Igényes, tartós, valóságos műremek. Minősége, kivételezése elsőrangú.
Kukacoskodók bizonyára találnának. Nekem nincs semmi bajom vele.
Tartós – Jó fél év után is nagyjából olyan, mint az új. Semmije nem törött, nem hajlott, nem szakadt, rugózása nem fáradt el, sőt még a festett márkajelzés is megvan rajta, éppen csak egy kicsit kopott. Kisebb eséseket is túlélt már.
Kényelmes – Csillapítása kiváló. Rugózással alátámasztott, több rétegű, zselés műanyaggal is kipárnázott, eléggé széles ülőrésze van. Orra megfelelően kiképzett, a családi ékszereket nem nyomorgatja. Annak ellenére, hogy a borítása műanyag, kellemes, finom bőrre emlékeztető tapintása van. Nem hideg, nem meleg, nem ragad, és nem is csúszik, sőt még valamennyire lélegzik is – más szóval éppen jó! Csupasz hátsóval ugyan még nem ültem rá (nem mindennapi látvány lenne, az bizonyos), de meggyőződésem: úgy sem lehet rossz hajtani.
Könnyen tisztítható – Ha lemosom, vagy megázik, hamar megszárad. A vizet nem pergeti le, de nem is issza be. A fém alkatrészek, már amelyik nincs lefestve, ónbevonattal vannak ellátva, nem támadja meg őket a rozsda.
Álom vele az utazás (de ne vigyük túlzásba) – Rendes körülmények között eszembe sem jut, hogy a nyergen ülök. Hosszabb úton, úgy a 60. km táján már annál inkább: kezdek zsibbadni, fészkelődni. A nyereg bírná, tőlem azonban több nem telik. Az emberi fenék evolúciója még nem jutott odáig, hogy el tudna viselni, pihenő nélkül, ekkora megterhelést. A leghosszabb út, amit egyhuzamban (rövid, alkalmi pihenőkkel) megtettem ezzel a nyereggel, 210 km. Ez egy szuszra több mint elég, és miképpen jeles költőnk mondja: Nagyon fáj!
Igényeseknek és kényelemszeretőknek. Rövidebb túrára és városi használatra. Hosszú túrára is mehetünk vele, elsősorban magas állású kormányokkal, de ne feledkezzünk meg a fentiekről (vagy a tartalék fenékről).