- Nevét (Selle Monte Grappa Argo) leírva meg lehet magyarázni jelentését: gyors szőlőhegyi nyereg.
- Helyezkedésre, fészkelődésre eléggé bőséges lehetőséget kínál.
- Hosszabb úton sem nyomorgatja a belső combizmokat, és a feneket is kíméli.
- Le kell írni legalább még egyszer a nevét: Selle Monte Grappa Argo.
- Már a kezdeteknél érzi az ember feneke a nyerget. Idővel a helyzet sajnos fokozódik.
Csupa jót írnak e helyen róla, gondoltam, kipróbálom a csodanyerget. Sikerült kölcsönben szereznem egy példányt, s úgy adódott, hosszabb ideig is nyúzhattam. (Köszönet Gergőnek.)
Az Argó kivitele hagyományosnak mondható. A nyeregsínek acélból készülnek, a nyeregtest keményebb műanyagból (polifenil-éter), a kettő között nincsenek csillapító bakok. A bélés poliuretán hab, a borítás a szokásosnak nevezhető műbőrszerű micsoda. Három szín közül lehet választani: fekete, sötétbarna, fehér. A nálam szolgáló példány történetesen fekete volt.
Beállítanom a nyerget nem volt éppen nehéz. Két-három próbálkozás után sikerült. Az ülőfelületet először vízszintesre igazítottam, így azonban nem volt eléggé kényelmes rajta az ücsörgés. Egy-két fokkal előre kellett buktatnom a nyereg orrát. Amikor ugyanis ráhuppan az ember az ülőfelületre, a habos töltés eléggé benyomódik. Hozzá kell tennem, akárhogy igazgattam, fészkelődtem rajta, a tökéletes üléshelyzetet nem találtam meg. Valószínűleg nem egymásnak rendelt bennünket a sors…
Első próbálkozásom nyomán rögvest tapasztaltam az Argó legfontosabb sajátosságát. Aránylag keskeny a nyeregtest, puha az ülőfelület, s emiatt szinte teljes felületével illeszkedik a fenékhez. Gyakorta írják a véleményezők: nem is érezni a nyerget – ilyenről itt szó sincs. Ebben különbözik például a zselés ülőkéktől. Utóbbiak eleinte rendkívül kényelmesek, utóbb azonban a terhelésnek egyedül kitett ülőgumók úgy elnyomorodnak, hogy még a nyeregből való leszállást sem élvezi az ember. Az Argó ellenben már a kezdeteknél nyom, de a terhelést egyenletesebben osztja szét. Az ülőgumók persze így is sajognak hosszabb idő után, mert a legnagyobb igénybevételnek mégis csak ők vannak kitéve.
Fő bajom ez volt az Argóval: akárhogy vigyáztam, előbb-utóbb lecsúsztam a hátulsó, szélesebb rész párnáiról a nyeregorr irányába, és a középső, no pressure zone névvel illetett puhább rész (a szellőző kivágásnál) nyomorgatta a lábam közét. Még szerencse, hogy tényleg puhább ez a szakasz, mint az ülőfelület többi része.
Mennyire kopik? Fél éves használat után szemrevételezve észrevenni rajta a nadrág koptató hatását. Nem vészes a dörzsölődés, de jól látható. Feliratból, díszítésből látszólag semmi nem hiányzik. A nyeregsínek is bírták, pedig terepen is használtam a nyerget. Természetesen vigyáztam rá nagyon, mivel csak kölcsönben volt nálam. Egyszer áztam meg vele. A vizet az ülőfelület szépen lepergeti.
Városi közlekedéshez és rövidebb kirándulásokhoz mindenképpen. Használatát terepen meggondolnám. Másként fogalmazva: túraterepjáróhoz megfelelő lehet, de nem a legjobb választás.
Ennyi idő után sem tudom eldönteni, ajánlanám e hosszú, több napos kiránduláshoz. Egy napos túrákon nálam jól teljesített: 130–150 kilométer után kezdtem igazán érezni a fenekem, nem jobban azonban, mint egyébként. Voltak már ennél rosszabb nyergeim, illetve tapasztalataim is. Egyébként a nyereg kivitelezéséből is le lehet vonni a megfelelő következtetéseket. Az Argó nem túranyereg. Jól párnázott ugyan, de keskeny, és nincs külön csillapítása. Utóbbit természetesen pótolhatja egy jó (esetleg rugós) nyeregcső. Keszeg alkatú, 75 kilogrammnál nem nehezebb lovasoknak alighanem beválna hosszú távon is. Súlyosabb egyéniségeknek hosszú utakra talán mégis jobb egy széles túranyereg.