Nyújt némi biztonságot.
Csomagban nem foglal sok helyet.
Batman és Superman elbújhat mellettem. Éljen Dustman!
Aligha ez a hosszú élet záloga.
A legtöbb változata hosszú távú tekerésre nem való.
Hátizsákot viselő bringásoknak a zsákot kell felöltöztetniük.
Többnyire EU szabvány szerint készül. A jobb darabok szövetét rendszerint poliészterből gyártják, a gyengébbeké több-kevesebb poliamidot is tartalmaz, illetve tisztán abból készül. Anyaga könnyű, maga a mellény ritkán nyom többet 60 grammnál, kis méretűre hajtogatható. A szövet és a varrás minősége többnyire megfelelő. A legolcsóbb mellények a rendszeres használatot nem sokáig bírják.
A legtöbb mellény valamennyire légáteresztő (némelyik lyukacsos), és létezik esőnek jobban ellenálló, sőt lángálló változat is. (Dohányzó bringásokra gondoltak volna?) A jobb darabokat legtöbbször zsugorodás ellen is kezelik.
Rendesen fényvisszaverő csíkokat is varrnak a mellényekre. Az olcsóbbakra jobbára csak vízszintesen, a drágábbakra sokszor függőlegesen is.
A színválaszték többnyire kimerül az élénk sárgában vagy narancsvörösben (a kettőt néha párosítják), nagy ritkán azonban sárgászöldben pompázó védőruhát is látni. Gyermekek számára gyártanak állatfigurákkal díszített élénk rózsaszín, kék és zöld mellénykéket is.
A mellények rendesen tépőzárral vagy villámzárral foghatók össze, de vannak egybeszabott, illetve a gyermekelőkére emlékeztető, oldalt nyitott, gumipántokkal összefogott változatok is. A tépőzáras szalaggal rögzíthető darabok derékbősége kis mértékben állítható. Ilyen állítási lehetőséggel egyébként, bizonyos színvonal fölött, valamennyi mellényt felszerelik.
Tisztításuk nem különbözik a műszálas ruhákétól. A nagyobb hőt, a forró vasalást nem bírja az anyag, és sajnos a sok mosást sem szereti.
A legtöbb bringás meggyőződésből utálja ezt a ruhadarabot. A sok panasz oka, hogy az olcsó mellények – márpedig a legtöbben ilyet vásárolunk – nem kerékpározáshoz készülnek. Hiába csűröm-csavarom, az olcsó mutánsok egytől-egyig alkalmatlanok a tekerésre, már ami a hosszabb ideig tartó viseletet illeti. Ha csak addig kellene hordanom az enyémet, amíg egyik faluból a másikba hajtok, nem lenne vele semmi bajom. Hosszabb utazáshoz azonban gyakorlatilag alkalmatlan, nem megfelelő sem az anyaga, sem a mérete.
Nyári estéken például nehezen elviselhető. Vékony, szellőzik is, hosszabb idő után mégis olyan, mint a fülledt, száradó esőkabát. Hát persze, hiszen tekerem a pedált, izzadok, csak éppen a mellény miatt nem tud elég gyorsan párologni a víz. Leginkább a hátam szenved, mert ott jobban illeszkedik ez a védőruha.
Nagyáruházban vettem, ahol biztonsági mellény rendesen csak tehén vagy Barbie méretben kapható. Az enyém például akkora, mint az aratási bugyogó, és ennek megfelelően fogja a szelet is. Hiába övezem fel magam, a szél így is, úgy is belekap. Lobog, mint a szárítóra aggatott lepedő. Kisebb méret ellenben nem volna jó, mert vastagabb öltözetre, kabátra, miegymásra nem tudnám felölteni, illetve elöl összefogni.
Már számtalanszor elhatároztam, hogy veszek egy igazán jó mellényt. Többet fel is próbáltam, de szinte egyikkel sem voltam megelégedve. Egyik-másik éppenséggel megfelelő lett volna, áruk azonban rémisztően magas. Ha mindennap viselném ezt a ruhadarabot, talán mégis elszánnám magam ekkora kiadásra.
No és mi a helyzet a biztonsággal? Végül is ezért vállaljuk a szenvedést, nemde? Autósként azt tapasztalom, hogy a fényvisszaverő csíkok valóban hatásosak, messziről is feltűnnek. A mellény anyaga kevésbé veri vissza a fényt, így aztán, a színe miatt, inkább csak nappal tölti be feladatát.
Viselje mindenki előírás szerint, még ha nem is tartja feltétlenül szükségesnek. Amint azonban fentebb kifejtettem, nagyon sok múlik a minőségén és a kivitelén. Aki lényegesnek tartja a kényelmet, és nap mint nap kénytelen biztonsági mellényt viselni, ha teheti, válogasson a jobbak közül.
