Ez az első eset, hogy nemigen tudok ebbe a rovatba mit írni. Bár a termék minőségét nem érheti kifogás, mégsem lehetek vele elégedett. Tudniillik olyasmit kínál, amire van egyenértékű és olcsóbb megoldás. Talán a szórópalackos (viszonylag kényelmesen kezelhető, hordozható) kiszerelés előny, ha valakinek éppen erre van szüksége.
Értékéhez viszonyítva túlzottan drága. Koránt sem veszélytelen anyag, és a környezetet is szennyezi. Tűzveszélyes. A bőrt kiszárítja és ingerli, gőzei belélegezve ártalmasak. Nem megfelelő módon használva kárt is okozhatunk vele.
A kerékpárosok körében rendkívül népszerű ez az anyag. Egyesek egekig magasztalják, mások szerint száműzni kellene a bringások kelléktárából. Lássuk hát, mi az igazság! Kerékpárhoz sohasem használtam, de most eljött az ideje a nagyszabású kísérleteknek. Van a környezetemben néhány öreg bringa, eléggé elhanyagolt jószágok, hát nem volt nehéz megfelelő alanyokat találnom. A tulajdonosok még örültek is, hogy foglalkoztam a gépükkel. Közreműködésüket, segítőkészségüket e helyen is illik megköszönnöm!
Először is, miből áll a lötty? A gyártó szerint 70% hidrokarbon oldószerből (fehér szesz) és 18% finomított ásványolajból. No, ettől az ember fia nem lesz sokkal okosabb. A fehér szesznek nevezett oldószer 150–220 ˚C forráspontú könnyű kőolajpárlat, amely paraffint, naftént, aromás szénhidrogéneket tartalmaz. Széles körben alkalmazzák a festék-, tinta- és vegytisztító-iparban, a gumiiparban; fémtisztító és zsíroldó anyagként, háztartási és vegyipari termékek oldószereként. Többek között találkozhatunk vele a szilikonos ápolószerekben és a Motip, illetve Weldtite TF2 teflonos permetben is. A finomított ásványolaj leánykori neve pedig könnyű kenőolaj.
Ennyit az elméletről, most lássuk, hogy az anyag a gyakorlatban azt nyújtja-e, amit a gyártó ígér.
Tisztításra, zsíroldásra tökéletesen megfelelőnek bizonyult, e célra használni azonban nyilvánvalóan gazdaságtalan. Erre a feladatra a tiszta petróleumnál jobbat, olcsóbbat nemigen találunk. Minden más vagy drágább, vagy nehezebben beszerezhető, vagy veszélyesebb, illetve a használata nyomán nem kívánatos anyagok maradnak vissza (pl. Brigéciol D3). Egyedül talán a szórópalackos kiszerelés szólhat a WD-40 mellett. Ilyen formában könnyebben szállíthatjuk, magunkkal vihetjük akár túrára is, és a használatához nem kell segédeszköz, pl. ecset.
Kenőanyagként megfelelt, de gyenge eredménnyel végzett. Nem kiadós, még annyira sem, mint a műszerolaj. Láncra fújva például már 60–80 km után elenyészett, és egyetlen esős menet is végzett vele. A benne lévő soványka olajat a víz – a por közreműködésével – könnyen emulzióvá alakította és lemosta. Áldásos hatásait tehát nem sokáig élvezhetjük: kenő, víztaszító, korrózió ellen védő hatása, különösen poros környezetben, hamar semmivé lesz. A zsírt és a nehéz olajokat végképp nem helyettesítheti. Amikor kormánycsapágyakat kezeltem vele, csak annyit értem el, hogy a koszt és a zsírt kimosta a csészékből. Szedhettem szét, zsírozhattam újra a csapágyakat. Más esetben rosszul jártam volna, így azonban csak nyertem az ügyön. Gazdagabb lettem egy tapasztalattal, és jót tettem néhány öreg bringa karbantartásával.
Rozsdaeltávolító hatása, mint egyesek hiszik, egyáltalán nincsen. A rozsda kevésbé feltűnő, ha ráfújjuk, ennyi az egész.
A festékeket, gumit, műanyagokat nem támadja meg (a teflont legkevésbé, mivel az rendkívül ellenálló). Nem kell tehát attól tartani, hogy a teflonból készült alkatrészeket, tömítőgyűrűket stb. kikezdi, attól azonban igen, hogy ha oda jut, ahova nem kell, akkor a kenést tönkretesszük vele.
Beragadt alkatrészeket, csavarokat fellazítani, zsíros, mocskos szennyeződéseket, aszfaltmaradványokat hamarjában eltávolítani. Mindezeket azonban nagyjában-egészében tudja – ráadásul olcsóbban – a tiszta petróleum is.