A Zoggie két csavaros nyeregcső minden hétköznapi igényt kielégít. Olcsó és jó. Elegendően hosszú. Tizenkétféle átmérővel kínálják. A nyeregrögzítő szerkezet erős, a menetek, a csavarok és az alátétek szintén. A galvanikus korróziónak valamelyest ellenáll: a csövet, a rögzítő szerkezetet festék védi, a csavarokat és alátéteket krómbevonat. A nyereg rögzítése egyszerű (de tökéletes beállítása már nem az).
Valamivel kevésbé rugózik, mint a hátranyúló nyeregrögzítővel szerelt, egy csavarral beállítható típusok. A rögzítő szerkezet beállításához két különböző méretű imbuszkulcs szükségeltetik. A nyeregsíneket befogó pofák rögzítőcsavarjait adott nyomatékkal kellene meghúzni, de az ehhez szükséges szerszám csak kiváltságosoknak áll rendelkezésére. A festés karcolódik, és a gyakori állítgatástól kopik. Kegyelem árva fejemnek, de a márkanévről idegen életforma vagy kelet-ázsiai harcművész jut az eszembe.
Az alumínium cső 40 cm hosszú: ez jóval több, mint amire valaha szükségem lehet. Eléggé vastag falú; tömege 300 g körüli. Megfordult a fejemben, hogy levágok belőle, ezzel megtakaríthatnék némi súlyt, de aztán hagytam, ahogy van. Szerencsére a nyeregvázcsőben elfér. A festése kifogástalan, szemrevalóan fekete, de könnyen karcolódik. Ugyanez vonatkozik a nagy ritkán felbukkanó ezüst színű darabokra, tudniillik azokat is festékréteg védi. A festés ellenére a nyeregcső minden érintkező részét, csavarját szerelés előtt zsírozni kell, különben hosszabb idő után a festék, illetve a galvanikus korrózió összeragasztja a nyeregcsövet a nyeregvázcsővel, a befogó pofákat a nyeregsínekkel, a csavarokat a menettel stb.
A nyereg beállítása, illetve rögzítése valójában három csavarral történik. A dőlésszöget szabályozó bölcsőt külön csavar fogja a cső fejéhez. Ez nem rossz megoldás, mert ha már egyszer megfelelő szögbe állítottuk a nyerget, és meghúztuk a csavart, a további ténykedésekkel ezt a beállítást nem ronthatjuk el. Sajnos ehhez a magányos csavarhoz csak akkor lehet hozzáférni, ha a nyerget levesszük. Két erősebb csavar szolgál a nyeregsíneket befogó pofák rögzítésére. A gyártó a csavarok mellé felfestette a meghúzási nyomaték értékét is, aminek sok haszna nincs, mert még a jobban felszerelt műhelyeknek sem igen van erre a feladatra megfelelő szerszáma.
A nyereg „hangolása” a megfelelő dőlésszög beállításával kezdődik. A szöget fokozatmentesen lehet állítani, következésképpen van helye bőséggel a próbálkozásoknak. Rendszerint háromszor, négyszer, ötször kell nekifutni, mire a kényelmes helyzetet jól eltaláljuk. A nyerget előre-hátra tologatni ezek után már gyerekjáték.
Használatban jól teljesít a Zoggie harcos. Számomra valamivel merevebbnek tűnik, nem hajlik annyit előre-hátra, mint a hátranyúló nyeregrögzítővel felszerelt, egy csavarral állítható típusok. Lényeges különbség nincsen, de a Zoggie csővel szerelt nyereg után mintha kissé hosszabb ideig emlékezne a fenekem az utazásra. Azért tértem át mégis a két csavaros típusra, mert így 2–3 centiméterrel előrébb tudtam tolni a nyergemet. Rövidek a nyeregsínek, sok lehetőséget az állítgatásra nem biztosítanak. Ezen kívül a régi nyeregcső rögzítőcsavarja olyan hosszú volt, hogy időnként, nagyobb zökkenőknél hozzáért a nyeregtest alja. A Zoggie nyeregcső ezt a fogyatékosságot szerencsésen nélkülözi. A rögzítő csavarok szilárdan tartják a nyerget, ajánlatos azonban őket olykor megvizsgálni, nem lazultak-e meg.
A gyártó szerint terepjáróhoz és túra-városi bringákhoz való. Ennek ellenére másfajta bicajokhoz is jó, komolyabb feladatokra azonban be nem fogható. Ahhoz nem eléggé könnyű, illetve nem eléggé erős, hogy versenyeken, szélsőséges körülmények között is próbára lehessen tenni.
