Feleségem a zalai dombság emelkedőin többször kényszerült tolni a biciklit. Hízelgett a hiúságomnak, hogy én már mennyire edzett vagyok, de aztán belém hasított a felismerés. A hét sebességes hátsó sora 14-28 fogkiosztású, az enyém meg 11-32-es. Elöl a hajtókar tányérjai egyformák voltak, azaz 28-38-48 foggal. Valamiért (miért?) ez lett a hagyomány a trekkingeken. Persze a jobbakon érthető, hiszen a hátsó sor legnagyobb kereke lehet 32, 34, 36-os is. A racsnis változatnál csak egy közkeletű menekülő út van, ha ragaszkodunk a 7 sebességhez, a 14-34-es. A biciklin lévő hosszú kanalas váltónak le kéne tudni kezelnie és a legnagyobb keréknél nem lenne rossz az áttétel, de túl nagy az ugrás a következő fokozat esetén. Kézenfekvő a megoldás, változtassunk az első tányérok méretén, hogy kényelmesebb áttételt kapjunk az alsó régiókban. Így megmarad a finomabb ugrásokkal operáló hátsó sor. A szerelőmnél volt egy Shimano (talán FC-M171) 24-34-42es kiosztással majd 8 ezer forintért. A raktáron lévők közül ez volt a legolcsóbb a márkától. Mutatta, hogy van egy SunRace is, pont ilyen kiosztással bő 5 ezresért. Bár a Shimano egy picit szebb volt csak az esetleges tartósság szólhat mellette, mivel súlyban hasonló volt. De a tartósságot relativizálta a bicikli (Alboin 200) gyári szerelésű Prowheel hajtóműve. A feleségemnek kevesebb, mint 2000 kilométer alatt érezhető kopást nem sikerült előidéznie rajta. Pedig ez a Prowheel nagyon alap (vacak) hajtómű. Megnézve a Prowheel honlapját egyáltalán nem tűnik rossz gyártónak, csak a Gepida rendelt tőle egy nagyon olcsó, egyedileg összeállított hajtóművet, mivel ilyen megjelenésűt nem találtam. Egy kő nehéz darabról van szó, műanyag bevonatos acél hajtókarral. Mutatta a szerelőm leszerelve és összehasonlítottam az új SunRace FCM52-essel. Sajnos csak kézben, de kb. fele olyan súlyú. Ez csak az egyik hibája. Bár már az átalakítás elején megbeszéltük, hogy középcsapágy csere is lesz, de ez elkerülhetetlen is volt, mivel a Prowheel fogaskerekei akkora profil mélység különbséggel rendelkeznek (fene se tudja a megfelelő szakkifejezést), azaz a tányér a tengelyhez közel síkja centivel mélyebbe van mint a kerületi síkja. Így egy feleslegesen hosszú középcsapágyat kellett alkalmazni, ami amúgy is nagyon gyenge volt. Az új középcsapágy meglehetősen (és szépen) közel hozta a hajtókart a váz közepéhez. Prognosztizált még a szerelőm egy első váltó cserét is, de mindenképpen be akarta kalibrálni a régivel és a váltás minősége alapján dönteni a csere felől. Kiderült, hogy a váltó megfelelő leengedésével még tökéletesen be tudta állítani a váltót úgy, hogy a terelő lemeze sem ér hozzá a láncvillához és az íve is jó, nem súrlódik a lánc még keresztváltásnál sem. Így csak a fék átbovdenezése és beállítása maradt, meg a rossz hátsó lámpa javítási kísérlete. Kiderült, hogy nem csak a vacak hátsó sárvédőt nem lehet arra rábírni, hogy vezesse az áramot, :-) hanem a hátsó lámpa közvetlenül bekötve sem világit, ergo rossz. Így vettem egy teljes áron 4400 forintos elemes, de a csomagtartóhoz ugyanúgy rögzíthető LEDes (és szép) lámpát. Ez az egész került 15 000 forintba. Bőven megérte. Persze ez az ár csak a törzsvevőknek jár, így oda sem írom a pontos árakat. Ráadásul az áttételi arány 1:1-ről elöl négy foggal jobban változott, mint hátul négy foggal. Konkrétan hátul bő 14 %-ot javulna (rövidülne), de elől bő 16%-ot. Igaz, így a felső sebesség tartomány is rövidül, azaz jobban kell pörgetni, de valójában ez nem hátrány a feleségemnek. Nem igen szokta megközelíteni hosszabban a 30 km/h-t. És nem használta a 3x7-et (48-14) eddig sem csak hosszú lejtőn. Most legalább tudja majd használni a legmagasabb sebességfokozatokat. Én simán ki tudom tekerni a 3x7-et és még gyorsítok is vele 23-25 km/h-ról. De ez az átalakítás nem is nekem való. Hát még a nálam edzettebbeknek, de ki hajt ebből a csoportból egy racsnis trekkinget? :-)
