Az alumínium cső 40 cm hosszú: ez jóval több, mint amire valaha szükségem lehet. Eléggé vastag falú; tömege 300 g körüli. Megfordult a fejemben, hogy levágok belőle, ezzel megtakaríthatnék némi súlyt, de aztán hagytam, ahogy van. Szerencsére a nyeregvázcsőben elfér. A festése kifogástalan, szemrevalóan fekete, de könnyen karcolódik. Ugyanez vonatkozik a nagy ritkán felbukkanó ezüst színű darabokra, tudniillik azokat is festékréteg védi. A festés ellenére a nyeregcső minden érintkező részét, csavarját szerelés előtt zsírozni kell, különben hosszabb idő után a festék, illetve a galvanikus korrózió összeragasztja a nyeregcsövet a nyeregvázcsővel, a befogó pofákat a nyeregsínekkel, a csavarokat a menettel stb.
A nyereg beállítása, illetve rögzítése valójában három csavarral történik. A dőlésszöget szabályozó bölcsőt külön csavar fogja a cső fejéhez. Ez nem rossz megoldás, mert ha már egyszer megfelelő szögbe állítottuk a nyerget, és meghúztuk a csavart, a további ténykedésekkel ezt a beállítást nem ronthatjuk el. Sajnos ehhez a magányos csavarhoz csak akkor lehet hozzáférni, ha a nyerget levesszük. Két erősebb csavar szolgál a nyeregsíneket befogó pofák rögzítésére. A gyártó a csavarok mellé felfestette a meghúzási nyomaték értékét is, aminek sok haszna nincs, mert még a jobban felszerelt műhelyeknek sem igen van erre a feladatra megfelelő szerszáma.
A nyereg „hangolása” a megfelelő dőlésszög beállításával kezdődik. A szöget fokozatmentesen lehet állítani, következésképpen van helye bőséggel a próbálkozásoknak. Rendszerint háromszor, négyszer, ötször kell nekifutni, mire a kényelmes helyzetet jól eltaláljuk. A nyerget előre-hátra tologatni ezek után már gyerekjáték.
Használatban jól teljesít a Zoggie harcos. Számomra valamivel merevebbnek tűnik, nem hajlik annyit előre-hátra, mint a hátranyúló nyeregrögzítővel felszerelt, egy csavarral állítható típusok. Lényeges különbség nincsen, de a Zoggie csővel szerelt nyereg után mintha kissé hosszabb ideig emlékezne a fenekem az utazásra. Azért tértem át mégis a két csavaros típusra, mert így 2–3 centiméterrel előrébb tudtam tolni a nyergemet. Rövidek a nyeregsínek, sok lehetőséget az állítgatásra nem biztosítanak. Ezen kívül a régi nyeregcső rögzítőcsavarja olyan hosszú volt, hogy időnként, nagyobb zökkenőknél hozzáért a nyeregtest alja. A Zoggie nyeregcső ezt a fogyatékosságot szerencsésen nélkülözi. A rögzítő csavarok szilárdan tartják a nyerget, ajánlatos azonban őket olykor megvizsgálni, nem lazultak-e meg.
