Isostar termékhez méltó teljesítmény: jó tartású és rugalmas, nem törik, meglehetősen tartós.
A palackhoz eleinte némi kellemetlen szag és íz társul. (Ezt viszont egy Isostar kulacstól nem vártam volna.) Fagyos időben feladata betöltésére alkalmatlanná válik. Nagyobb hő hatására meglágyul a kulacs. Literes változata feltöltve meglehetősen nehéz, és eléggé kényelmetlen használni. Hőszigetelése nincsen. Szipókáját nem védi semmi: megüli a por, és repülő rovarok is elidőznek rajta olykor.
Különböző űrtartalmú (500, 650, 1000 ml), különféle színekben pompázó Isostar palackok kaphatók: arany, ezüst, fekete, kék, piros, sárga; a fedél minden esetben fekete vagy sárga. A színek kevésbé számítanak, a befogadóképesség annál inkább. A kisebb palackokat gyakrabban kell utánatölteni, a nagyobbat viszont nehezebb kezelni, de még a bringán elhelyezni is. A literes palack biztonságos rögzítéséhez megfelelően erős kulacstartó kell.
A palack nagy sűrűségű polietilénből (HDPE) készül, jó tartású és rugalmas. Anyaga szobahőmérsékleten meglehetősen ellenálló, még szerves oldószerekkel, lúgokkal és savakkal szemben is. Elvben nem oldódik ki belőle egészségre káros vegyület, a gyártás során hozzáadott segédanyagok és színezékek azonban kis mértékben elrontják a kulacsban tárolt folyadék ízét és illatát. Kell némi idő, míg a kellemetlen, műanyagra jellemző mellékíz végleg elillan.
Az edény mínusz 50 és plusz 70 °C hőmérsékleti tartományban használható, alacsony hőmérsékleten azonban mégsem vesszük hasznát, mert tartalma megfagy, sőt a feltöltött kulacsot a táguló jég szét is feszítheti. A nagy sűrűségű polietilén olvadáspontja 120–130 °C körüli, a belőle készült palack azonban már 80–90 °C körül lágyulni kezd. Forró italok betöltését azért sem ajánlom, mert ezek jobban átveszik a műanyag bukéját. A kulacs tisztítására, fertőtlenítésére is inkább a klóros víz alkalmas, nem a forrázás.
A palack nem törik, nem reped, sőt ha leejtjük, és nem a szipóka ér elsőként földet, azt is átvészeli. A festetlen alumínium kulacstartók hosszabb idő után nyomot hagynak rajta. Többféle foglalatban megül – a boltban, ahol vettem, kipróbáltam néhányat –, a literes edény azonban nem mindegyikben áll meg. A nagyobb palack, súlya és terjedelme miatt, nem éppen könnyen kezelhető, a különböző fogást, illetve lefejtést könnyítő elemek ellenére sem.
Az edény fejjel lefelé fordítva stb. sem ereszt, fedele és szelepes szipókája jól zár. Kényesebb bringások hiányolhatják a védőkupakot: a szívókán megragad a por, és a jól repülő kétszárnyú rovarok is látogatják olykor. A tartalmasabb (cukorral stb. dúsított) italokat a legyek különösen kedvelik, arról nem is beszélve, hogy az ilyenfajta frissítőktől a szelep is beragadhat.
A kulacsnak nincsen hőszigetelése: hideg napokon a beletöltött itóka rövidesen megfagy, forró nyáridőben pedig igen hamar felmelegszik. Az átlátszatlan palack hátránya, hogy a benne levő folyadék mennyiségét csak a súly alapján lehet megítélni, előnye, hogy a napfényt kizárja, ezért a vízben tenyésző moszatok és egyéb fényigényes szervezetek nem tudnak benne elszaporodni. Ha rendszeresen tisztítjuk és fertőtlenítjük a belsejét, tökéletesen tiszta marad.
Kerékpárosoknak, kisebb mennyiségű védőital szállítására. Vízben bővelkedő helyeken előnyösebbek a kis palackok. A literes tartály előnyeit akkor lehet igazán kihasználni, ha a bringás útvonalán kevés a vízszerzési hely.
