Nálam múlhatatlan érdemeket szerzett éjszakai szerelések alkalmával. Üzemidejére nem lehet panasz. A lámpatest vízálló.
Nem éppen igényes kivitelezés. Rendszeres igénybevétel esetén várhatóan rövid élettartam. Becstelenül petróleumszagú műanyag. Kényelmetlen használat. A kerékpározás igényeihez mérten gyenge fényerő. Hideg, kékes árnyalatú a fény.
A rögzítés, mármint a gumírozott fejpánt két év után is bírja, igaz, nem veszem igénybe nap mint nap. A műanyag homloklemez, a lámpatest függőleges állítására szolgáló kilincses szerkezet, maga a lámpatest (beleértve az ezüst festést), az elemtartó, a tükör, a gumival borított kapcsoló, és az elektronika is jó állapotban van. Az elemtartó házának gumi tömítései valamelyest öregedtek, feladatukat azonban egyelőre megfelelően ellátják. A diódák átlátszó burkolata rideg, törékeny műanyagból készült, a bajonettes rögzítőből első alkalommal, minden különösebb ok nélkül, le is tört egy darabka (szerencsére nem a körmök). A homlokpánt esőben átnedvesedik, a lámpatest azonban nem ázik be. Akár Búvár Kund is használhatná.
Három darab 1,5 voltos (AAA méretű) ceruzaelemmel működik. Ügyelni kell az elemek polaritására, illetve időben kell cserélni őket, mielőtt az elektrolit kifolyna belőlük. (A vacak kelet-ázsiai elemekkel ez lépten-nyomon megtörténik.) Akkumulátorokkal csak azoknak érdemes üzemeltetni, akik nap mint nap használják.
Három, gombnyomással kapcsolható üzemmódja van: nem világít, folyamatosan világít, lassan villog. Folyamatos üzemmódban 6–8 óráig tündöklik megfelelő fényerővel, jobb minőségű elemekkel azonban lényegesen tovább bírja.
A bringa kivilágítására, illetve ahhoz, hogy lássak is menet közben valamit, nemigen alkalmas. Gyenge és kissé szórt a fénye, néhány méter után már nincs annyi ereje, hogy kellően megvilágítsa az utat. Egy fürgébb gyalogos lendületével haladva megjárja, nagyobb sebességnél nem elég. Erdőn-mezőn, segédfényként, éppenséggel jó, habár az útra hajló lombokról, kórókról és füvekről visszaverődő fény zavaró lehet (ehhez persze eléggé erősen világít). Nem is a kivilágítás végett viszem magammal minden utamra. Éjszakai szereléseknél nélkülözhetetlen. Még ha a sors kegye folytán utamba akad is valami világosság, az szereléshez nem elég. Ezzel a lámpával látok valamit, oda irányíthatom a fényt, ahova kell. Nem szükséges harmadik kéz. Táborozásnál, sátorverésnél is hasznát veszem, ahol fontos, hogy mindkét kezem szabad legyen.
Hasznossága ellenére sem vagyok tőle elragadtatva. Nehéz beállítani, folyton igazgatni kell, sehogy sem akar úgy állni, ahogy jó volna. Megmerevedik a nyakam az igyekezettől, hogy oda irányítsam a fényét, ahova kell. A pánt és a homloklemez szorítja a kobakomat, egy idő után borzasztó kényelmetlen, mintha vasabroncs lenne a fejemen. Melegben izzasztó, a széles gumiszalag nem engedi át a levegőt. Ha kicsit is lazább a gumi a kelleténél, lötyög a lámpa fel és le. (Elemestül kicsit nehéz a lámpatest.) A műanyagnak kimondottan rossz szaga van – két év után is bírja! –, akárha petróleumos lenne az üstököm. A diódák hideg, barátságtalan fénye egy idő után fárasztja a szememet (a fény és az árnyék erős ellentétéről nem is beszélve, de hát ez nem a lámpa bűne). Ezen kívül? El tudom képzelni, hogy nézek ki ezzel a lámpával felszerelkezve: hóbortos feltaláló a maszkabálon.
Minden bringásnak jól jön egy ilyen (vagy egy jobb) lámpa, aki sötét éjszakában kénytelen életre lehelni bringáját a semmi közepén. Alkalmas lehet még segédfénynek, a rendes világítás mellé.
