Az Author ABE–004 a hazai piacon kapható egyik leghosszabb kormányszarv. És hogy stílusos legyek: a leghosszabb túrákon vesszük hasznát leginkább.
Egy ilyen tekintélyes főrendi szarv alkalmanként útban lehet. Két darabból van összeállítva, jó erősen tart, mégis okot ad a gyanakvásra, hogy egyszer majd szétesik. Nehéz úgy beállítani, hogy minden szolgáltatását egyforma kényelemmel élvezhessük. A kormányrúd végébe való dugó lehetne jobb.
Ennél hosszabb senkinek nincs! Igaz, láttam ennél nagyobbat egy kispesti atyafi bringáján, akkora volt, mint egy felemás korlát, az azonban alighanem házi barkácsolás eredményeként jött létre.
Ami az Author ABE–004 kormányszarvat illeti, 6061 alumíniumötvözetből készül, és két darabból áll: kovácsolt bilincsből, valamint kör keresztmetszetű, vékony falú, erős, nagyjából 180 mm hosszú hajlított csőből. A két rész szilárdan van összeillesztve, de én azért mégis kételkedek egy kissé a rögzítés megbízhatóságában. A cső hajlításainak mértéke a lehető legjobban illeszkedik a kéz tartásához, bármilyen helyzetben. Ez az eredmény nyilván gondos tervezés és hosszadalmas kísérletek eredményeként állt elő. Akárhogy próbálgattam is, ívelt kormányrúdhoz jobbat nem lehetne kigondolni. A markolásra kiképzett két egyenes szakasz hosszúsága 80-80 milliméter körüli. A bilincs festetlen (ezüst színű), a hozzá csatlakozó hajlított cső ugyanilyen, vagy fekete színű.
A szarvak, rendeltetésszerű használatban, nálam nem hajlottak, nem repedtek és nem törtek, és eddig még nem estek szét az illesztésnél, sőt nem is lazultak meg a legkisebb mértékben sem. A bilincsek sziklaszilárdan tartanak, a rögzítő csavarok erősek, nem rázódnak ki. A csavarok erőteljes meghúzásával a kormányrúd végét valószínűleg meg lehet nyomorítani, acélcsőből készült rudat azonban aligha. A meneteket jó minőségű, időtálló zsírral kentem meg. A gyári kenés oly mértékben takarékos, hogy először valamiféle maszatra gondoltam, nem kenőanyagra.
A bilincses rögzítés csökkenti a kormányrúd hasznos hosszúságát. Szerelésnél, hacsak nem vágunk le megfelelő hosszúságú darabot a markolatból, át kell rendezni a rúdon sorakozó szerelvényeket. Én a markolatot rövidítettem meg (korábban, az előző kormányszarv felszerelésekor), mert nem akartam odébb tolni a fék-váltó karokat. Igaz, nem is nagyon tehettem volna: a hajlított kormányrúdon kevés a hely karoknak, csengőnek stb.
A festés kifogástalan, de vigyázni kell rá, mert nem bír ki minden megpróbáltatást. Kopás egyelőre nem látszik rajta, tapasztalatból azonban tudom, hogy ez nem lesz mindig így. A kesztyű jócskán hozzájárul a festék koptatásához, de csiszolódik a csupasz kéztől is.
A kormányvégbe való dugókat közepesre értékelem. Erősek, de kissé ormótlanok, és nem szorulnak eléggé a kormányrúdban. Eltettem tartalékba, nem használom őket. (Helyettesítésüket névtelen, de jó minőségű dugaszokkal oldottam meg.) A kormányszarvak végébe illesztett dugók viszont elfogadható színvonalat képviselnek.
No és, hogy válik be az Author ABE–004 kormányszarv a gyakorlatban? Hagyományos szerepe szerint ugyanúgy, mint a többi szaru. A tülök „szárát” megragadva előredőlhetünk, szél ellenében ádázul tekerhetünk, emelkedőkön küzdhetjük fel magunkat, illetve különböző helyzetekben pihentethetjük a kezünket stb. Amivel az ABE–004 többet nyújt a rövidebb szarvaknál: változtathatunk törzsünk dőlésszögén olyan módon, hogy a tülök legmagasabbra emelkedő, befelé hajlított „végét” ragadjuk meg. Félig-meddig felegyenesedhetünk, tehermentesíthetjük a csuklónkat egy időre, ami sokat számít hosszú úton.
Úgy beállítani, hogy a fent említett szerepeknek tökéletesen megfeleljen, valószínűleg lehetetlen. Nagyjából 90 fokos szögben felszerelve, a szarv végét markolva páholyból élvezhetem a kilátást, az égnek meredő tülök szára azonban ebben a helyzetben nem kínál jó fogást. (Találkoztam olyan városi bringással, aki kényelmetlen, alacsony kormányát magasítja ekképpen. Ez ugyan nem helyes gyakorlat, mégis eredményes.) Jó iramú tekeréshez a 30 fok körüli szögben döntött szarv lenne a legjobb – ilyenkor a tülök szárát markolja az ember –, de akkor meg a „felegyenesedett” helyzetet nem lehet kellőképpen élvezni. Az én bringámon hozzávetőleg 40 fok az arany középút: mindkét fontos pozitúra elfogadhatóan kényelmes, de ahogy az lenni szokott, hosszú távon egyik sem igazán. Bizony mondom néktek, a jövő a menet közben, szerszám nélkül állítható kormányszarvé!
A tülök kissé vékonyka, 22,2 mm átmérőjű, lapát kezemmel nem tudom igazán jól megragadni, ráadásul a sima felület nem tapad eszményien. Jobb lett volna a szarvat egy kissé vaskosabb, érdesebb felületű csőből készíteni. A markolásra kiképzett szakaszok 80 milliméternyi hosszúsága nekem éppen csak elegendő. Nem a legkényelmesebb fogás esik rajtuk, mivel a tenyerem szélessége kb. 100 mm. A bajok egy részét talán lehet orvosolni szivacsmarkolattal, a próbával azonban várok tavaszig.
Csodabogarak számára. Avagy Hofit idézve: kapaszkodó típusúaknak. Komolyabbra fordítva a szót: az Author ABE–004 kormányszarv a hosszú túrák kiegészítő kelléke. Igazán csak az tudja értékelni, aki leteker egy napon legalább 150–200 kilométert.
