Mivel a trekking pedálom kikezdte a cipőm és a kamáslim valami megoldást kellett találnom, hogy ne évente kelljen ezeket cserélni. Idegenkedtem egy kicsit a SPD pedáloktól, de a szerelőm felajánlotta, hogy odaadja az Ő 20 000 kilométert futott (!) 520-asát. Itt volt az alkalom a átállásra, függőben hagyva a régi pedálom visszaszerelését. Mondta, hogy ezt a pedált rendszeresen karbantartja, de azért a tartósságát nem érheti kritika.
A következők olyanoknak szólnak akik mint én először próbálnák ki az SPD csatolást. Gondolkodtam, hogy talán féloldalas pedál lenne a jó.(?) Nagy forgalomban a platform oldalát hajtanám. Nos, ha nem akarsz SPD nélküli cipőben hajtani, akkor feleslegesnek tűnik ez a köztes megoldás. Nem túl nehéz ráérezni a becsatolásra. De ha azon aggódna valaki hogy hogyan indul el, mondjuk a forgalomban, nehéz szituációban, akkor ne tegye. Úgy indul el, mint bármelyik egyszerű pedállal. Oda sem kell nézni, csak ráteszed a lábad és tekersz. Nem csatol be? És akkor? Majd ha elhagytad a kényes forgalmi helyzetet kicsit mozgatod a lábad és megtalálod a csatlakozási pontot. Hamarosan már nézegetni sem fogod. Sőt, egyre többször oda lépsz ahol becsatol. Az a gyanúm, hogy a kicsatolástól azért mindenki jobban fél. Jogosan. Viszont mindössze egyszer estem el, azalatt a kb 200 kilométer alatt mióta használom. Ekkor sem felejtettem el, és eddig még soha. Csak a második napon (összesen 15 perc tekerés után) felálltam a nyeregből, hogy kikukucskáljak egy utcából a főútra, áthajthatok-e? Közben nagyon lelassultam és kezdtem elveszteni az egyensúlyom, már csatoltam is a bokám kifele mozdításával, csak mivel súly volt a lábamon nem mozdítottam elégé határozottan, majd az ismétlés is erőtlen volt, főleg mert már dőlni kezdtem. Azóta kétszer történt olyan megállás, ahol nem finoman kicsatoltam, hanem hirtelen szinte kiszakítottam a lábam, mert már billenni kezdtem. Igazából itt is oldás történt csak nem egy finom mozdulat volt hanem rántás. A lényeg, hamar rájöttem, hogy nekem a bokám befelé mozdítása természetesebb érzés, mint a kifelé mozdítás. Kb. 5 foknyi elmozdulás kicsatol, ami befelé is bőven megvan. Igaz, többször előfordult, hogy oly energikusan csatolom ki a lábam, hogy a küllőknek ütődött. Én nem egyenes lábfejekkel járok, hanem a lábujj részekkel enyhén kifelé (olyan Chaplinesen :-) persze nem annyira) és egy picit a külső talpéleimre lépve. Azaz a tónusmentes lábtartásom esetén enyhén befelé néz a talpam, míg egy v-t formázva a hossztengely irányában kissé befelé néznek a sarkaim. Ehhez beállítható a stopli. Nagyobb gondom az, hogy nem teljesen mozdulatlan a lábfejem tekerés közben. Most már figyelek rá és próbálom úgy tartani, de többször véletlenül is kicsatol a lábam. Ez eddig semmilyen problémát nem okozott, a ritmus elvesztésén kívül. De volt már, hogy a nagy erőkifejtéstől szinte elrepült a lábam a pedálról. Hülyén nézhetett ki. Még nagyobb gond hogy pedálnyomásra egy kifelé ható, hossztengelyre merőleges tekerőerő jelentkezik a csatnál. Valahogy ezt kevésbé tudom kontrollálni. Nyilván a fentebb leírt lábtartásom miatt. Ez is több véletlen kicsatoláshoz vezetett. Itt már a pedál kialakítása is belejátszik a képbe. Ha egy nagyobb kerettel rendelkezne, akkor a külső szélén jobban alátámasztaná a talpam, így talán kevésbé fordulna ki. De a cipő is hibás lehet egy kissé. Na majd karácsony után az új Mavic Pulse cipőmmel letesztelem. Ha nem válik be, akkor még mindég vehetek egy nagyobb felületű pedált, pl. Mavic Crossride XL-t.
Több erőt tudok-e kifejteni ezzel a pedállal? Nyilván, de ez elsőre nem ilyen egyértelmű. Nem vagyok gyorsabb a pedállal, sem nem bírom tovább. Új helyeken éreztem izomlázat. Ez jelenthet valamit. Tény, hogy jobban birok gyorsítani. Ezt okozza a kötés, de a kitartásomon nem változtat. Érdekes előny, hogy elengedett kézzel nyugodtabban és jobban irányíthatóan tekerek, lassabb sebességnél is. A kéz nélküli tekerést segíti a hajtási erő folyamatosabb megléte, ami a húzás miatt a holtpontokon is jelentkezik. Jobban bunny-hopozok, de nem markáns a különbség. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a sima pedálommal is sikerült már kétszer felugratni úgy padkára, hogy még a hátsó kereket is megemeltem, most egy kicsit jobb, de jobban félek nagyobb padkára felugratni. Előtte bátran megpróbáltam, csak a kerekem féltettem. volt hogy nem sikerült, de egyszerűen lecsúsztam a pedálról, és talpon maradtam. Most valószínűleg elesnék, de kisebb ugrás szinte mindég sikerül. Egy igazi free-rideosnak nem kell patentpedál. Marty Ashton-t sem láttam patentpedált használni.
Nagy kérdés, visszacserélem-e a régi pedálomat? Hát ha nem akarom tönkretenni a Mavic cipőm akkor elégé valószínűtlen. Jó, akkor lefordítom a kérdést. Egy átlag felhasználónak mennyi pluszt ad a patentpedál és merre billen a mérleg? Nem tudnék rá egyértelműen válaszolni. Nem lettem azonnal SPD hívő, az alapvetően kedvező tapasztalatok ellenére sem. Ha nem vagy legalább amatőr versenyző, országúti vagy MTB bicajjal, erdei utakon vagy +40 km/h-val az aszfalton, akkor ezen nem fog múlni semmi. Talán csak néhány izmod kevésbé fog dolgozni. Picit rosszabb lesz a kapcsolatod a bicikliddel, de ez szinte semmiben sem akadály, lásd a skótot, akit feljebb említettem. Ráadásul a szoros kapcsolat kissé kockázatosabb. Sőt, egy kicsit vesztettem a kerékpározás felhőtlen élményéből. Megálláshoz közeledve azonnal járni kezd az agyam. Megjegyzem, ha tudsz egy helyben állva egyensúlyozni, az már a következő szint. Mivel én Janinak gondolom magam, így nem fogom feladni ezt a képesség fejlesztő és némi ügyességet kívánó, így azért magasabb szintet jelentő tudást. Gyakorolni kezdem az egy helyben állást is! :-)
FRISSÍTÉS (XII.25.): Úgytűnik a Mavic cipővel sokkal jobban muzsikál a pedál. A talp kanyon szerű kialakitása miatt jobban felfekszik a pedál szélére, megnövelve ezzel a stabilitást.
