-2020-TN.jpg)
Könnyen beszerezhető és olcsó. Megfelelően működik minden hozzáillő, szabványos alkatrésszel, hátsó váltóval, lánccal stb. Egyike azon alkatrészeknek, melyekkel kevés baj van.
Egyszer kifogtam egy hibás darabot (de azért nem haragszom).
Több ilyen fogaskoszorút is használtam az elmúlt években, de elegendőnek látszik csupán az utolsó hármat értékelni. Az első szerkezet 3000 km után, menet közben szétesett, lecsavarodott róla a zárógyűrű. Valahogy összeraktam, hazatekertem vele. A második nagyjából 5000 kilométert futott baj nélkül, kiváló egészségnek örvend, de közben gazdát cserélt. A harmadik durván 4000 kilométert teljesített kifogástalanul, de át kellett adnia a helyét egy Shimano TZ31 Megarange fogaskoszorúnak (ez abban különbözik az itt tárgyalttól, hogy 34 fogú nagy kerékkel szerelték). Utóbbi rövid ideje van meg, mondhatni még csak ismerkedek vele. A megfelelő helyen beszámolok majd a tapasztalatokról.
Az olyan végzet, amilyen az első számú fogaskoszorút érte, bizonyára nem gyakori. Az oka valószínűleg gyári hiba: nem megfelelően rögzített zárógyűrű. Ez még egy régi fajta koszorú volt, zajos, mint egy csörlő. Azóta átgondolták a szerkezetet, módosították, lefaragtak a súlyából. Az újabb gyártmányok kifinomultabbak, karbantartást szinte nem igényelnek, jóval kevésbé zajosak. Hozzáteszem, a kilincsművel és csapágyazással egyik esetben sem volt baj, még a szétesett koszorú is működőképes maradt, csupán a sok kis golyóbis hullott ki belőle.
A kopás szemmel látható jelei nálam minden esetben 1500–2000 km megtétele után jelentkeztek, először a gyakrabban használt középső lánckerekeken. Úgy 4000 km táján (ami nálam durván egy éves használatot jelent) a hajtás már nem volt egészen tökéletes. Ezalatt elfogyott legalább két lánc az olcsóbb fajtából. Hogy mikor jön el a végső búcsú pillanata, azt csak találgatni tudom, mivel én életük alkonya előtt váltam meg koszorúimtól. Valószínűnek tartom, hogy 6000–8000 km körül már megfontolandó a csere. Látok rá példát jócskán, hogy el lehet menni egy ilyen szerkezettel még többet is, legfeljebb tönkremegy a hajtómű és a lánc. Számítgattam éppen, vajon kinek éri meg jobban. Az eredmény lehangoló: annak, aki kihajtja az alkatrészekből az utolsó kilométert is. Egy dolog szólhat a megbízható hajtás mellett: kevesebbet kell aggódni a hazatérés miatt.
A váltás minősége tapasztalatom szerint legkevésbé a fogaskoszorún múlik. Ha gondom akadt, annak okozója mindig a rosszul beszabályozott váltó, esetleg a gyenge láncfeszítő volt. A Shimano fogaskoszorúját nem érheti szó. Olcsó, kevésbé neves gyártóktól származó váltókkal, láncokkal éppúgy együttműködik, mint a gyártó saját termékeivel. E tekintetben kevésbé érzékeny, mint a több fokozatú rendszerek.
Ami a fokozatok számát illeti, nekem ennyi éppen elegendő, és ennél finomabb beosztásra sincsen szükségem. Csupán szépséghiba, hogy a 14-16-18-20-22-24-28 sorozat MTB hajtóműhöz van méretezve. Túrahajtóműhöz jobb lenne a 16-18-20-22-24-28-34 beosztás. Megoldás persze van: a fentebb említett Megarange.
Homok, por, víz és sár: mindenki tudja, hogy egyik sem a kerékpáros barátja. Leginkább az első kettővel volt dolgom. A hajtás, a váltás ezekkel elboldogul, a vízzel úgyszintén, legfeljebb egyik sem tesz jót az alkatrészeknek. A sár más tészta. A kisebb-nagyobb sárdarabkákat a fogaskoszorú, a lánc, a láncfeszítő simán ledarálja, ezt tapasztaltam. Ha a sár ragadósabb fajta, és sok van belőle, akkor valószínűleg nem ússzuk meg ennyivel. Hogy mi történik ilyenkor, nem tudom, legfeljebb elképzelem.
A Shimano menetes fogaskoszorúja nem különösebben érzékeny szerkezet. Karbantartása jószerével csak rendszeres tisztogatásból áll. A kilincsmű és a csapágyazás a fröccsenő víz és a por ellen kellően védett, nemigen lesz gondunk a kenésével. Ha mégis, azt tisztességesen úgyis csak megfelelő felkészültség és szerszámok birtokában lehet elvégezni. A por, homok és olajsár eltávolítását szárazon, pl. kefével kell megoldani.
Kezdő és hobbikerékpárosok számára. Sokaknak nincs is többre szüksége.
