogy ilyen, valószínűleg zavarna. Egy Giant Trance vagy Reign után átülve egy meredek trailen azért ez elég zavaró lehet, erre érdemes felkészülni. Egészen játékos a geometriája, ezt leginkább a merevfarúra át- majd visszaülve érzem igazán. A merev bicajom olyan utána, mintha 10 évet utaznék vissza az időben. Hirtelen minden zsigeremmel koncentrálnom kell, mindig meg kell gondolnom a helyes nyomvonal kiválasztását; a One-Forty-val erre nincs szükség, nagyon sok hibát tolerál. Alapvetően XC-s beállítottságommal utóbbit nem tartom feltétlenül pozitívumnak, de negatívumnak sem mondanám - ezt döntse el ki-ki magában. Én mindenesetre sokáig nem szeretnék megválni a jó öreg merevfarú bicajomtól...
A külcsíny? Megosztó. Magam sem tudom, tetszik-e ez a Merida AM össztelós. Hivalkodó, feltűnő. Kétkerekű exhibicionista - nem feltétlenül illik hozzám, de ezt a kompromisszumot szerintem sokan elviselnék valahogy, ha "nehezen is". Alkatrészlistája bőven kárpótol: a hátsó fogaskoszorút leszámítva (ami SLX) teljes 3x10 XT hajtáslánc XT váltókkal, a jelen AM trendekhez passzoló geometria, megbízható és jól bevált kiegészítőkkel. Kell ennél több?
(A tömege? Végül a lámpatartó konzolokkal, küllőprizmákkal, kulacstartóval 13450 grammon állt meg (+/- 20 gramm) a kőnehéz külsőkkel, természetesen pedállal együtt.)
Trail, All-Mountain felhasználásra vagy akár túrázásra.