Anyaga rozsdamentes acél. Fekete (festett) és ezüst színű (fényesített) változat is kapható. Elvben az összes szabványos méret beszerezhető (hosszúság 174…310 mm), kereskedőink többsége azonban csak 258…290 mm hosszúságú névtelen küllőket tart raktáron. A küllő egyenletes vastagságú (húzatlan), átmérője 2 mm (14 Gauge). A derékszögben hajlított küllővég feje lencse alakú, az egyenes küllővégen a menet hosszúsága 10 mm. Harminckét darab küllő tömege 213 gramm körüli.
Rozsdamentes acél küllőt nikkelezett sárgaréz anyával célszerű párosítani. (Ha külön vásároljuk meg a küllőt és az anyát, akkor erre ügyeljünk.) Az anyák hosszúsága 12 mm, fejük hornyolt, menetük nagyjából 8 mm hosszúságú; a küllőkulcs számára kialakított, négyszögletesre formált szakasz lapjainak távolsága 3,2 mm. Az anyák tömege darabonként 1 g körüli. A hozzájuk illő küllőkulcs tizennégyes (Gauge számmal jelölve).
Mióta kétkerekű vagyok, csakis névtelen küllőket használok. Hétköznapi feladatokra nem kell ennél jobb. Ne dőljön be senki a hirdetéseknek, a hangzatos neveknek. A névtelen küllő semmivel sem rosszabb, mint a neves forgalmazók kínálta alaptípus. A különbség csupán ennyi: a minőségi ellenőrzés névtelen termék esetében kevésbé szigorú.
Amit tudnia kell a hagyományos feladatokra (közlekedésre) szánt küllőnek, tudja ez a névtelen acélhuzal is a hozzá tartozó anyával. Rossz utakon zötyögök nap mint nap, s a küllők láthatóan fel sem veszik. Nagyobb csomagokkal együtt is megbírnak. Hosszú idő múltán kissé megereszkedik a fűzés, de csak annyira, hogy nem lesz a kerék „iszonyat merev”. (Az idézett kifejezést gyakorta használják a TestBike szerzői, különösen, ha márkás küllőről írnak véleményt.) Nem mértem le, mert nem különösebben érdekel a dolog, a küllők nyúlásának mértéke azonban századmilliméternyi nagyságrendű lehet.
Mostani bicajomon nagyjából két év óta nem kellett a kerekeket egyengetni. Hozzá kell tennem: nem hajtok, mint a meszes, nem kormányozom padkának a kecskét stb. Szimpla falú kerékabroncsok esetében kicsit rosszabb a helyzet – korábban volt alkalmam tapasztalni –, a küllők azonban ez esetben is megteszik, ami tőlük telik.
A küllők feszességét természetesen rendszeresen ellenőrzöm. Ritka eset, évente ha egyszer előfordul, hogy valamelyik küllő a kívánatosnál lazábbnak találtatik, s igazítani kell rajta.
Egyetlen alkalommal törött alattam küllő: a lencse alakú fej pattant le észrevétlenül. Valószínűleg nem az anyag fáradt el, hanem a gyártás során történt valami hiba. A hiányzó támaszték ellenére a kerék nem vesztette el tartását, és a többi küllő sem látta kárát az esetnek. Vélhetően nem sokat gurultam „foghíjas” kerékkel, így az ügynek nem is lett semmilyen következménye.
A sárgaréz küllőanyák kissé puhák, nem pontosan illeszkedő küllőkulccsal, vagy túlzott erővel tekergetve megsérülhetnek. Hosszú-hosszú ideig ellenállnak a rozsdának. Ha a szerelvény nedvességet kap, sem ragad össze az anya és a küllő.
Kerékfűzés alkalmával nem árt egy kis kenőanyag a menetekre. Erre a célra elvben bármilyen kence megfelel, legjobb azonban a teflonos szilikonzsír. Ez évekig megmarad a meneteken, ellentétben az olajjal. Áldjuk majd magunkat előrelátásunkért: könnyebb lesz a küllőanyákat tekergetni.
