Jó hatásfokkal védi a hátsó váltót a sérülésektől.
Szerencsétlenség esetén azon az áron nyújt védelmet, hogy ő maga megsérül. Sokan felesleges tehernek érezhetik: méretéhez viszonyítva valóban nehéz. Feltűnést kelthetünk vele: komoly bringáshoz nem méltó szerelvény.
Egyszer volt, hol nem volt, még az idők hajnalán, feldőlt a bicajom, és a hátsó váltó bánta. Azóta szerelem fel a gépeimet ilyen vassal. A múlt évben egy figyelmetlen társaság beszorított a vasúti átjáróba, pontosabban a gyalogosoknak szánt ketrecbe. Ha nincs a vas, a váltóm alighanem lemarad. Az ilyen szórvány esetek miatt a védelem fölöslegesnek tűnhet. Félig-meddig így is van. Legtöbbször terepen veszem hasznát, erdőben, ciheresben, magas füvű réten, ahol előszeretettel keveredik a hajtásba mindenféle fű, kóró és faág. Ezek nagy részét a váltóvédő szépen elfésüli az útból.
A bemutatott váltóvédőt a Neuzer Kerékpár Kft. gyártja. Van belőle feketére festett, ez az általános, és krómozott: ezzel a gyakorlatban még nem találkoztam. A szerkezet lelke acélból készül: a tartó és a kengyel nagyon erős, szükség esetén megtartja a bringát. Baleseteket leszámítva örökké tart. A lyukacsos védőlemez (ponthegesztés rögzíti a kengyelhez) csak ráadás.
A tartón megfelelő méretű furat van a hátsó tengely számára; a tartó lemezéből kipréselt bütyök véd az elfordulás ellen. A tartót a hátsó tengelyre kell felfűzni, és a rögzítőcsavarral vagy a gyorsszorítóval megfogatni, mégpedig úgy, hogy az elfordulás ellen védő bütyök a villasaru hornyában maradjon.
Másféle váltóvédők is léteznek: rövidebbek vagy szélesebbek, védőlemez nélküliek stb. Egyeseknél a kengyel közelebb van a vázhoz, másoknál távolabb. Lehet tehát választani: a váltó típusa szerint, a védelem mértéke szerint (a hosszabb, védőlemezzel is ellátott változatok talán valamivel hatásosabbak), és persze ízlés szerint.
Árkon, bokron, ingoványon közlekedő túrázóknak. Szertelen ifjaknak, akiknek nem számít, hogyan ér földet a bringa. Szüleiknek, akiknek viszont számít.
