Talán annyi, hogy olcsó és könnyű, illetve új és jó korában még nagyon könnyen fut a Plasztik golyóspedál.
Műanyag... ez megalapoz mindent. Gyermekkorom óta mindig műanyag pedált használtam, nem is tudom miért, pedig általában az egyik mindig tönkrement, de a helyi kis kerékpárboltban mindig akadt egy másik oldalra való műanyag, így szinte soha sem kellett venni kompletten (nem érdekelt, hogy az egyik oldal ilyen, a másik olyan, iskolába jártam csak bicajjal, max városba mentem be). Igazából nem kell sok ahhoz, hogy egy ilyen pedált amortizáljunk. Elég kicsit odavágni valamihez, kiállni a nyeregből és jobban odataposni néhányszor és már kész is a törés, repedés. A legtöbbön van kis prizma, melyek az első útak során elvesznek általban. Ha nem sikerül egyből törnünk, csak megrepeszteni akkor is már csak napok vannak hátra a pedál életéből. Ha szerencsénk van és nem sikerül törnünk, akkor sem kell aggódni, mert biztosan el kezd kotyogni az egész. Ez egyszer nekem odáig fajult, hogy a pedál leesett a tengyelről! Továbbá vízesen katasztrófa!
Városban szaladgálós kerékpárra, semmi durvulásra, vagy tartósabb használatra. Az acélkeretes műanyag pedál sem kerül sokkal többe, de mégis valahogy többet ér. (jelenleg acélkerestesem van a normálisabb kerékpáromon, a műanyag ház itt is széttört, azonban a pedált az acélkeret egyben tarjta, kíváncsi leszek meddig fogja így bírni). A régi munkábajáróson maradt a műanyag.
