Inkább trekking geo, kényelmesen lehet rajta ücsörögni, hosszútávon is.
Elég rövid a tengelytáv, ezért fordulékony a Winner.
Eleinte terepeztem vele, súlya, fokozathiány, izomerő hiány miatt kínszenvedés volt vele a mászás.
Érdekes módon a lejtőzés nem volt annyira veszedelmes, dacára a merevvillának (persze a sz*rt is kirázta belőlem a gép :D).
Burkolt felületen nagy sebességnél is stabil ez a Hauser mtb váz (Szépvölgyin 50-es lefelé), biztonságosan lehet dönteni.
Nehéz. De acél, úgyhogy ez ilyen játék.
Sajnos fejcső csak colos, tehát modernebb telók kilőve.
Tárcsaféket nem fogad ez a Hauser mtb váz, ósdi váltófület használ, ami elveszi a helyet a papucsból.
Igazából olyan hátrányokat tudok felsorolni, amik egy mai XC, vagy trekking gépen hátrányként szerepelnének, de 15-20 évvel ezelőtt ezek az igények még szóba se kerültek volna egy átlagos kerékpárostól...
Első komoly montim volt a Winner, sok éven át nyúztam, aztán letámasztottam, autóztam sokat, majd újra felültem és mentem.
Már sok mindent cseréltem a bringán, de a váz az bírja, nem recseg, nem ropog, nem hajlik, pedig lassan két évtized belekerült.
Ezen a bringán tanultam meg hobbiszinten szerelgetni, aztán befogtam mindennapi használatra, mai napig városiként teljesít a Winner.
Elszállt felette az idő, nem tudja felvenni a versenyt a modern aluvázas gépekkel, de kényelmes használatra, boltbajárni, városban nem sajnálni - tökéletes. Gombokért hozzá lehet jutni egy ilyen vázhoz, felpakolsz rá fillérekért guberált alap alkatrészeket, és lett egy bringád 10K-ból.
