Több ilyen fogaskoszorút is használtam az elmúlt években, de elegendőnek látszik csupán az utolsó hármat értékelni. Az első szerkezet 3000 km után, menet közben szétesett, lecsavarodott róla a zárógyűrű. Valahogy összeraktam, hazatekertem vele. A második nagyjából 5000 kilométert futott baj nélkül, kiváló egészségnek örvend, de közben gazdát cserélt. A harmadik durván 4000 kilométert teljesített kifogástalanul, de át kellett adnia a helyét egy Shimano TZ31 Megarange fogaskoszorúnak (ez abban különbözik az itt tárgyalttól, hogy 34 fogú nagy kerékkel szerelték). Utóbbi rövid ideje van meg, mondhatni még csak ismerkedek vele. A megfelelő helyen beszámolok majd a tapasztalatokról.
Az olyan végzet, amilyen az első számú fogaskoszorút érte, bizonyára nem gyakori. Az oka valószínűleg gyári hiba: nem megfelelően rögzített zárógyűrű. Ez még egy régi fajta koszorú volt, zajos, mint egy csörlő. Azóta átgondolták a szerkezetet, módosították, lefaragtak a súlyából. Az újabb gyártmányok kifinomultabbak, karbantartást szinte nem igényelnek, jóval kevésbé zajosak. Hozzáteszem, a kilincsművel és csapágyazással egyik esetben sem volt baj, még a szétesett koszorú is működőképes maradt, csupán a sok kis golyóbis hullott ki belőle.
A kopás szemmel látható jelei nálam minden esetben 1500–2000 km megtétele után jelentkeztek, először a gyakrabban használt középső lánckerekeken. Úgy 4000 km táján (ami nálam durván egy éves használatot jelent) a hajtás már nem volt egészen tökéletes. Ezalatt elfogyott legalább két lánc az olcsóbb fajtából. Hogy mikor jön el a végső búcsú pillanata, azt csak találgatni tudom, mivel én életük alkonya előtt váltam meg koszorúimtól. Valószínűnek tartom, hogy 6000–8000 km körül már megfontolandó a csere. Látok rá példát jócskán, hogy el lehet menni egy ilyen szerkezettel még többet is, legfeljebb tönkremegy a hajtómű és a lánc. Számítgattam éppen, vajon kinek éri meg jobban. Az eredmény lehangoló: annak, aki kihajtja az alkatrészekből az utolsó kilométert is. Egy dolog szólhat a megbízható hajtás mellett: kevesebbet kell aggódni a hazatérés miatt.
A váltás minősége tapasztalatom szerint legkevésbé a fogaskoszorún múlik. Ha gondom akadt, annak okozója mindig a rosszul beszabályozott váltó, esetleg a gyenge láncfeszítő volt. A Shimano fogaskoszorúját nem érheti szó. Olcsó, kevésbé neves gyártóktól származó váltókkal, láncokkal éppúgy együttműködik, mint a gyártó saját termékeivel. E tekintetben kevésbé érzékeny, mint a több fokozatú rendszerek.
Ami a fokozatok számát illeti, nekem ennyi éppen elegendő, és ennél finomabb beosztásra sincsen szükségem. Csupán szépséghiba, hogy a 14-16-18-20-22-24-28 sorozat MTB hajtóműhöz van méretezve. Túrahajtóműhöz jobb lenne a 16-18-20-22-24-28-34 beosztás. Megoldás persze van: a fentebb említett Megarange.
Homok, por, víz és sár: mindenki tudja, hogy egyik sem a kerékpáros barátja. Leginkább az első kettővel volt dolgom. A hajtás, a váltás ezekkel elboldogul, a vízzel úgyszintén, legfeljebb egyik sem tesz jót az alkatrészeknek. A sár más tészta. A kisebb-nagyobb sárdarabkákat a fogaskoszorú, a lánc, a láncfeszítő simán ledarálja, ezt tapasztaltam. Ha a sár ragadósabb fajta, és sok van belőle, akkor valószínűleg nem ússzuk meg ennyivel. Hogy mi történik ilyenkor, nem tudom, legfeljebb elképzelem.
A Shimano menetes fogaskoszorúja nem különösebben érzékeny szerkezet. Karbantartása jószerével csak rendszeres tisztogatásból áll. A kilincsmű és a csapágyazás a fröccsenő víz és a por ellen kellően védett, nemigen lesz gondunk a kenésével. Ha mégis, azt tisztességesen úgyis csak megfelelő felkészültség és szerszámok birtokában lehet elvégezni. A por, homok és olajsár eltávolítását szárazon, pl. kefével kell megoldani.
-2020-TN.jpg)
