- Levegős, tehát könnyebb az Axel Platinum, mint az olajos társak
- Lineáris mozgás
- Jó állíthatóság
- Hidegre nem kényes annyira ez a Manitou első teleszkóp, mint egy olajos
- XC-re éppen elég a mozgástartománya
- Jól felszerelt ez a Manitou első teleszkóp
- Kimozogja a teljes utat,csak a becsúszókon marad 1-2cm (80mm)
- Nem olyan finom a mozgása, mint egy olajosnak vagy egy komolyabb(drágább) levegősnek. Nehezen indul meg, kisebb hibákat nem nyeli el finoman.
- Vehetsz mellé egy teleszkóp pumpát, hogy be tudd állítani magadnak és ha engedne levegőt visszafújd
- Ma már könnyebbek a levegős telók, mint az Axel Platinum
- Kopnak a becsúszószárak
Gyárilag ezzel van szerelve a biciklim (Manitou Platinum Air 80). Sok negatív kritika éri ezt a telót, aminek úgy veszem észre a nagy része az igénytelen és tudatlan felhasználóktól származik. Viszont igaz, hogy a tudása korlátolt. Nekem először nagy csalódás volt, hogy akár egy alap (teszem azt Suntour XCM V2) olajos telóhoz képest nincs finom mozgása. Nehezebben indul el a teló, tehát a pici hibákat nem nyeli el effektíven ez a Manitou első teleszkóp. Viszont nem keményszik úgy be és dob ki, mint az olajos telók, így keményebb igénybevételnél kiszámíthatóbban viselkedik, nem dobja el a biciklit az ívről egyenletlen talajon haladva. Ugyancsak nem áll be a hidegbe úgy, mint egy olajos, ráadásul könnyebb is. Ugratni tehát nem igazán lehet vele, mivel szépen csillapít és nem dob el. Fontos, hogy jó légnyomást találjunk a telónak, különben úgy járunk, mint itt páran, hogy ráülünk és a fél útba lesüllyed a szerkezet, aztán szidják, pedig csak fújni kéne bele. Kb. 5-7,5 bar kell bele testsúlytól, igénybevételtől és stílustól függően tapasztalataim szerint. A legjobb viszonyítási alap, hogy akkor jó ha ráülve a biciklire max 15-20mm-t süllyed be. (nem előredőlve, kalimpálva, lenyomva stb.) Először azt hittem tönkrement, de máshol olvastam, hogy 1-2cm-t ki lehet húzni a szárból a becsúszókat (Ennek lehet,hogy van valami köze ahhoz is, hogy létezik 100-as is?- ezügyben bizonytalan vagyok). A Pop-lock kar viszont kevésbé sikerült ergonomikusra. És már néha úgy maradt nálam is. Ilyenkor megállok és játszok vele egy picit és old (elég csak a kart piszkálni, nem kell komoly szerelgetésre gondolni). Manitou sajátosság, hogy a fékhíd hátul van, nem pedig elöl. Persze minden telót kicsit teker a tárcsa, de még nem volt rá precedens, hogy ez érzékelhető lett volna (75kg 180-as Magura Julie-vel). A prelaod állító csavart "more" állás fele tekerve a visszarúgás belassul. Ez teljesen kitekert állapotban elég drasztikus, ezért én inkább "less"-hez közeli állapotban használom. Így lágyabb is a mozgás. Nekem a logika fordítva diktálná, hogy nagyobb előfeszítésre gyorsabban mozogjon. Egyébként a beállítócsavar fém. Egykori új ára 65-66eFt volt az Axel Platinum-nak. Jobb telót kapni ma ennyiért, kifinomultabb mozgással és könnyebbet. A többi gyártó ezen a szinten általában már 32-es becsúszókat használ a nagyobb merevség érdekében, érdekes hogy a Manitou villák vékonyabbak általában még a felső árszegmensben is. Így hozzák a legjobb súly/ár arányt a piacon.
Ahogy nő az együtt töltött idő, annál jobban megbékélek vele. Hobbi felhasználásra tökéletesen elég. A haverom Suntourjának időközben darabos lett a mozgása és alig mozog. Ráférne az olajcsere. Ezzel szemben én azóta is megelégedéssel használom. Nagy melegben be tud lágyulni, ilyenkor megijeszt, hogy hirtelen könnyebben jár és hamar elfogy a rugóút. Ezért 30 fok fölött +1bart fújok bele.
A gyári szimering olyannyira jó, hogy teljesen száraz a becsúszó, nem hord ki semmit. Ezért néha kenem is finoman olajjal.
Szezon végén megy olajcserére, talán először életében. Lágyabb mozgást várok a művelettől.
Kezdő XC-seknek, hobbi felhasználásra, ugrálni pocsék lenne.
