Aránylag kényelmes használni, jóllehet a bevált, csepegtetős módszer itt nem működik. Valamivel jobb, mint a hasonló Weldtite TF2 permet, és alkalmanként még olcsóbb is lehet. Fizikailag és vegyileg ellenálló. Behatoló képessége kiváló. A nedvességet kiszorítja. Nagy mértékben csökkenti a súrlódást. És végül a legfontosabb: valamennyi kenőanyag közül legkevésbé vonzza a port. Tisztább, szárazabb érzés…
Ár/érték aránya gyengécske. Nem kiadós, és hatása nem is tart túl soká: hosszú túrára pl. vinni kellene a palackot. Túladagolása (ez áll a biztonsági adatlapon betű szerint!) szédülést, émelygést, hányingert okoz, és esetenként neurotikus tüneteket eredményez. Hozzáteszem, vegyi összetételét se nagyon firtassuk, mert az ilyen szavak hallatán, mint akrilgyanta, alifás szénhidrogén elegy, mikroszkopikus poli-tetrafluor-etilén részecskék, talkum stb., önkívületi állapotba kerülhetünk.
A palackjára szerelt rövid csövű szórófejjel nehéz pontosan célozni. Ha nem vigyázunk, könnyen összefröcskölhetjük a nagymamát is. A hosszabb csővel (ezt rendszerint adnak hozzá), ha nem is finomabban, de legalább pontosabban adagolható. Amikor kiáramlik az anyag, még meglehetősen hígan folyik, és amint felszabadul a nyomás alól, nyomban pezsegni kezd, behatol minden résbe. Először a hajtógáz távozik, majd az illékonyabb összetevők is elpárolognak. A visszamaradó ragacsos kulimász előbb-utóbb beszárad, ezért a fölöslegesnek tűnő mennyiséget, ha nem folyik, nem csöpög, ne töröljük le. Végső állapotban a kezelt felület finoman olajos, mégis viszonylag száraz tapintású.
Első alkalommal ijesztőnek tűnt, hogy a lepermetezett alkatrész nem csöpög az olajtól. A láncom pl. rövid idő után olyan száraznak látszott, mintha sohasem látott volna kenőanyagot. Nem kell félni! Amíg Ön kerekezik, a teflon dolgozik. Kibír annyit, mint egy hagyományos könnyű láncolaj. Tapasztalatom szerint – száraz időjárást, országúti-városi menetet és aggodalmaskodó bicajost feltételezve – elég 120–180 kilométerenként újrakenni a láncot. Talán többet is kibírna, de nem éppen ezen akarok megtakarítani. Hosszabb ideig tartó vizes, sáros menet után mindig permetezek: nem jó esélyt adni a rozsdának. Más alkatrészeknél, pl. az első villa becsúszó szárainál, érzékszervi úton (szemrevételezéssel, tapintással stb.) állapítom meg, kell-e olajozni.
A por és a homok, mivel nem sokat gyűjt belőlük, lényegesen kevesebbet árt neki, mint a hagyományos kenőanyagoknak. A víz azonban, a porral szövetkezve – teflon ide vagy oda – előbb-utóbb elbánik vele, akárcsak a többi kenőanyaggal. Tartósságát tekintve azonban ér annyit, mint a könnyű olajok általában.
Számos formában létezik. Ahány gyártó, forgalmazó és kiskereskedő, jószerével annyiféle összetétel, kiszerelés, név és ár. Amiben mégis megegyeznek: a legtöbb palackon ott díszeleg a PTFE vagy a teflon felirat. Bringához rendesen csak az autósoknak, motorosoknak stb., illetve a kifejezetten kerékpárosoknak gyártott olajos permet jó. Vigyázat! Más, az iparban használt változatok acetont, könnyűbenzint stb. is tartalmazhatnak, ennélfogva bizonyos műanyagfajtákat, a gumit és festéket megtámadhatják. Már a szaguk elárulja az ilyeneket, de kétség esetén Hungarocell darabkával is próbát tehetünk. Ha az nem bírja, akkor a lötty pusztító.
Alkalmas a könnyebb olajok kiváltására szinte minden területen, de a nehéz olajokat, illetve a kenőzsírokat nem helyettesíti. Elsősorban a teleszkópos szerkezetek és a lánc kenésére ajánlom, illetve bowdenkábelek, műanyag alkatrészek súrlódásmentesítésére. Oda ne permetezzük, ahova egyébként nem kell!
