A Beretta Alu MT–240 kerékabroncs olcsó és jó; megítélésem szerint áránál valamivel nagyobb értéket képvisel. A fékfelületen a kopásjelző csík hasznos kiegészítő. Átlagos tömegű, tehát nem túlságosan nehéz kereket lehet építeni belőle.
Rövid, illetve gumírozott szelepházas tömlőkkel nem a legegyszerűbb használni. Szögletesen boltozott profilja miatt némileg kényelmetlen tisztogatni. A hazai forgalmazó hírnevét az elnagyolt felirat aligha öregbíti.
A Beretta Alu MT–240 kerékabroncs 6060 T6 alumíniumötvözetből készül. Felülete fényesített, anódosan oxidált. Anyaga viszonylag puha, ezért vigyázni kell rá. Éles kövek, fémből készült szerszámok stb. megsérthetik. Gumit szerelni kézzel vagy műanyag eszközzel ajánlatos.
Az abroncs kivitelezése szinte tökéletes. Az illesztés pontos, a fékfelület sima. Belül éles peremeknek nyoma sincs. A felületkezelés megfelelő. A hazai forgalmazót magasztaló, vélhetően gumibélyegzővel rámaszatolt Schwinn-Csepel felirat ellenben csak annyira szép, mint a kifordított hurka. Nem csinál senkinek kedvet a vásárláshoz, annyi bizonyos. Kár volt ilyen módon megcsúfolni ezt a remek abroncsot! A gyártó dicséretes önmérséklete – aprócska, csak közelről kivehető vésett betűk az abroncs boltozatán – lehetett volna példa a kereskedő számára is.
A fékfelület eléggé keskeny, a fékpofák, illetve -betétek nem teljes felszínükkel illeszkednek hozzá. (Még nem találkoztam olyan kerékabronccsal, amin ez a felület szemmel láthatóan szélesebb lett volna.) A szeleplyukat eléggé szűkösen mérték, éppen csak átbújtatható rajta a szelepház. A tömlővédő szalagot ne keressük, azt külön kell beszerezni. Az abroncs boltozatát kicsit kényelmetlen tisztítani a szögletes alak miatt; a lekerekített forma talán alkalmasabb lett volna.
Az abroncs sugárirányban rendkívül ellenálló, az oldalirányú erőket, a csavarást azonban (természetszerűen) kevésbé jól viseli. A belőle épített kerék – megfelelően feszes küllőkkel – sugárirányban kellően merev (szerencsére nem annyira, mint az öntöttvas), észrevehető mértékben terhelés alatt sem változtatja meg az alakját. Oldalirányban terhelve a kerék szemmel láthatóan rugalmasabb, rendes körülmények között azonban nemigen lehet kitéríteni az egyenesből.
Nagyjából 1000 kilométer gurultam vele. Hangját eddig nem hallottam. Nem kong, mint az üres hordó, ha gödörbe huppan, pedig a hazai útviszonyok közepette lenne erre módja lépten-nyomon. Küllő nem szakadt ki belőle. A küllőlyukak peremén nincsenek repedések. A keréken, illetve az abroncson a zökkenők és egyéb megpróbáltatások még nem hagytak nyomot; egyengetésre, központosításra eddig nem kellett sort keríteni. Az esések vagy a feldőlések bizonyosan nem tesznek jót neki. Úgy hiszem, az abroncs oldalról erősen megütve nemigen maradna egyenesben.
Felütés ellen megfelelő biztosíték a 3–4 barra felfújt gumi, kivéve, ha valaki 20–30 km/h sebességgel csapódik a járdaszegélynek. Felütéses defektem nem volt, de ezt aligha a kerékabroncsnak köszönhetem.
Az abroncsot rövid szelepházas tömlőkkel kényelmetlen használni. A gumírozott házak ráadásul szorulnak, megakadnak a szeleplyukban. Szerelésnél, pumpálásnál vigyázni kell az ilyenekre, hogy ne sérüljenek meg, ne mozduljanak el. Ha puha a tömlő, könnyedén vissza is lehet őket nyomni az abroncsba. A hosszú, menetes szelepházakkal lényegesen kevesebb baj van: az abroncsból kinyúló szakaszon akad hely rögzítő anyának és szelepvédő sapkának is.
A gumiszereléssel nem volt fennakadásom: a Continental Traffic köpeny fel- és leszerelése nem könnyű, nem is nehéz, téli hidegben azonban bajosabb.
A Beretta Alu MT–240 kerékabroncs valószínűleg addig bírja, míg el nem kopik a fékfelület, ki nem fárad az anyag, vagy amíg el nem pusztítjuk valami baleset kapcsán. Ezer kilométer után csak a fékfelületen látszik némi nyoma a használatnak.
A megfelelő fékpofák kiválasztásához a következő tanácsokat adhatom. A különleges anyagú, pl. szilikongumi betéteket (Baradine, Trinity stb.) érdemes elkerülni: vonyítanak, nyekeregnek, hosszabb távon lehetetlen elhallgattatni őket.
A keményebb fajtából való gumibetétek (pl. Alhonga) valamivel jobban koptatják az abroncsot, és csúnyán karistolnak, ha vizesen homok szorul alájuk.
Legjobbak a töltőanyagként szilikátot tartalmazó színes gumibetétek, pl. Bikefun, Bike Positive Beta Color, XLC BS-V09. (Bizonyos fajta betétek, pl. a Zoggie háromszínű, cifraságuk ellenére gyakorta nyávognak.) Egyébként a színeknek nincs jelentőségük, hacsak a gyártó másként nem nyilatkozik.
Szerkesztés (az eredeti vélemény hozzáadva 2012-04-09, 20:18)
Ez idáig 6541 kilométert gurultam ezzel az abronccsal. Bajom eddig nem volt vele. Említésre méltó esemény csupán egy alkalommal történt. Gumiszerelésnél addig húztam-vontam a köpenyt, míg valahogy félrecsúszott a ragacsos tömlővédő szalag (18 mm széles), és azután sehogyan sem bírtam helyére igazítani. Végül is ki kellett dobnom, oly mértékben összekuszáltam. Ragacsos tapétából nem volt tartalékom, így hát keményebb, PVC-ből készült (szintén 18 mm széles) pánttal próbálkoztam, ami már a felszerelésnél is ide-oda csúszkált. Jobbnak láttam nem erőltetni a dolgot.
Dupla falú MTB abroncsokhoz a boltosok, szerelők általában 18 mm széles tömlővédő szalagot ajánlanak, a Berettához azonban – most már személyes tapasztalat alapján mondhatom – ez nem tökéletes. Legalább 20 mm széles pántra van szükség, illetve 22 milliméteresre. Utóbbi illeszkedne tökéletesen az abroncshoz, ilyet azonban hirtelenjében nem tudtam beszerezni. Végül is poliuretánból készült pántot választottam (BikePositive Norma), ami rugalmasabb, mint a PVC szalag, jobban feszül az abroncson, szerelésnél nemigen csúszkál ide-oda. Egyelőre nincs vele bajom, amint azonban lehetőségem engedi, kicserélem 22 mm szélességűre.
Szerkesztés vége
Szerkesztés (előző szerkesztés: 2013-05-15, 21:02)
A középen futó mélyágy (ami a köpeny le- és felszerelését könnyíti) csupán egyszerű vályú, két oldalt nincs külön ágyazás (lépcső) a tömlővédő szalag számára. Ez nem túl szerencsés megoldás. A szalag a köpeny szerelésénél, ha nem vigyázunk, bizony félrecsúszhat. A kisiklott pánt széle egy idő után kidörzsölheti a tömlőt, vagy megcsipkedi, ami egyre megy. Szóval: óvatosan a gumiszereléssel!
Kicsit tanácstalan lettem, miután beszereztem és felszereltem a megfelelőnek gondolt szalagot (22 mm), és az is félrecsúszott szerelés közben. (Meglehet, csak én vagyok szerencsétlen…) Mindenesetre újabb próbát teszek. Ajánlottak egy keskeny, ragacsos pántlikát, éppen csak olyan széleset, ami eltakarja a küllőlyukakat. Mielőtt szigetelőszalaggal próbálkoznék, ezt még megkísértem.
Szerkesztés vége
Szerkesztés (előző szerkesztés: 2013-08-12, 19:37)
A történet végkifejletéhez közeledik. Az új szalag pamutszövetből készült, 13 mm széles. Éppen befér az abroncs közepén körbefutó árokba. Ül a helyén, nem mocorog. Két oldalt a köpeny peremének is maradt hely a rugdalózásra. Ezek szerint a „faltól falig” szalag nem jó megoldás. Ez esetben legalábbis nem vált be.
Az eset tanulsága: a gyártó kutyaütő, mert nem adja meg, milyen szélességű pánt kell a kerékabroncshoz. Az alapvető méreteket ugyan közzéteszi, de éppen a mélyágy szélességét nem. A kereskedőktől pedig nem várható el ilyen jellegű ismeret. Jóhiszeműen 18 mm széles pántlikát javasolnak: ilyen kell a legtöbb MTB abroncshoz. Ha beüt a vész, éppen úgy találgatnak, próbálkoznak, mint jómagam.
Szóval ehhez a kerékabroncshoz 12–13 mm széles szalag kell, és nem árt a ragacsos megoldás.
Szerkesztés vége
Városi forgalom, túrázás, hobbi MTB. Bírja a pocsék utakat, a könnyű terepet is, de csupán ezért ne hajtsunk úgy, mint az őrült köszörűs.
Komolyabb feladatokra nem való: Nicht ugri-bugri, aber langsam spazieren!
