- Egyszerű és könnyű szerkezet. Nem jelent gondot akár több Kellys K-825S szállítása sem.
- Rugalmas, könnyen hajlítható. Eme tulajdonságait hidegben is többé-kevésbé megőrzi.
- Tekeredik, mint a kígyó – ha kiegyenesítjük, visszaugrik –, és ha nem vigyázunk, csapkod ide-oda.
- A műanyag borítás előbb öregszik, mint a vasak.
- Hiába a hangzatos név – Kellys K-825S –, ha elrettentő ereje csekély.
- A cinege is szétrúgja.
A legkeservesebb erőfeszítés árán sem tudok visszaemlékezni, miért tettem éppen ezt a lakatot a kosaramba. Ötszáz szittya aranyért vehettem volna fagylaltot is. Igaz, a jeges édesség valamivel kevésbé alkalmas a kerékpár kötözésére.
No de ha már megvan, írjunk a szerkezetről (Kellys K-825S) valamit. A sodrony 800 mm hosszú, 6 mm átmérőjű, anyaga rozsdamentes acél. A kötelet füstszínű műanyag bevonat védi, fekete borítás a zárszerkezetet. A sárgarézből készült kulcsokat (2 db) krómbevonat ékesíti.
A drótkötél vékony, rugalmas, könnyen hajlítható, még laza csomót is lehet kötni rá különösebb erőlködés nélkül. Hidegben sem merevedik meg annyira, mint a vastagabb sodronyok. Könnyebb vele behálózni bármit, mint a vastag, merev kötelekkel. Elővigyázatosan kell vele bánni, mert ha elszabadul, csapkod ide-oda.
A műanyag borítás egy-két év után fényét veszti, repedezik. A fém alkatrészek nem rozsdásodnak, jóllehet a zárszerkezetbe könnyen bejut a víz. Már csak ezért sem árt a mozgó részeket rendszeresen kenni. Az olaj gátolja a zár lemezkéinek összefagyását is.
A retesz rugós szerkezet: bezárhatjuk a lakatot, akár nálunk van a kulcs, akár nincs, kinyitni azonban csak kulccsal tudjuk. A kulcs könnyen jár; a nyitással nincs gond. Zárásnál két dologra kell ügyelni: legyen kéznél a kulcs; a megvasalt kötélvéget ütközésig toljuk be a zárba, míg a retesz kattan egyet.
A kötél szemre is sovány: elrettentő ereje jóformán semmi. A sodronyt tapasztalt lókötő egyszerű kézi szerszámmal is alighanem egy-két percen belül elvágja. A zár sem erősebb, ámbár nem is lenne miért megerősíteni, hiszen a sodrony is sebezhető.
Nyolcvan centiméternyi sodronnyal kerékpárt nehéz kikötni, hacsak nem valami vékonyabb alkalmatossághoz. Ellenben az első kerék, illetve a nyereg és a váz összefogásához (jómagam erre használom a kötelet) elegendő. A sodrony, ha rendszeresen érintkezik a fényezett felületekkel, idő múltával nyomot hagy rajtuk, ledörzsöli a festéket stb.
Komolyabb lakat mellé kiegészítőnek – például a kerék vagy a nyereg biztosításához – megfelelhet. Olcsóbb alkatrészek védelmére talán nem túl kockázatos ilyen kötelet használni.
A sodrony csak alkalmi tolvaj ellen véd. Akinek még bicskája sincs, valószínűleg nem tudja hirtelen elragadni behálózott alkatrészeinket. Felkészült zsivány ellen viszont nem sokat ér.
Ha mégis ilyen sodronnyal horgonyozzuk le a gépet, állandóan a közelben kell tartózkodnunk, szemünket le nem véve kedvencünkről, különben egyik pillanatról a másikra lába kél.
Vidéken egyébkén hagyomány ilyen és hasonló sodronyokkal kerékpárt kipányvázni. Italbolt, vasútállomás stb. táján olcsó, félig-meddig levitézlett kerékpárok várakoznak – sokszor naphosszat – tulajdonosukra. (Faluhelyt jobb lenne a közbiztonság?) Mi több, nem csupán kerékpárt, hanem rácsos ajtót és kaput is hasonló sodronnyal védenek. Jómagam ezt a gyakorlatot nem tartom követendőnek, s másnak sem ajánlom.