Nagyon jól megbirkózott az út felől érkező ütésekkel, csak két-három ütés érte el a kezem zavaróan.
A Maxxis Mud Wrestler tökéletes terepen és aszfalton sem volt hangos vagy bizonytalan.
Stabil, precízen irányítható.
A fék hiába hidraulikus, bizonyos körülmények között túl sok erőt igényel.
A hátsó agy ezen a biciklin is hangos gurulás közben az én ízlésemnek.
A 2016-os Mozgásvilág tesztnapon próbáltam a nagy körön, ami bő 40 percet vett igénybe, a Susulyka emelkedőn föl és egy ösvényen lefele. Girbe-gurba talajon, vízmosáson és gyökerek keresztül. Meglepő volt, hogy 10-20 centis árok falán (ami bő 60 fokos volt) pontosan tartotta a kiválasztott nyomot. Hamarosan már csak azon aggódtam, hogy a felső perembe megakad a pedál a hajtókar alsó állásában. Bár fölfelé nem voltam túl gyors de ezek az egyenetlenségek egyáltalán nem voltak zavaróak, nem ütöttek, és kényelmes volt a kerékpár a maga sportos módján. A lejtőn a tempó növelésével, sikerült egy-két komolyabb gödröt elkapnom, akkor rendesen rá kellett szorítanom a szarvra, hogy ne verje ki a kezemből a kormányt, de az élményt ez nem befolyásolta. A bicikli még a pici ugrások után is stabil volt és rendületlenül tartotta az irányt.
Ez egy nagyszerű bicikli. Megbabonázott, de el is gondolkodtatott.
Én eddig egy Focus CX karbonvázas canti fékes szájklokrossz és egy Lapierre CX alu kerékpárt próbáltam szintén canti fékkel. Az előző nem nyújt sok támpontot, mert csak tíz-husz percet próbáltam, egy salakos sportpályán és ráadásul már két éve. A Lapierre-t viszont csak egy éve és majd egy órán kersztűl, nagyon hasonló terepen és időjárás mellett (Kecske-hegy ösvényein), mint ezt a Meridát.
A Merida CycloCross 6000 kifejezetten verseny geometriával rendelkezik. Én egy M-est próbáltam a 179 centimmel és 80-81 centis belső lábhosszommal. Nyújtózkodós pozíciót jelentett. Ez az alacsony fejcső következménye is. Ennek ellenére nem volt kényelmetlen és lehet, hogy a viselkedését is ez befolyásolja kedvező irányba terepen. Tény, hogy egy óra biciklizés sem lenne megerőltető, de azt kétlem, hogy több órás túra is ennyire kényelmes lenne a nyergében. Persze, nem erre való. Ez egy rövidebb cyclocross versenyre megálmodott célszerszám, elfogadható mindenes képességgel. A fék felső fogásban elég sok erőt igényel. Jól adagolható és hatékony is, de ezt magas erőszükségletnél. Alsófogásba csak egy pillanatra fogtam át, egy sima úton, de gyorsan át is fogtam ijedtemben, amikor megint befordultunk egy ösvényre. Nekem kevés a technikai tudásom, hogy a felső fogáson kívül biztonságban érezem magam "bonyolult" terepen. Az első lejtős szakaszon egy lassú tesztelőt fogtam ki (egy nálam is sokkal tapasztalatlanabb illetőt MTB-vel) aki mögött folyamatosan fékeznem kellett, mert hely nem volt elhaladni mellette, de sokkal gyorsabb lettem volna (!). No, ezen idő alatt elfáradt a kezem. Majd a lejtő közepén egy tisztáson megelőztem és ott megváltozott minden. már nem kellett annyit fékeznem, így már kipihente magát a kezem. Tehát nem szörnyű azért a helyzet, de szerintem ennél lehetne jobb is a fék, közelebb egy MTB fékhez és távolabb a canti-tól. Ja, igen! Határozottan az az emlékem a Lapierről, hogy az sem volt lényegesen gyengébb canti-val. Talán sáros körülmények között jönne ki jobban az előnye a hidrós tárcsának, de most száraz idő volt. Összességében, nem tűnt kényelmetlenebbnek az alu vázas Lapierre. Az is nagyon jól lekezelte a gödröket és nem rázott szét. Ez megerősíti bennem azt a véleményt, hogy a gumi mérete és nyomása a legfontosabb a rezgések elnyelésében. Ráadásul a magasabb fejcső miatt egy hosszabb távon is kényelmes felegyenesedettebb pozíciót adott a Lapierre, ami egy általánosabb, kirándulós felhasználásnak jobban megfelel. A Merida egy nagyszerű sport bicaj, ami euforikus élményt adhat, ha arra használod amire tervezték. Versenyen ezért biztos előnybe lenen a fel annyiba sem kerülő Lapierrével szemben. Nekm nem jön be ez a hangos klaty-klaty-klaty mikor csak gurulok. Városba előny lenne, és itt sem zavar tíz percen keresztül, vagy csapatban tekerve, de egy kellemes erdei ereszkedésnél, magadba élvezve a tájat, kissé illúzió romboló. Pl. A Lapierre hátsó agya (tiagrás?) nem ilyen hangos. Mindenek ellenére, a Merida a technikai tudás igénye és annak a fejlesztéséből származó eredmény azonnali kézzel fogható eredményét kihangsúlyozó viselkedése miatt, egy kitűnő bicaj. Mindezt úgy, hogy egy amatőr hobbista is stabil, jóindulatú, megbocsájtó, nagyszerűen kezelhető bicajt kap.
Ha van elég pénzed és kifejezetten sokat jársz enyhébb-közepes terepen, murvás, homokos talajon, de azért városi, aszfaltos utak is jelentős súllyal esnek latba a mindennapi edzésed útvonalán, és a sportos tekerés a te stílusod, akkor ez a bicikli megéri az árát. Ha egy országúti bicikli jelegű mindenes, kirándulós gépet szeretnél, akkor valószínűleg eszedbe sem jutott, és ez jól van így. A rokonai, az alumínium vázas kivitelekből, jobban megfelelnek majd az igényeidnek, értelmesebb áron. A tesztbicikli már a 2017-es sorozatból való, de nincs lényeges különbség az előző évihez képest.
