Ez már a második ilyen szerkezet, amit használok. Az első 7 évig szolgált, igaz, nem kellett nap mint nap harcba szállnia. Tovább is bírta volna, de a dugattyú elöregedett tömítésével, illetve a tömlő megjavításával nem akartam bajlódni.
Fémből készült alkatrészei (hacsak nem esik szét az egész szerkezet) jóval tovább bírják, mint a gumitömlő, illetve a dugattyú tömítése. A vastag falú tömlő – erős szövetbevonat, illetve fémgyűrűk védik a széthasadástól –, néhány év után elöregszik, repedezni kezd, leginkább a csatlakozások táján. A dugattyú tömítése nagyjából annyit bír, mint a tömlő. Amíg jó állapotban van, alig ereszt vissza levegőt. A nyomásmérőt ronthatjuk még el, szándékolatlanul is, ha nem megfelelő óvatossággal kezeljük. A felhasznált anyagok megfelelőek, de a szerkezet gyatrán van összeütve. A tengelyvégek rögzítése például nem valami híres, és a nyomásmérő műszer sem tud nagyobb erőnek ellenállni.
Karbantartása a forgáspontok, illetve a dugattyú olajozásából áll. Sajnos néha csökönyösködik, és a kenés ellenére is nyikorog.
Használata komoly erőfeszítést nem igényel. A csappantyúzáras csatlakozót nem nehéz feltenni a szelepházra (új korában szorulhat, de egy kis szilikonzsír segít rajta). Idővel a tömítés megkopik, ezért gondosabban kell kezelni, hogy ne szökjön emiatt a levegő. A tömlő kb. 60 cm hosszú, ennyi éppen elég is. Pumpálhatunk bal vagy jobb lábbal, lényeg, hogy az egyensúlyunkat ne veszítsük el, miközben magasra emeljük valamelyik hátsó végtagunkat. Merev tartásról szó sincs, a szerkezet taposás közben néha bicsaklik ide-oda, sőt oldalra is borulhat. Ezen kívül munka közben szeret elmászni. A hengernek kicsi a lökettérfogata (más szóval a dugattyú kevés levegőt fúj egy nyomásra), ezért jócskán kell taposni, nagy erőt viszont nem kell kifejteni. Széles terepjáró gumi felfújása (4,5 bar) két percnél semmiképp sem tart tovább, hacsak nem mélázok el pumpálás közben.
A mérőműszeren lb/in² (pounds per square inch, azaz psi), illetve kg/cm² mértékegységben olvashatjuk le a nyomást. A mérő 100 psi, illetve 7 kg/cm² értékig jelez, és valószínű, hogy a pumpa képes is ekkora teljesítményre. Hetven psi (5 kg/cm²) körüli értéket nehézség nélkül fújtam vele, többet azonban, féltvén a kerékabroncsot, nem mertem kockáztatni. A műszer nem valami pontos – elég egy pillantást vetni a szűkös terjedelmű, durva skálára –, de a gyakorlatban ennek nincs jelentősége. Ha mégis számít a nagyobb pontosság, üdvösebb a psi-ben kijelzett értékkel dolgozni, mert az sokkal pontosabban leolvasható. (Egy bar ≈ 1 kg/cm² ≈ 14 psi.) A jelzett értéket csak a műszerhez közel hajolva lehet tisztességesen leolvasni. Bizonyos típusoknál a mérőt kiegészítik egy átlátszó fedélre festett piros „mutatóval”, amit a megfelelő nyomásértékhez lehet forgatni, igazítani. Az ötlet jó, a fedél azonban munka közben gyakorta elrázódik. Az ilyen fajta mérők egyébként (eltérő felépítésük miatt) sebezhetőbbek, kisebb ütésre is elállítódhat a mutatójukhoz kapcsolódó fogasíves-fogaskerekes áttétel.
Szerkesztés (az eredeti vélemény hozzáadva: 2011-11-01, 18:16)
A 2009 után gyártott olcsó kínai pumpák nagyon rossz minőségűek, tulajdonképpen semmire sem jók. Két ilyen vacakkal is összehozott szerencsétlen végzetem. Szomszédom vásárolta mindkettőt, egyiket a másik után, s mindkettővel megjárta. Az egyiken a tömítés törött szét – a tömlő és a nyomásmérő csatlakozásánál alkalmazott műanyag karika –, egyetlen használat után. A másikon a hengert lezáró fedél rogyott meg, és némi erőltetés után a pedál is. Történt pedig ezen esemény szintén az első használat alkalmával. Próbáltuk egyesített erőkkel orvosolni a bajokat, rövid idő múltán azonban világossá vált, hogy jobban járunk, ha magunk gyártunk hasonló pumpát, illetve vásárolunk egy félig-meddig használhatót kb. 9000 forintért.
Összefoglalva: A legújabb kori egyhengeres lábpumpa szutyok. Az alkatrészek minősége minősíthetetlen; a hengert lezáró kupak silány, a tömítések eresztik a levegőt, a szerkezetet egyben tartó csapok csapnivalók, a forgalmazó által áttekinthetőnek minősített nyomásmérő pontatlan, és így tovább. A régi, nagyjából 1000 forintért kínált egyhengeres használható volt (a répák számát e szerint állapítottam meg). A mostani „qualitätsprodukt” lényegében hasznavehetetlen – ára ehhez mérten kb. 3000 forint –, teljesítményét, illetve ár/érték arányát nullához közeli számmal jellemezném.
Szerkesztés vége
