- felsőkategória
- könnyű és merev váz
- 29er kerékméret, gyors és könnyen irányítható lejtőkön
- szuper, könnyen beállítható teleszkóp
- 1x hajtásrendszer
- tubeless + alacsony nyomás remek tapadást és kényelmet nyújt
- magas cockpit alacsonyabb embereknél hát/derékfájást okozhat
- a fékek gyengék
- 29er kerekek nem rendelkeznek a kiskerekek merevségével, így ismeretlen terepen nem árt óvatosnak lenni
- váltópapucsot óvni kell
- ár/értékben az alkatrészválasztás hagy némi kívánni valót maga után
A 29er-ek térnyerését követően kicsit megcsúszva, mintegy 6 évvel később váltottam kerékméretet. Sosem volt pénzem új kerékpárral, így féláron akadtam rá a használt piacon. A 29-er tulajdonképpen csak előnyökkel rendelkezik, viszont szerint könnyebb 26-on megtanulni kerékpározni. Felfelé a plusz tapadás miatt kevésbé pörög ki a hátsó kerék, lefelé meg nagyon gyors és stabil. Egy könnyű 29es tulajdonképpen egy 26 fullyval egyezik meg. A Mátra Maratont mindkettővel ugyanannyi idő alatt teljesítettem. A rugóstag hiánya azért érzékelhető volt. Egyedüli hátrányként a magas cockpitet tudom megemlíteni. Nem lehet annyira ráfeküdni a kormányra mászásnál, ezért jobban megterheli a hátat/derekat.
A váz nagyon könnyű, hajtáshatékony és merev. Talán már túl merev is hétköznapi sportolóknak. Mindenesetre ha megvan az erő, ez a bringa bármilyen úton ki tud lőni.
Teleszkóp teljesen fekete (még a becsúszói is). Levegős rendszerű, ezért könnyen beállítható/átállítható a terepviszonyokhoz. Borzasztóan merev, még bikeparkban is megállta a helyét, bár az ugrókat a 90 mm (S-méret) rúgóút miatt taktikusan kellett kikerülni. XC és XCM versenyekre termett, nem nagyon szeret elrugaszkodni a földtől.
Az 1x hajtásrendszer hatalmas előrelépés. Az első váltó elhagyása szerintem csak előnyökkel járt. Jobb sártűrés, nem dobja le/túl a láncot váltásnál, nem kell bal kézzel bíbelődni veszélyes terepen. Hátránya a keresztbeváltás, és a gyakoribb szervizigény. Ezt vagy megtanulja az ember, vagy szerelőre bízza. Mivel haladóknak szánt szettről van szó, ezért az emberek többségének ez az egyszerű szerviz nem okoz gondot. A hátsó váltó az évek során néhányszor sikerült már odacsapni. Sajnos nem csak a váltó sérül, hanem a váltópapucs is. Beszerezni pedig kb. lehetetlen küldetés.
A 30-as lánctányér elsőre aprónak tűnt, de meredek emelkedőkre nem érdemes nagyobbat felrakni, mert hátul elfogynak a fokozatok. Az átlagnál jobb edzettség ajánlott az 1x használatához.
A kerekekkel mintegy másfél évig elégedett voltam. Aztán egy versenyen belefutottam egy zörrentőbe. Nem tudom, hogy nem lett esés belőle, azt viszont éreztem, hogy a becsapódás nem volt rugalmas. A hátsó kerék megsérült, elvesztette a kör alakját. Teljesen ki sem lehetett szedni belőle a hibát, nagyobb sebességeknél ütötte a fenekem a nyereg. Egy ilyen bringához már illik tubelesst használni. Hála ennek a rendszer, egy defektem sem volt.
A fékek két ujjasok. Rövid versenyekre szuperek. Hosszútávon és technikás lejtőkön nem éreztem ujjbarátnak őket. Szerintem ez a kerékpár gyengepontja.
Az irányítás egyéni ízlés dolga. A gyári stucni számomra rövid volt, mászásnál kényelmetlen volt. A kormánya alapból szintén kényelmetlenül széles. Az alap markolat balesetveszélyes volt. Sem kesztyűben, sem kesztyű nélkül nem adott elegendő tapadást. Volt a bringához egy tapósó pedál is, ami rosszul is forgott, illetve csúszott is a tüskéi ellenére. Szerencsére a Specialized neve egyet jelent a kényelmes nyergekkel és jó bringákkal (és nem a rosszul forgó pedálokra asszociál az ember).
Versenyzésre, mostoha utakra, maratonokra, kompromisszumok nélküli hegyi túrázásra
