Könnyű, és mégis nagyon erős. Kellően hosszú: hacsak nem különleges feladatra szánjuk, nem kell sem rövidebb, sem hosszabb.
Semmi lényeges.
A cső vékony falú, merev, kevéssé rugalmas, nem lehet észrevenni, hogy hajlana. Nálam eddig még mindent kibírt, anélkül hogy megnyomorodott volna. Hosszúsága – kivéve talán a különleges igényeket – megfelelő, sőt több mint elegendő.
A nyeregrögzítés erős, és minden ésszerű kívánalomnak megfelel. Egyetlen csavar szolgál a beállításra és a rögzítésre, de a szerkezet így is tökéletesen megfogja a nyerget. A beállítás eléggé könnyen megy, habár nem ártana ehhez a feladathoz egy harmadik kéz is. A rögzítőcsavart valamelyest kieresztve a nyereg előre és hátra eltolható, a dőlésszöget azonban csak úgy tudjuk állítani, ha a rögzítő szerkezetet teljesen meglazítjuk. A rögzítőcsavar vastag alumínium tönkbe hajtható be: meglehet, előbb elfogy az erő, mintsem a menetet megszakítanánk, de inkább fogjuk vissza magunkat! A meneteket jó minőségű, időtálló zsírral kell megkenni, mert a galvanikus korrózió miatt vas és alumínium előbb-utóbb összeragad. A lágy csapágyzsír, sajnos, ide csak szükségből jó. Az akkumulátorsaruk, laprugók, vasúti ütközők stb. kenéséhez használt keményebb, víznek, nyomásnak, egyebeknek jobban ellenálló kalcium bázisú zsír lenne az igazi, de olyan kevés kellene, hogy beruházni emiatt nem érdemes. (Kerékpáron igencsak korlátos a felhasználási köre, általánosságban a nagy nyomóerőnek kitett, korrózió által fenyegetett csavarok, alkatrészek: nyeregcső, nyeregrögzítő szerkezet, középrész tengelyvég stb.)
Festésére vigyázni kell, mert karcolódik. A becsúszó részt már csak ezért is tanácsos bezsírozni, no meg azért is, hogy ne ragadjon össze a vázcsővel.
Kezdő és hobbikerékpárosoknak, túrázó és városi harcosoknak, sőt megkockáztatom, könnyű sporthoz is megfelelő.
