Lényeges rögtön az elején tisztázni, hogy amiről itt szó esik, az a Shimano Megarange CS-HG50-I (Nexave), 7 fokozatú fogaskoszorú. Ritkán találkozni ezzel az alkatrésszel, különösen amióta a Shimano félig-meddig kivonult a fogaskoszorú-gyártás területéről.
A szerkezet öt részből áll: zárógyűrű, 11 fogú lánckerék, 13 fogú lánckerék, hézagoló gyűrű, valamint a 15-18-22-26-34 fogú lánckerekek és a közéjük ékelt műanyag távtartók csapokkal egybefogott csoportja. A zárógyűrű és a hézagoló gyűrű felületkezelése fekete színű, a műanyag távtartók szintén feketék, a lánckerekek felülete ellenben krómozott. (Hirdetések képein láttam feketével futtatott lánckerekeket is.) A legnagyobb lánckerék kifelé néző oldalán piros rang(e)jelzés hirdeti, hogy nem szokványos alkatrésszel van dolgunk. A két kisebb lánckerék külön-külön is cserélhető, de nem valószínű, hogy erre gyakrabban kellene sort keríteni, mint az egész fogaskoszorú cseréjére. A zárógyűrű szereléséhez a gyártó a TL-HG10 jelű szerszámot ajánlja.
A Megarange fogaskoszorúkat azért találták ki, hogy 6 vagy 7 fokozat esetén is széles áttételi tartományt lehessen megvalósítani. A 7 fokozatú Megarange a következőkben különbözik a szokványos hetes soroktól: [1] A legnagyobb lánckerék 34 fogú. (A rendes sorok esetében a fogak száma legtöbbször 28.) [2] A legkisebb és a legnagyobb kerék fogainak száma között a különbség 2,5–3-szoros. (A szokványos koszorúnál 2–2,5-szeres.) [3] Két szomszédos lánckerék fogainak száma között a különbség 1,15–1,31-szoros, a nagyobb kerék javára. (Nem Megarange soroknál ez az érték – a lépésköz – rendszerint 1,1–1,17.)
A hetes Megarange egyik hátránya, hogy viszonylag nagy ugrások vannak az egyes fokozatok között. Nem véletlenül fejlesztették ki a több fokozatú rendszereket: 8 vagy 9 lánckerék esetén már megfelelően széles áttételi tartományt lehet átfogni úgy, hogy az egyes fokozatokat a szokványos fogaskoszorúra jellemző lépésköz választja el egymástól. A Megarange másik hátránya, hogy működéséhez külön erre a célra tervezett, nagy láncfelszedő képességű hátsó váltó szükséges. A láncfeszítőnek zökkenőmentesen kell kiszolgálnia a hajtásrendszert, még a szélső helyzetekben is.
A CS-HG50-I fogaskoszorú nálam különböző gyártmányú alkatrészekkel (Prowheel túrahajtómű, Wippermann West Germany lánc, Shimano Tourney váltók) működik együtt, mégpedig fennakadás nélkül. Az említett lánc ugyan nem tartozik a Shimano által ajánlott típusok közé, én azonban nem tapasztaltam semmiféle összeférhetetlenséget (részletesebben lásd alább). A rendelkezésre álló 7 fokozatnál többre nincs szükségem, a finomabb beosztás azonban valamivel kényelmesebb volna. A fokozatok közötti nagyobb lépésköz miatt ugyanis jobban oda kell figyelni a váltásra, okosabban kell gazdálkodni a különböző sebességfokozatokkal. Többet kell dolgozni első és hátsó váltóval egyaránt. Némi haszon is származik ebből: a lánctányérok és -kerekek egyenletesebben kopnak.
Külföldi fórumokon olvastam, hogy a Shimano fogaskoszorúk igazán csak a hozzájuk való Shimano láncokat szeretik. Más gyártók láncainak görgői eltérő méretűek – írja néhány szakértő –, és ezért nem illeszkednek tökéletesen a lánckerekekhez. Az eltérés szerintük az alkatrészek valamivel nagyobb mértékű kopásában is megmutatkozik. A szokványosnál nagyobb fokú kopást én nem tapasztaltam, méretbeli eltéréseket azonban igen. Jelenleg szolgálatos láncom görgőinek átmérője átlagosan 7,70 mm, és ugyanilyen méretűek egy Connex 800 görgői is. A Shimano HG50 görgői ellenben átlagosan csak 7,66 milliméter átmérőjűek. Jó lett volna más láncokat is ellenőrizni, de sajnos nem volt több tartalékban. Úgy tűnik, hogy a különböző gyártók valóban nem egyformán igazodnak a normákhoz, sőt! A kerékpárlánc görgőinek szabványos átmérője ugyanis 7,77 mm.
A váltással semmi bajom, csupán annyit kell megjegyeznem, hogy a lánc felfelé, a nagyobb lánckerekek irányába kissé lassabban lépked. Ezt nem tekintem hibának: nagyobb keréknek nagyobb a kerülete, több idő kell, míg a lánc felmászik rá.
A legnagyobb áttétellel (48/11), illetve még a következővel is (48/13) csak jó minőségű utakon lehet hatékonyan tekerni. Komótosan, de keményen kell pedálozni, és 20 km/h körüli átlagot is el lehet így érni, ami terepjáróval vagy túragéppel hosszú távon elég jó teljesítmény. Sík úton eddig még csak saját teljesítőképességem határait sikerült elérni, nem a legnagyobb áttételét.
A legkisebb áttétellel (28/34) hosszú emelkedőn, laza talajokon stb. tébolyult köszörűs módjára kell pedálozni, és így is csupán egy fürgébb gyalogos sebességével lehet előrejutni. Hajtani óvatosan kell, mert a túlzott erő megemelheti a gép elejét, illetve a hátsó kerék, ha nem tud megkapaszkodni, kicsúszik, megpördül. Lendület híján a legkisebb áttétellel is meg lehet akadni, akár emelkedőn, akár laza talajokon.
A CS-HG50-I fogaskoszorú a kazettatesten szilárdan ül, egyszer sem lazult még le. Hajtás közben nem panaszkodik, nem nyekereg stb. Erős szerkezet, és ehhez mérten nehéz is egy kicsit. A lánckerekek anyaga meglehetősen ellenálló; a felületkezelés tartósnak látszik; a kopás nyomai 1000 km gurulás után csak alaposabb vizsgálódással fedezhetők fel. Rozsdának eddig a színét sem láttam. Megítélésem szerint a fogaskoszorú – a használat módjától, a karbantartás minőségétől függően – kibírhat 6000–8000 kilométert, sőt talán még többet is.
A sár, ha meg tud ragadni a lánckerekek között, és sok van belőle, a hajtást és a váltást is előnytelenül befolyásolja: a lánc át-átugrik a fogakon, a váltás bizonytalanná válik. A homok, a por és a víz rontja a kenés hatásfokát, hozzájárul a hajtásrendszer elemeinek koptatásához, illetve korróziójához. A lánckerekek rendszeres tisztogatást igényelnek, már csak azért is, mert a krómozott felület maszatosan nagyon csúnya. (Nem véletlenül sötét színű a legtöbb fogaskoszorú, lánc stb. felületkezelése.) A por, homok és olajsár eltávolítását szárazon, pl. kefével, ronggyal kell megoldani. Elképzelhetőnek tartom, hogy a piros Megarange feliratot ádáz oldószerek megtámadják, habár más módon is elérheti a végzet, például idővel lekopik.
Szerkesztés (az eredeti vélemény hozzáadva: 2012. 04. 02, 21:48)
Nyolc év használat – 27399 kilométer szolgálat – után használhatatlanná kopott a leggyakrabban használt lánckerék, nevezetesen a négyes. (Nevezett alkatrészt a 2012. évben vásároltam és szereltem fel, de nem lehet ilyen modellévet választani.) Egyébként semmi panaszom nem lehet ezen alkatrészre, sohasem hagyott cserben. Reményeim szerint utódja is rászolgál majd a kiváló minősítésre.
Szerkesztés vége