Nagyjában-egészében megfelel arra a célra, amire tervezték. A sarat, egyebeket aránylag hamar lerázza.
Nem tartós: gyorsan kopik, különösen hátsó keréken. Érzékeny a defektekre. Aszfalton, keményre döngölt talajokon – elsősorban ez lenne az ő terepe – erős közepesnél jobb teljesítményt nem várhatunk tőle. Az ajánlott legnagyobb tömlőnyomás mellett is jobban belapul a kelleténél, nem gördül megfelelően.
Előző bicajom ilyen gumival érkezett hozzám. A cseh gumigyártó a hobbi kategóriába sorolja a v67-et, ami nagyjából azt jelenti, hogy ez egy vegyes használatra szánt, illetve mégis inkább szilárd burkolatú útra való köpeny. A koronán kígyóbőrre emlékeztető mintázat fut körbe, melyet keresztirányú, némileg dárdahegyre emlékeztető alacsony bordák szakítanak meg. A vállon kisebb bordácskák sorakoznak: a dárdahegyek alapjánál egy, csúcsánál kettő. Az egyes elemek között tágas csatornák biztosítják a felület tisztulását. A mintázat jellegéből adódóan a köpeny első és hátsó kerékre is jó.
Aszfalton és döngölt talajokon – jóllehet itt kellene a legjobbat nyújtania – nem voltam elégedett a teljesítményével. Az ajánlott legnagyobb tömlőnyomás is kevés volt: a gumik belapultak, fékezték a bringa gördülését. Nem a súlyommal van baj, inkább arra gyanakszom, a tervezők a nagyobb nyomást nem tartották kívánatosnak: a kényelemre gondolhattak, a terepjáró képességre, esetleg a gyenge szövetre.
Laza talajokon elég jól boldogultam ezzel a köpennyel. Egy tized híján két hüvelyknyi szélessége kevésnek tűnik, de az alacsony nyomás javít valamit a helyzeten. Kaviccsal felszórt úton, kötöttebb homokon némileg kacsázik, de elmegy, csak legyen erő tekerni. Vízparti kavicshoz, illetve futóhomokhoz viszont nem felel meg, ilyen talajokon rögvest elmerül. Felázott földutakon, kisebb fertőkben, ha a sár nem nagyon ragadós, szintén elmegy, feneketlen posvánnyal és hasonlókkal azonban nem érdemes próbálkozni. A szennyeződéseket hamar lerázza, felülete aránylag könnyen megtisztul.
Tapadására, úttartására nemigen lehet panasz. Havas, maszatos, poros utakon azonban csak lassan, vigyázva! Oldalirányban is eléggé jól tart, lejtőn oldalazva, illetve süppedős talajon azonban hajlamos a csúszkálásra, kacsázásra. A futófelület nem egészen hangtalan, nagyobb sebességnél finoman kerepel. Tekintélyesebb sebességet az ajánlott tömlőnyomáson nehéz vele elérni, 20 km/h fölött, hosszabb távon, rendkívül fárasztó tekerni.
Szerelésével sok bajom volt, ha nem vigyáztam, gyakorta kissé „sántított”: amíg nem volt a tömlőben elég levegő, az egyik oldalon, egy rövid szakaszon nemigen akart a köpeny pereme a helyére betalálni. (Ez éppenséggel lehetett az abroncs hibája is.)
Tartósságát átlag alattinak, defektállóságát átlagosnak ítélem, súlyát (kb. 800 gramm) ehhez mérten némileg sokallom. Anyaga ugyan eléggé erős, kellően rugalmas, repedezésre alig hajlamos, de a futófelület nagyon rövid életű. Nem egészen egy évig használtam ezeket a külsőket. Körülbelül 3000 kilométert gurultam velük – aszfalton többet, terepen kevesebbet –, a hátsó köpenyen a korona nagyjából el is kopott ez idő alatt. Úgy hiszem, 5000 kilométernél többet elöl sem bírt volna. Nagyjából 20 szúrt defektet gyűjtöttem be, főleg városi környezetben; átlagosan egyet 150 kilométerenként. Nem olyan vészes, de volt alkalom amikor kettőt, sőt négyet egyszerre.
Azoknak való, akik inkább csak hét végén, jó időben közlekednek, nem vállalkoznak hosszabb utazásra, és előnyben részesítik a jobb minőségű utakat.
