- Brutálisan merev váz
- viszonylag alacsony tömeg
- kitűnő, eddig általam nem tapasztalt mászóképesség
- meglepő módon, a keskeny kormány ellenére lefelé is kezes és félelmetesen gyors
- betonkemény Selle Italia Q-bik nyereg, ami mégis szinte tökéletes
- gyári Schwalbe Rocket Ron performance külsők csak nagyon tapasztalt bicajosoknak jók, nekik is csak korlátozott körülmények közé. Mértem az első keréken lévő külső tömegét: mindössze 365 gramm...
- a villa nem lockolható a kormányról
- az első fékes lassítást az egyébként finoman mozgó Manitou R7 villa hirtelen beüléssel köríti, ami váratlan meglepetéseket okozhat
- üléscső állításának gyorszára feláldozásra került a könnyítések oltárán. Bár gyönyörű a csavaros megoldás, az ülésmagasság finomhangolása így sajnos körülményes
- nyereg könnyen sérül, a fehér színén hamar nyomot hagy a nadrág, s lemoshatatlanul
- vázon és a villán itt-ott a bowdenek a lakkozás kidörzsölődését okozhatják. Vázon leginkább elől
- az SLX helyett XT váltókar lealább hátra nagyon hiányzott - igaz, ez nem annyira negatívum (szubjektív véleményem)
Maradandó élményt hagyott bennem ez a mászó rakéta az elmúlt napokban, a szó jó értelmében véve. A külsőket természetesen érdemes volt cserélni valami komolyabbra, habár Magyarország nem egy osztrák S3-as lejtőkkel megspékelt technikás maratonpálya-had. Érdemes.
Az első meglepetés a mászásoknál ért. Hátul egyből egy fogaskerékkel lejjebb váltva abszolváltam a szokásos emelkedőket, majd azt vettem észre, hogy elől eddig kis lánctányéron mentem, egyre gyakrabban a közepes lánctányéron hasítok felfelé. A hátsó rugóstag viszonylag nehezen, de mindig pont jókor mozog - alig vész el a hajtásra fordítható energiából. Scott Sparkot még nem volt alkalmam próbakörön nyüstölni, de gyanítom, lehet annyira jó ez is. És nem a 96 a drágább...
Lefelé méginkább meglepett. A leginkább 140-es rugóúthoz szokott ego némi iniciális bizonytalanság után magára talált a Hármashatár-hegy DH-sok által használt singre trail-jén és hiába a keskeny kormány, átható magabiztossággal hozott le a pályán még ott is, ahol korábban volt, hogy leszálltam inkább, ha csúszós volt a talaj. Most nem késztetett leszállásra semmi. Igen, és "landolásra" sem. :)
Teljesítménye leginkább 4-es, de nem ötös. Az SLX váltókarok nem annyira, mint inkább XT-ben dukálna ehhez a rakétához. A felnik nagyon jók, de - amennyire érzésre meg tudtam állapítani (sajnos nem volt alkalmam mérlegre tenni) - nehezek. Továbbá az egyébként kitűnő R7-es Manitou sem biztos, hogy tökéletes választás a nehezebb versenyzőknek, így nekem sem. A Magura Durinnal (Ninety-Six 3000-D modellben) vagy Fox-szal jobb lehetne - de végülis ezen az áron így is minden fejedelmi. Sőt. A konkurencia háza táján hiába zsigereljük a katalógus-adatokat, nem nagyon találunk ilyet. Ezért 5-ös az ár/teljesítmény.
Szóval, egy rakáta. Ab ovo. Még az OS kormány enyhén lefelé ívelő fogása is ezt sugallja. Akár a régi, 30-as években készült BMW-ken, melyekkel a sebességrekordokat futották. Ehhez atommerev hátsó és karbon támvillával, betonkemény lock hátul, hosszabb tengelytáv, mászós cockpit. Nagyon jó!
