A táska rögzítése látszólag gyerekjáték, a tökéletes megoldás azonban, pl. a vázon futó bowdenek miatt, kissé macerás. A rögzítő szalagok akár egy borjút is megtartanának, a legnagyobb rázkódásra sem engednek el. Ez persze nem csoda. Az viszont igen, hogy a varratok is bírják, sőt a villámzárak is.
A táska már új korában sem különösen merev, és az idők folyamán, ahogy azt világunk rendje kívánja, még meg is ereszkedik. Valami tartása tényleg van, de az oldalai elkerülhetetlenül kidomborodnak, mint egy diszkrét pocak. (Gondoltam, teszek bele műanyag hullámlemezből betétet, de lemondtam erről: az amúgy is csekély hasznos térfogatot kár lenne tovább csökkenteni. Talán magát a táskát kellene hasonlóan merev anyagból készíteni?) Megereszkedése ellen nem sokat lehet tenni, el kell fogadni: a felhasznált anyagok egyszerűen nem tesznek lehetővé merevebb kivitelezést. És ami szintén elkerülhetetlen: a felfogató szalagok és az alájuk kerülő por csiszolják a váz festését. Időnként, ha már nagyon elkoszolódott a Kellys Big, leveszem, kiporolom, kimosom az egészet. A műanyag villámzárakat gyenge szerkezetnek vélem, de eddig még nem mentek tönkre. Időnként, főleg mosás után, kevéske szilikonzsírral kenem őket.
Nagyon alaposan meg kell válogatni, mi kerüljön ebbe a táskába, mert pillanatok alatt elfogy a rendelkezésre álló hely. Én általában a következőkkel töltöm ki: minipumpa, tartalék belső, gumiragasztó készlet, a nélkülözhetetlen szerszámok, tartalék elemek a lámpákba, vékony szerelő kesztyű, sebtapasz, és néhány apró, de hasznos kacat, pl. egy-két csavar, madzag. Hosszabb utakra betuszkolok még egy fejlámpát (éjszakai gumiszereléshez is jó), de ezzel azután vége!
A táska víz ellen, sőt pára ellen sem nyújt védelmet. Már a csomagolásnál gondolni kell erre. Minden fémet szilikonnal kezelek, minden érzékeny kacatot műanyag zacskóba csomagolok, de ez sem elég. Esős túra után a lehető leghamarabb ki kell szedni a cókmókot, kiszárítani a táskával együtt, és a csomagolást elölről kezdeni.
Szerkesztés (az eredeti vélemény hozzáadva: 2011-06-02, 20:47)
Valamivel több mint egy év használat után a belső (nagyobbik) rekesz villámzára megadta magát. Az ívelt szakaszon ment tönkre. Mindig is akadozott a működése ezen a részen, és bár igyekeztem kíméletesen bánni vele, végül nem bírta tovább. A zár fogai többé nem kapaszkodtak egymásba, akárhogy biztattam is őket. Sajnálom, mert a táskának egyébként nem volt semmi baja.
Javíttatni lehetne, de nem éri meg. A csere munkadíja majdnem kiteszi egy új tarisznya árát, a végeredmény pedig kétséges. Inkább vettem egy új szütyőt – immár ez is egy éve szolgál –, ami nagyjából ugyanolyan, mint a régi volt. A gyártója ugyan más, kivitele azonban nem sokban különbözik. Egyik kutya, másik eb...
Szerkesztés vége
