- A Kryptonite Keeper 12 LS lakat erős szerkezet, és ez nem csak a külsőségekben nyilvánul meg.
- A zárszerkezet egyszerű és megbízható.
- A lakatot kulcs hiányában nem lehet bezárni, illetve a kulcsot nem lehet kivenni, ha a zár nyitva.
- A gyártó 120 és 220 cm-es KryptoFlex kiegészítő kábelt is kínál hozzá.
- Ára nagyjából összhangban van teljesítményével.
- A hosszú kengyel több lehetőséget kínál a próbálkozásra: vaskosabb emelőrúddal valószínűleg szétfeszíthető. Éppen ezért gondosabban kell lakatolni, hogy a kísérletezőknek ne legyen erre módja.
- Nedves, párás környezetben rozsdásodhat. Ezzel kapcsolatban a gyártó kizár minden felelősségét.
- A kulcsok anyaga sárgaréz.
- A vázra erősíthető tartó nem valami híres.
- Szállítani kényelmetlen: biztonságosan kell rögzíteni, ne ütődjön a vázhoz, ne zörögjön stb., illetve hátizsákban, táskában stb. kell cipelni.
- Lakatolni óvatosan kell, mert a kengyel csupasz végei megkarcolhatnak festést, fémet és műanyagot egyaránt.
A lakat (Kryptonite Keeper 12 LS) tömege 1,3 kg, kengyele 10,2 cm széles és 29,2 cm hosszú, pontosabban fogalmazva, ez a belső mérete. A típusjelben foglalt szám a kengyel vasának átmérőjére (12 mm), a betűk az átlagosnál valamivel hosszabb kengyelre utalnak (long shackle).
A szerkezet anyaga edzett acél, rozsda ellen krómbevonat védi, meglehetősen jó hatásfokkal, de aligha tökéletesen. A kengyel és a zártest is hengeres, előbbi tömör, utóbbi üreges: voltaképpen egy cső, melynek egyik vége zárt, másik végét pedig a zárszerkezet foglalja el. A zárat erősítésként még külön acél persely is védi. A kengyel szárainak végei csupaszok, egyébként azonban az egész szerkezetet műanyaggal (PVC) vonták be kívülről. A borítás eléggé puha, hidegben sem merevedik meg túlságosan.
A kengyel egyik szárának vége hajlított, ez illik a zártest zárral ellentétes oldalának nyílásába, a másik hornyolt, ezt reteszeli a zár nyelve. A zár felőli oldalon foglal helyet a műanyag rögzítő sín is. A kulcs közvetlenül a nyelvet fordítja el, nincsen semmiféle áttétel, közbevetett kiegészítő bigyó. A leegyszerűsített szerkezet, és az, hogy csak az egyik szárat kell reteszelni, jelentősen növeli a zár megbízhatóságát. A retesz, avagy a zár nyelve acélból készült, és a hengerzár-betét is.
A zárszerkezet valamivel jobb, mint a hasonló lakatoké. A kulisszák (a kulcshoz igazodó kis lemezkék) kevesebbet rakoncátlankodnak. Ragacsos szilikonzsírral kentem meg őket, és azóta jószerével akadálymentesen használhatom a kulcsot. Nincs akadozás, mert a lemezek külön-külön nemigen tudnak elfordulni, csak nagy ritkán kell őket a kulccsal egyenesbe terelni. A zsír egyúttal a vizet is kizárja, amire feltétlenül szükség van, mert a zárbetétet ugyan kissé besüllyesztették a zártestbe, de különben nem védi semmi portól, víztől stb. Télen a lemezek akár össze is fagyhatnak, ha nem teszünk ellene.
A lakat nem zárható be, ha a kulcs nincs a zárban, illetve a kulcs nem vehető ki, ha a lakat nincs bezárva. Ez alkalmanként némi kényelmetlenséget jelenthet, cserébe azonban valamivel nagyobb biztonságot nyújt.
A kulcsok – a csomaghoz 2 darab tartozik – sajnos sárgarézből készülnek, a krómbevonat azonban ezt ügyesen leplezi. Dicséretre méltó erény a takarékosság, de nem feltétlenül e helyen kellene gyakorolni. Ezek a kulcsok gondos kezekben talán kiszolgálják a lakat élettartamát, mérget azonban erre nem vennék. A sárgaréz puhább, mint az acél, a belőle készült kulcs gyorsabban elhasználódik, szerencsétlen esetben, illetve vigyázatlan bringás kezében esetleg formáját is elveszti.
A „vázra szerelhető, becsúszó rögzítésű adapter és időjárásálló műanyag konzol” a lakat minőségét meg sem közelíti. Bizonyára nem megy tönkre az első utak egyikén, egy-két évnél többet azonban nem jósolok neki. Nem szándékoztam feltenni a bringára, de próbálkoztam vele (az olvasók kedvéért). Úgy találtam, hogy legjobb hely neki a felső vázcső, a lakatot pedig „lógatni” érdemes, különben a rázkódás stb. könnyen kimozdítja a helyéről. A biztonságos rögzítéshez további anyagokat és eszközöket is hadrendbe kell állítani. A tartó, illetve a sín csavarjai például rázkódás ellen nincsenek biztosítva, és a sín sem fogja szilárdan a kengyelt. (A sín bizonyára törik is, amire abból következtetek, hogy az felsőbb osztályokban ezt az alkatrészt leginkább alumíniumból készítik.) Ráadásul a kengyel-zártest együttes rázós utakon talpalávalót szolgáltat a meneteléshez. Kotyog vagy csörög, attól függően, hogy a kerékpáros milyen úton és mekkora elszántsággal teker. Ettől eltekintve a tartó – ha sikerül minden baját kezelni, és a lakatot is elnémítani – hosszabb-rövidebb ideig megfelelő szolgálatot tehet.
Rögzítő szerkezet híján kell a lakathoz valami szállítóeszköz, pl. hátizsák, táska, csomagtartó, mert nem vonszolhatjuk madzagon, ahogyan Mihók az ajándék szalonnát, és vállra sem vethetjük, miként nevezett barátunk az ekevasat. Gyengébb nadrágszíjra sem ajánlatos felcsatolni – kisebbfajta lakatot láttam már övön fityegni –, mert leránthatja a kerékpáros gatyáját. Zsebre vágni meg végképp nem lehet. Én magam csomagtartón szállítom a lakatot – gumipókkal ügyesen kipányvázom úgy, hogy nem lötyög, nem zörög, nem ütődik a vashoz –, illetve túrán az oldaltáskában. Hátránya a kötözős módszernek, hogy hosszú percekig kell vele szöszmötölni.
A kengyel hosszúsága lehetővé teszi, hogy egyszerre akár két bringát is lezárhassunk a lakattal, illetve az első kereket (kiszerelve) hozzáfogassuk vele a vázhoz és a hátsó kerékhez. Bizonyos helyzetekben a hosszú és viszonylag szűk kengyel megnehezíti a lakatolást (ahogy az arasznyi is feladja a leckét néha), és a rögzítő sín is útban lehet. Ettől függetlenül a Keeper 12 LS nagyjából ugyanúgy használható, mint a rövidebb, szélesebb kengyellel szerelt lakatok. Arra azonban vigyázni kell, hogy ne legyen hely, lehetőség a kengyel szétfeszítésére, ezért gondosabban kell lakatolni, illetve a horgonyzó helyet kiválasztani.
Minden bringásnak – ha a belépő szintű U lakatok között keresi a megfelelőt – ezzel, illetve a Kryptonite hasonló eszközeivel kellene kezdenie. Más gyártók olcsóbban kínált termékei nem ütik meg a szükséges mértéket. Gyakori hiba a túlzásba vitt takarékosság, a célnak meg nem felelő anyagok használata, az elhibázott tervezés, és nem ritkán a minőségi ellenőrzés sem áll a helyzet magaslatán. Ami pedig a drágább kiegészítőket illeti, gyakorta nem a megbízhatóságért, hanem a kényelmi szolgáltatásokért fizetünk magasabb árat.
Külföldi oldalakon gyakorta teszik fel a kérdést: ajánlaná-e barátjának? Sokszor elgondolkodtam ezen a kérdésen, miközben véleményeimet írogattam. Többnyire valami tréfa jutott eszembe („anyósodnál csak jobb lehet”), vagy pedig igyekeztem megkerülni az egyenes választ („nem feltétlenül”). A Kryptonite lakatjával sem vagyok maradéktalanul elégedett, ezt azonban fenntartások nélkül merem ajánlani barátaimnak is. Nem csupán összehasonlításokban állja meg a helyét: szerintem ő maga, illetve az általa képvisel színvonal a minta, amihez a hasonló besorolású lakatokat viszonyítani érdemes.
A gyártó által hetes fokozatúnak mondott biztonsági szint a gyakorlat nyelvére fordítva nagyjából a következőket jelenti. Mérsékelt árú (≈ 100000 Ft) kerékpárok számára rövidebb időre, városi környezetben is, megfelelő biztonságot nyújt. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a környék, ahol gépünket kikötjük, ne legyen túlságosan kockázatos a lopásokat illetően. Jómagam 30–40 percnél hosszabb időre nemigen hagyom magára a bringát, bár előfordult már, hogy fél napnál hosszabb időt is várnia kellett rám. Szerencsére eddig még mindig ott találtam, ahol lehorgonyoztam. Ha előre tudom, hogy hosszú ideig állni fog nyílt színen, az első kereket is kiszerelem, nem elégszem meg a sodronyos biztosítással, mint egyébként. Nagyobb városokban egész napra, és főleg éjszakára nem merném rábízni a gép őrzését.
