Kezdetben vala az aszfalttal átitatott vászonszalag. Ronda, kátrányszagú, melegben ragacsos, de a miénk! Első bringámat még ezzel a férfiasan tökéletes pántlikával gyógyítottam. Vad bicajozás közben gyakran elszakadt az elektromos vezeték: legtöbbször ezzel szigeteltem a csatlakozási pontokat, rögzítettem a vázhoz a fityegő drótokat. De volt arra is példa, hogy nadrágom kiszakad ülepét tettem ezzel a szalaggal átmenetileg szalonképessé.
Azóta változott a világ, megjelent a sokoldalú, sokszínű, csirizes műanyag szalag. Rendszerint 10, 20 vagy 25 méteres tekercsekben kapható. Szélessége legtöbbször 19 mm, de van 15 mm és 50 mm széles pántlika is. (Eltérő méretek is felbukkannak olykor.) Az anyag vastagsága rendesen 0,13 mm. A színválaszték: fehér, fekete, kék, piros, sárga, zöld, illetve sárga-zöld, ritkábban barna, lila, vagy szürke. Hasonló méretekben, színekben kaphatók pamut alapú szigetelőszalagok is, ők a kátrányos ősök leszármazottai.
Hétköznapi tárgyainkra, legyen az papír, műanyag, porcelán stb. csakis olyan ragasztóval szabad az árcédulát rögzíteni, ami bármihez, vizes, zsíros stb. felülethez is levakarhatatlanul hozzátapad. De a sebtapaszokhoz használt gyantás ragacs sem utolsó: letépi szőrzetünk, lenyúzza a bőrünk, ha meg akarunk válni tőle. A műanyag szigetelőszalagra felkent olcsó csiriz nem ilyen. Kizárólag szobahőmérsékleten élvezhető: hűvös időben ragadni nem nagyon akar, melegben meg kissé kenődik, maszatolódik, a víz is fellazítja stb.
No és mire jó az újkori szigetelőszalag? Az elmúlt 40 évben nem sok feladatot kellett rábíznom. Szép emlékű országúti kecském kormányát tekertem be vele. Lötyögő dugót szorítottam be a kormányrúd végébe. Kormánymarkolatot dúcoltam alá, hogy ne forduljon el. Elektromos vezetéket fogtam vele a vázhoz, sárvédőpálcához stb. Eredeti célja szerint, elektromos szigetelőként is használtam. Szükség esetén elnyűtt alkatrészek átmeneti rögzítésre is alkalmas: például törött sárvédőpálcámat kis ideig egyben tartotta. (Maga a műanyag, különösen több rétegben, eléggé sokat bír, a ragasztóra azonban kevésbé számíthatunk.) A súrlódó bovdenektől védtem meg vele a váz festését. Kötöző zsinórként is használtam: többszörösen körbetekerve vagy összesodorva meglepően erős, ámbár nyúlik erősen. Lötyögő, lerázódásra hajlamos alkatrészeket rögzítettem vele. Egyszer még hasadt köpenyt is próbáltam megmenteni a segítségével, de erre a célra nem vált be. Nadrágot sem lehet a modern szigetelőszalaggal biztonságosan foltozni, a ragasztó hamar elereszti a szövetet.
Sok feladatot képes rövidebb vagy hosszabb ideig ellátni, de csak keveset tökéletesen. Ha komolyabb igénybevételről van szó, nem sokáig bírja. Napsütés és meleg hatására öregszik. Ezen kívül a bringán nem mutat igazán jól a szigetelőszalagos patkolás.
