Idén februárban vásároltam egy pár féket az MT4-esből, melyet viszonylag hosszas mérlegelés előzött meg az MT4 vagy egy 2012-es Avid Elixir 7-es közt, döntve végül az előbbi javára. Felmerülhet a kérdés, hogy hol volt a listából a Shimano? Nos, az idei év slágereit, azaz a Shimano SLX és XT fékeket sajnos technikai okok miatt kellett kizárnom: egyrészt Avid és Magura fékekhez volt már bleeding kitem, másrészt mindkettőhöz plusz gyári tárcsáim, illetve két kerékszettem, mindkettő 6-csavaros tárcsákhoz. Mivel a CenterLock mind anyagilag, mind technikailag plusz erőforrásokat kívánt volna tőlem (új tárcsák vagy CenterLock átalakítók), ezt az opciót kénytelen voltam kihúzni a listából.
A fékek dobozaiban a fékkarok védőhálóban, a tárcsák a doboz aljába rejtve pihentek. A fékhez járt 2 szett roppantó gyűrű, plusz tüskék, T25-ös torx kulcs és sok-sok tartalék alkatrész, továbbá egy vastag könyv a legfontosabb tudnivalókról, installációról, légtelenítésről, beállításokról – nem spóroltak semmin és semmivel. Mivel a „rendes” aftermarket fékek gyárilag 1900mm-es fékkábelekkel érkeznek, mindkét fékkábelt vágni kell, illetve kellett. Arra készüljön mindenki, hogy ehhez speciális kábelvágó lehet szükséges – szerencsére kapható pár elég jó a piacon, köztük a Magurától és az Avidtól, mindkettő nagyon jó. (Gyakorlott, precíz műszerészkezeknek parkettavágó kés is jó lehet – de azzal csak óvatosan és lehetőleg ne ferdén vágjuk!)
A vágás után egyébként nem feltétlenül szükséges légteleníteni, nekem például az első fékemnél nem kellett, csak a hátsónál – ott is kb. 1 hónap után. Ha ügyesek vagyunk, csak minimális levegő kerül a rendszerbe, amit még bőven tolerál a rendszer.
Az installációnál nagyon óvatosan járjunk el: a féket könnyű felszerelni mind a kormányra, mind pedig a PM konzolokra, utóbbinál nem lesz gond. A fékkarnál viszont Maguráék mindent a tömegcsökkentés lapjára tettek fel és bizony könnyű megszabni a menetet az alumínium torx csavarokban. Legyünk nagyon óvatosak és a csavarok meghúzásához mindenképp használjunk nyomatékkulcsot! A maximális nyomaték 3 Nm itt, de ennyivel gyakorlatilag megszabható a menet – érdemesebb a fékkart mindössze 2 Nm-re húzni, úgy nem lehet gond. Érdemes a fék mellé egyből tartalék csavarokat is rendelni, ami mindössze 1-2 EUR áron kapható, de sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat, ha esetleg probléma adódna.
All-Mountain kerékpárra installáltam fel először mindkét féket, elől és hátul 180-180 mm-es Magura Storm tárcsákkal, az első menettapasztalatokat ilyen konfiguráció mellett gyűjtöttem. Meglehetősen vegyes érzelmekkel, sajnos azt kell mondanom. Az első három-négy hétben tulajdonképpen nem volt technikai problémám, a fék működött, bár furán. Először is, a nyomáspontot elérve a más fékeknél megszokottnál határozottabban jelentkezett a fékerő, pár alkalommal szinte megijedtem, mikor az első fék erősen befogott, hogy átesek a kormányon. Utána olvastam és a fórumokon olvasottakból azt szűrtem le, hogy ez amolyan MT-szériás betegség: kell neki pár tíz kilométer, hogy bekopjon a rendszer és onnantól kezdve egészen finoman adagolhatóvá válik a fék. Ez nem jelentett gondot különösebben, gyorsan megszoktam az elején, illetve a jelenség elmúlt nálam is.
Az igazi problémák három-négy hét után jelentkeztek: a hátsó fékem karja egyik napról a másikra közeledni kezdett a markolathoz – egyértelmű jelét adva, hogy bizony levegős a rendszer. Sebaj, láttunk sokan már ilyet: fék leszerel, állványra fel, gyári Magura videó 2x megnéz, angol nyelvű leírás elolvas és hajrá! Fék visszaszerel, minden jónak tűnik.
Másnap korán reggel ösvényre ki – hopp, 1 km alatt a fékkar eléri a markolatot! Hogy?!? Aznap este légtelenítés megismétel, most már úgy, hogy a fékkábelben ne legyen nem hogy hurok, de még olyan ív sem, ahogy megbújhat a levegő. Fék szintén tökéletesnek tűnik, majd másnap reggel ismét elszáll. Kezdtem bosszússá válni...
Felvettem a kapcsolatot a Magura nemzetközi szervizével, akik nagyon készségesek voltak, egy napon belül leírták, mit és hogyan próbáljak meg. Itt jegyzem meg, hogy a hazai forgalmazót is próbáltam elérni (Mali), sajnos sikertelenül – talán eltévedt e-mailem az Internet kusza szövevényein és telefonhívásom sem a megfelelő számra érkezett – de erre nem szeretnék több szót fordítani.
A lényeg, hogy a hátsó fékemet ötször légtelenítettem, egyszer újra vágtam és cseréltem benne a tüskét és roppantó gyűrűt (tippelve arra, hogy talán rosszul vágtam első ízben), de nem segített. Cseréltem a hátsó fékem, a jó öreg és megbízható Magura Louise BAT-ra.
Az első fékkel sokáig nem volt gond, de aztán itt is beütött a krach: kb. 1200 km használat után kezdett itt is levegősödni a rendszer. Már előre féltem, hogy itt ugyanazzal a problémával szembesülök-e majd, mint a hátsó fékemnél – lévén időhiány és egyéb elfoglaltságok miatt visszatettem inkább a Louise BAT-ot ide is…
Ezután két hónapig pihent mindkét fék a dobozaikban, majd egy amerikai „sorstárs” egyik, a problémához kapcsolódó topikja csillantotta meg az első reménysugarat, hogy talán mégsem kell visszaküldenem Németországba (ahonnan rendeltem), talán mégis lehet rendesen légteleníteni a fékeket, illetve valóban csak az alapból a rendszerben lévő túl sok levegő okozza a problémát. Hogy megpróbáljam, nagy löketet adott, hogy az idei maratonokra egy új setupot építettem épp, 100mm-t mozgó karbon merevvázas mountain bike formájában és szükség volt hozzá egy új fékre.
Jelentem, az MT4 most már hetek óta tökéletesen működik, a probléma pedig két dologból adódótt. Először is, az összes Magura féknyereg mellé egy gyári sárga Magura távtartó jár, aminek a széles felével kell végrehajtani a légtelenítést: vastagsága 0.4 inch. Nos, ez az MT-szériás fékekhez túl sok, bármit is állít a Magura... A másik, hogy az „easy bleeding technology” valóban EBT, de kiegészíteném egy ponttal: amikor a féknyeregből eltávolítjuk az olajat tartalmazó fecskendőt, akkor emeljük a féknyerget a fékkar fölé és győződjünk meg arról, hogy nincs a lyukban levegő, mielőtt becsavarjuk a légtelenítő csavart.
Tehát, a két fontos különbség a gyári Magura ajánláshoz képest, MT2, MT4, MT6 és MT8 esetén:
-
miután végeztünk a légtelenítés azon részével, ahol a fékkarban a légtelenítő csavar ismét a helyére került, vegyük ki a féknyeregből a sárga spacer-t és alulról nyomjunk egy kevés plusz olajat a rendszerbe (túltöltés) úgy, hogy a dugattyúk kb. 0.5, maximum 1mm-rel beljebb jöjjenek
-
a féknyeregből az olajat tartalmazó fecskendőt úgy távolítsuk el, hogy előtte a féknyerget emeljük a fékkar feletti pozícióba. Ha levegőt látunk benne, töltsünk bele 1-2 ml olajat, hogy a nyílás tetejéig érjen
Innentől kezdve problémamentes mindkét fékem, ezt mindenféle túlzás nélkül állíthatom. Rengeteget dolgoztam rajta, sok időmet vette el és sok bosszúságot okozott sajnos; ijesztő, hogy ez mind a nem megfelelő légtelenítési instrukciók okozata volt... Szóval, aki hasonló problémákkal küzd, lehet, hogy egyszerűbb a megoldás, mint azt gondolná!
A BAT állítócsavar nagyon hasznos, ha túl vagyunk egy "rendes" légtelenítésen: gyorsan és könnyedén finomhangolható a két fékkar, hogy mindkettő ugyanott és ugyanúgy fogjon.
A hosszabb távú menettapasztalataim alapján (a 2000. km felé járok), természetesen a megfelelő légtelenítés után a fék jól adagolható, ahol a nyomáspont gyorsan, de finoman érkezik, mindenféle nyúlós érzést nélkülöz és borzasztóan erős. Jelenleg mindössze 160-as tárcsával használom és tökéletes, könnyedén boldogul a 80 kg + málha tömeggel, egy-egy több száz méter szintes lejtőn a fékerő konzisztens, a fék nem melegszik túl, kiszámítható és jól adagolható marad. A fékkar ergonómiailag kifogástalan – érezni, hogy sokat dolgoztak rajta: széles és jó fogású, egyetlen ujjal is jól kontrollálható. Nyikorgásnak, berezonálásnak nyoma sincs, cicergés elvétve tapasztalható ugyan, de az sem jellemző. Féknyereg beállítása könnyű: fit and forget it.
Fékkarok felfogatásánál az alumínium csavarok helyett jobban tetszene mondjuk titánium opció, illetve a fékkaron a műanyag (!) bleeding csavar helyett jobb lenne egy fém csavar.
A kezdeni problémák ellenére az elmúlt másfél évben jól teljesített, megérdemel egy jó értékelést. Ár-érték arányában mivel - az egyébként nehezebb - Shimano XT és főleg az új Shimano SLX jobb, ezért itt csak közepes értékelést kap.
