Több gyártó (pl. Acor, Ashima) is kínál áttetsző betétes fékpofákat, elsősorban triálosok számára. „Extra tapadó képesség” ‒ így szól a hirdetés. Nos, az ilyesmi, még ha túlzásnak látszik is, megér egy próbát. Hátsó fékem adottságaival amúgy is elégedetlen voltam, így aztán rögvest szereztem egy párat. A Baradine (csomagolása szerint Trinity) gyártmányú aszimmetrikus fékpofák hosszúsága 60 mm, súlyuk egyenként 40 g körüli.
A fékbetét anyaga valamiféle kemény, rugalmas, limonádé színű, áttetsző anyag. A gyártó erről nem tájékoztat, és a forgalmazók adatai is ellentmondásosak: speciális gumikeveréket vagy szilikont emlegetnek. Nem szeretem a tisztázatlan kérdéseket, ezért apró darabkákkal egyszerű kísérleteteket végeztem. A jelek szilikongumira vallanak: hevítve sem gumiszagú; szerves oldószerekben nem duzzad meg; elégetése nyomán nem kormos-kátrányos, hanem fehéres, porrá dörzsölhető málladék keletkezik. A szilikongumi legfontosabb előnye a közönséges gumival szemben, hogy akár 200 Celsius fokig felmelegedhet anélkül, hogy jellemző tulajdonságai lényegesen megváltoznának.
Bizonyos, hogy ez a szilikonos példány is a puha betétes fékpofák osztályába tartozik. Persze a betét anyaga még így is lényegesen keményebb, mint például a közönséges gumiköpenyeké. Nagyon jól tapad szárazon, és vizesen sem lehet rá panasz. Lassan kopik, ugyanakkor a kerékabroncsot is kíméli. (Internetes források szerint festett fékfelületű kerékabroncsokhoz is megfelel.) Tartós fékezésnél a fékhatás alig csökken. Huzamosan terhelve a fékbetét súrlódó felülete kissé opálossá válik, finom, fehéres porrá csiszolódik, de nem nyúlósodik.
Az „extra tapadó képesség” nem mesebeszéd, hanem bizonyos körülmények között maga a valóság. Ha a kerékabroncs megszabadul a szutyoktól, például nagy esőben lemosódik, vagy hosszabb fékezés után lecsiszolódik, úgy tapadnak rá ezek a fékbetétek, mint a zsindelytetű. Nagyobb erővel pillanatok alatt állóra fékezhető ilyenkor a kerék, aminek a vége kicsúszás vagy bukás is lehet. Első fékhez szerintem kockázatos ilyen fékpofákat használni.
Sajnos hátrányaival is szembesülnöm kellett. Például nehezen kopik hozzá a kerékabroncsokhoz. Erősebben fékezve legtöbbször nyüszítő hangot ad (Mach1Exe abroncson). Olyasmi ez, szerencsére visszafogottabb, mint a kanyarodó villamos kerekeinek vészes sikoltozása. Hasonlóan lármás fékpofákkal eddig még nem találkoztam. Nem segít rajta a beállítás, a reszelés, a tisztogatás, előbb-utóbb mindenképpen nyafogós lesz.
A kerékabroncs tisztaságára jobban kell vigyázni, mint a hagyományos gumibetétek esetében. Elsősorban a zsír és az olaj rontja a fékhatást. Maszatos abroncsok esetén a fékbetétek felületén iszapszerű bevonat alakul ki, ami nehezen csiszolódik le.
Sok tekintetben ugyanúgy viselkedik, és körülbelül ugyanolyan teljesítményre képes, mint az első féken szolgálatot teljesítő, szintén puha betétes Bike Positive Beta Color fékpofák. (Megírtam azokról is a véleményemet.) A Baradine fékpofák viszont a súrlódási hőre kevésbé érzékenyek, hosszú ideig elviselik a terhelést anélkül, hogy teljesítményük jelentősen csökkenne.
A nyüszítő hang kivételével nem tudok ellene komolyabb kifogást felhozni, és azt sem mondhatnám, hogy elégedetlen vagyok vele. Ennek ellenére aligha fogok még egyszer ilyet venni. Éspedig azért nem, mert csak kevéssel nyújt többet egy jóféle gumibetétes fékpofánál. Soványka hasznáért nem érdemes elviselni a hátrányait, elsősorban panaszos jajongását. A hátsó fékem feljavításához szereztem egy fékmerevítőt, így nem lesz többé szükségem különleges fékpofákra.
