- Alkalmas a kerékpár különböző részeinek takarításához, elsősorban a durvább szennyeződések eltávolításához. Különösen jó hasznát vesszük a hajtásrendszer tisztogatására szolgáló eszköznek.
- Elfogadható minősége ellenére gyanúsan olcsó a Tesco Activequipment kerékpár-tisztítókefe szett. Az ilyesmi az álmoskönyvek szerint intő jel: „elromlott az árazó gép”, avagy „ez az utolsó alkalom, hogy találkoztál ezzel a felszereléssel”, illetve „ilyen áron többé már nem kapod meg”.
- Nincs a használat módjáról semmiféle leírás. Az árba ez már nem fért bele…
- A kefék hamar elkoszolódnak, olajosodnak. Egy-két alkalom után már nem csak tisztítanak, de maszatolnak is. Megszabadítani őket a mocsoktól eléggé kényelmetlen.
- A hajtásrendszer tisztogatására szolgáló eszköz túlbonyolított, kezelése emiatt körülményes.
- Az erősebb sörték megsérthetik a puhább, kényesebb felületeket.
- A száraz tisztítás – a kefék lényegében csak erre alkalmasak – hosszú távon nem tesz jót a fényezett felületeknek.
A felszerelés hivatalos neve Tesco Activequipment kerékpártisztító kefekészlet. A Hosszú név átka című japán népmese jut erről eszembe. (Akit érdekel, keressen rá a Neten.) A különböző szerszámoknak természetesen egyedi nevük is van: Kúpos Kefe, Váz- és Gumiköpeny Kefe, Sokoldalú Kefe.
A legtekintélyesebb darab a kúposnak nevezett, valójában azonban inkább toboz alakú kefe: teste csavarvonalban elrendezett sörtékből áll. Aztán itt van másodiknak a kétágú krampuszkefe (avagy váz- és gumiköpenykefe). Mindkét szára csigavonalban elrendezett sörtéket visel. A harmadik darab sokaknak ismerős lehet: a hajtásrendszer tisztításához való Sarkantyúskefe. A gyártó pongyola módon Multi Kefe megnevezéssel illeti. Még arra sem veszi a fáradságot, hogy a „multi” után odabiggyessze a „funkciós” szócskát.
A csúszásgátló bordákkal ékesített nyél, valamint a sörték műanyagból készülnek (az égetési próba szerint polietilénből vagy polipropilénből); a Kúpos és a Krampusz sörtéit erős és valószínűleg rozsdamentes huzallal sodorták össze. A drótok végére még műanyag védőkupak is került. Az eszközöket, ha úgy tetszik, madzagra fűzhetjük, illetve fel is aggathatjuk: mindegyiken találunk erre a célra kiképzett nyílást. A nyeles eszközök markolata fekete, de a nyél mindkét végén van egy-egy vöröses színű toldat. A Sarkantyús teste fekete, hátát és farát azonban vöröses sörtékből álló sörény, illetve pamacs díszíti, és a hasi oldalon is van egy fekete sörtékből álló kefe.
A nyeles eszközök elfogadható kényelemmel használhatók, markolatuk kézre álló. A Sarkantyúst ellenben nehézkes kezelni. Sörény, pamacs, kefe, sarkantyú: akárhogyan forgatom, valamelyik mindenképpen útban van. Ráadásul minden ízében mocskos; bármennyire vigyázok is, okvetlenül összekenem vele fülem-farkam.
Mivel útmutató nem jár a gyűjteményhez, kénytelen vagyok saját találékonyságomra hagyatkozni az eszközök használatát illetően.
A Kúpost nyilvánvalóan a legdurvább szennyeződések eltávolítására szánták. Sörtéi eléggé hosszúk és meglehetősen erősek. Leginkább a fékek környékére, a kerékabroncsokra, a küllőkre és a köpenyekre stb. ragadt talajmaradványok eltávolítására tartom alkalmasnak, de a hajtásrendszer durvább, olajos-saras szennyeződéseivel is elbánik, ha kell. Kikeményedett agyaggal, iszappal persze nehezen boldogul. Óvatosan kell vele bánni, mert az erős sörték megkarcolhatják a festést, illetve a műanyag alkatrészeket.
A sűrűbben szőrös, villás farkú Krampuszt elsősorban a vázcsövek, illetve a kerekek tisztogatására tervezték. Finomabb sörtéi miatt a kevésbé durva szennyeződések eltávolítására alkalmas. A festéket és a műanyagot észrevehetően nem karcolja.
A Sarkantyús eszköz a hajtásrendszer elemeinek (lánctányérok, lánc, fogaskoszorú, váltók) tisztogatására való. Egyszersmind ez a készlet leghasznosabb darabja. A sarkantyúval például a lánckerekek közötti rést lehet takarítani. Olyan, mint a görbe kard: kanyarban is lehet vele harcolni. Külső oldalán ritkásabban álló fogacskák, belső oldalán sűrűbben álló fogak segítik az olajsár levakarását. A sarkantyú csúcsán levő tarajjal és sárkányfoggal főképp a lánc szemei között vagy a váltógörgők táján matathatunk, de próbálkozhatunk vele egyéb helyeken is. Például megkövesedett sarat, apró kavicsokat lehet vele kipiszkálni a köpenyek futófelületének csatornáiból. A háti sörény, illetve a far sörtéi keményebbek (utóbbiak hosszúságuk miatt mégis hajlékonyabbak), a hasi kefe hosszú sörtéi finomabbak. Megfelelő eszközt a megfelelő feladathoz: erősebb kefét durvább szennyeződésekhez stb. Amilyen hasznos ez a sokoldalú eszköz, annyira kényelmetlen kezelni. Célszerűbb lett volna legalább a sarkantyút külön megvalósítani.
Egyik eszköz sem boldogul a finom porral, illetve maszatok maradékával, a tökéletes munkához tehát még a rongyot is igénybe kell venni.
Sajnos néhány használat után a kefék elkoszolódnak, por és olaj ragad rájuk, és nem csak tisztítják, de össze is maszatolják az alkatrészeket. Tisztításuk eléggé kényelmetlen, meleg vízzel és erőteljes zsíroldó képességű mosogatószerekkel is csak nehezen lehet őket a koszból kimosdatni. A szerves oldószerek többsége nem bántja a kefék anyagát, ezért petróleummal stb. is lehet kísérletezni. (Ejtsünk meg egy próbát az oldószerrel, mert nem biztos, hogy a gyártó örök időkre elkötelezte magát az ellenálló műanyagok mellett.) A kefék száradására sajnos eléggé sokáig kell várni.
A kefék szőre nem hullik, ellenben egyes sörték gyakorta beszorulnak valami keskeny résbe stb., és elszakadnak a rángatásra. Jobb esetben girbegurba formát öltenek, ami a szőrös eszközöknek egy idő után sajátos, kissé borzas megjelenést kölcsönöz, és használhatóságukat is rontja. A sodort huzal is egykettőre hajlik, ha keményebben csutakolunk. Leginkább azonban a sarkantyúra kell vigyázni: eléggé gyenge, könnyen elhajolhat vagy eltörhet.
A készletet összességében nem tartom túlságosan sokra. Valamennyi eszköz nélkülözhető, illetve kiváltható valami mással, például szokványos kefékkel, ecsetekkel, de még ezekre sincs feltétlenül szükség. Valamirevaló bringás megoldja a takarítás feladatát a ház körül fellehető eszközökkel (a ruhakefe eltűnését fogjuk rá a kutyára), adott esetben egyetlen kapcaronggyal. Ha pedig nincs megfelelő eszköze, készít magának, elvégre távoli őseink is ezt tették: botot ragadtak, követ pattintottak… Még a sarkantyúhoz hasonlatos szerszám is helyettesíthető egy vékony piszkafával, vagy előállítható egy szedett-vedett műanyaglemezből. Csak idő és fáradság kérdése az egész.
A távoli ősöktől elszakadt, elkényelmesedett bicajosnak persze jól jöhet a takarítóeszközök ezen jeles gyűjteménye. Azt kell mondjam, 200 forint körüli áron ellenállhatatlan. Kétezer arany – külföldi oldalakon nagyjából ennyiért hirdetik – azonban már gondolkodóba ejti a modern embert (Homo otiosus) is.
Ennyi pénzért egy próbát megér. Aztán ha beválik – és valami csoda folytán többször is feltűnik majd az áruházakban, valamint az ára sem növekszik lényegesen –, akár rendszeresíteni is lehet a házi műhelyben.
