Az olcsóbb terepjárókat elöl-hátul gyakorta ilyen féktesttel szerelik. Nekem is ez jutott, Shimano fék-váltó karokkal párosítva.
Olyan, mint a népmesében a soknevű királyfi. A felirata szerint ez egy CStar féktest (lásd a képet), a gépkönyv szerint viszont a Logan cég jegyzi, valójában azonban Alhonga gyártmány, mégpedig a HJ–805AD típus jelöletlen változata. Nálunk mostanság leginkább BikeFun 805 V néven kapható.
A test hideg kovácsolással megmunkált alumíniumötvözetből készül, lehet festetlen (ezüst) vagy feketére festett, hosszúsága 110 mm, a standard MTB méretnél valamivel hosszabb. A siklócsapágyak rendesen sárgarézzel vannak bélelve. A visszatérítés egy-egy tekercsrugóval van megvalósítva. A fékpipa rozsdamentes acélból készül, és teflon betéttel egészítik ki. A gyártó az első, illetve a hátsó fékhez eltérő pipát készít (elöl 90, hátul 135 fokos ívben hajlítottat), a hazai forgalmazók azonban ezzel nem törődnek. Nálunk csak első pipával szerelt példányokat kapni. A féktest súlya 172 g. A gyári fékpofa Alhonga gyártmány (HJ–601.12T3), 60 mm hosszú; a fékbetét fekete színű, kemény gumikeverékből készült.
A test kellően merev, a tartóbakokra elhanyagolható játékkal illeszkedik. A jófajta rögzítőcsavarokat, ahogy ez elvárható, menetrögzítő paszta biztosítja kirázódás ellen. A siklócsapágyak bélelése karbantartás hiányában idő előtt elkophat, a féktestek játéka pedig nem kívánatos mértéket ölthet. A tartóbakokat, illetve a csapágyakat időnként tisztítani és kenni szükséges a megfelelő működés érdekében. Jó tömítőképességű, nyomásálló zsír kell ide (pl. MOL Liton LTA3 EP), ennek hiányában azonban jobb fajta nehéz olaj is megteszi.
A visszatérítő rugók ereje újonnan a szükségesnél semmivel sem több, de szerencsére fáradásuk lassú folyamat. Egy év után még nem kellett velük foglalkozni, beragadás nem fordult elő. Sajnos mindegyik rugó más és más erejű (a siklócsapágyak is eltérő mértékben súrlódnak), ezért az előfeszítést is különböző mértékűre kell állítani az erre szolgáló kis csavarokkal. Ezzel elég soká lehet piszmogni (leginkább a fékpofa cseréjénél), ha valaki a tökéletességre törekszik. A rugók műanyag háza lassacskán elöregszik, várható élettartamuk nemigen több 2–3 évnél.
A gyári fékpofák tartósság tekintetében kiválóak (nagyjából 2000 kilométert bírtak), és fékhatás tekintetében is jók. Szárazon jobban, nedvesen valamivel kevésbé fognak, a túlmelegedésre nem érzékenyek. A kerékabroncsot a puhább gumiknál valamivel jobban csiszolják. Előnyük viszont, hogy a fékerő velük biztosabban szabályozható, mert kevésbé nyomhatók össze. Nálam csak esőzés kezdetén csikorogtak, vagy ha homok került alájuk. (Részletesebben lásd Alhonga fékpofa vélemények.)
Ami a féktest tartósságát és ellenálló képességét illeti, az időjárás viszontagságain kívül nemigen árt neki semmi. A festés nálam semmit nem kopott, a nedvesség viszont kikezdte a fékpipát tartó kengyelt, illetve a horgonycsavart. A víz és a por örökös gond: a siklócsapágyakban visszamaradó sár csiszolja a csapágybéléseket. A tésztaszerű sarat, ha sok van belőle, egyik V fék sem szereti. Ha valaki rendszeresen fertőkben közlekedik, inkább a tárcsaféket ajánlom.
A fékrendszert (fékkar, bovden stb.) nem érdemes feljavítani a megnövelt teljesítmény reményében, tekintve, hogy a jobb darabok egyenként többe kerülnének, mint maga a féktest.
