+ Szép és merev váz
+ Jó fék és váltó
+ Összességében minőségi alkatrészek
+ Könnyen megy és gurul
+ Jó értéktartás (ha el nem lopják)
- Gagyi markolat
- Ócska nyereg
- Zajos középpagy
- Nem elég merev hajtómű
- Extra sérülékeny matt-metál fényezés
Először is szeretném leszögezni, hogy az alábbiak egy laikus véleménye, aki 20 éve ült utoljára kerékpáron, és azóta csak olyasmikkel foglalkozott, amit kőolajszármazék hajt. Szóval egy igazi kocabringás vagyok, nem tudom, hogy a problémáim az összeszerelés vagy a gyártás következményei, de végül is engem ez nem is érdekel, hiszen egy összerakott kerékpárt vásároltam.
Abban biztos voltam, hogy trekking bringát szeretnék, mert zömében a városban használom, de néha azért szívesen letérek az épített utakról. Sok új márka jelent meg azóta, hogy én utoljára a bringák iránt érdeklődtem, de én egy régebbi márkára vágytam. Végül az ár-érték versenyben egy Trek és egy KTM maradt versenyben. 2013 elején sikerült kedvezménnyel megvenni egy 2012-es KTM Life One kerékpárt. Nekem színre jobban tetszett a 2013-as egyszerű fekete, de az drágább is volt, illetve lett rajta néhány olcsósítás. A 2013-as műanyag fékkarja a gagyik közé sorolja szegény bringát, és akkor még az állítható teleszkópot is fontosnak éreztem. Azóta is boldogan tekergetem, de nem történik semmi. Most nem akarom itt fényezni a bringát, nem egy rossz darab, de szerintem aki itt olvasgat, az inkább a kifogásokra kíváncsi, úgyhogy azokról fogok regélni.
Tehát akkor jöjjön mindaz, ami nekem nem jött be:
1. A matt szürke fényezés nagyon mutatós. A probléma vele az, hogy nagyon sérülékeny, a sérülések eltüntetésére pedig abszolút zéró az esély. Eddig kétszer járt szervizben a gép, mindig újabb karcolásokkal kaptam vissza. Emiatt egyrészt az idióta matt fényezésre is dühös vagyok, de a szervizek igénytelenségére is, akik tojnak a bringád (sz)épségére.
2. A vázon a matricákat egy vékony lakkréteg védi, de a villa készítőjének elfelejtettek szólni, hogy ugyanígy járjon el. Ott csak simán rányalták a festésre a matricát, ami már attól is hámlik, ha erősebben ránéz az ember. Mondhatnánk, hogy ez apróság, de nekem aki 20 évente vesz egy bringát nem az. Inkább bosszantó ökörség.
3. A hátsó gumi új korától kezdve ereszt – erre természetesen nem terjed ki a garancia. Az első benzinkúton való megállásomnál ért a felfedezés, hogy valamilyen elmebeteg okból a gyártó bicikliszelepes belsőt választott. Köszönjük Emese.
4. A gyári markolat katasztrófa. A kéznek sem kellemes, cserébe viszont új korától kezdve forog a kormányon, mint majom farkán a stanecli.
5. A bovdenek elől a kormánynál nagyon hamar, szinte hetek leforgása alatt kopásnyomot hagynak a vázon. Ez nyilván normális, de én hajlamos vagyok ezt is az extra érzékeny matt-metál csodafényezés számlájára írni.
6. A teleszkóp lakréteg nélküli matricáit már említettem. Szintén említettem az állítónak álcázott dizájnelemet, ami szerintem csak az ilyen kezdő-újrakezdő hobbibringások beetetésére szolgál, amilyen én is vagyok.
7. A nyereg szerintem borzalmas. És itt most nem csak arról van szó, hogy nekem már fél óra után is kényelmetlen, van egy sokkal érdekesebb feautre is beépítve. A KTM szakemberei valamiért úgy gondolták, hogy a nyereg oldalára kell egy kis UV zöld színezés. Ebből ugyan semmi sem látszik, ha ül valaki a kerékpáron, viszont legalább kellően ocsmányul néz ki. A fő baj viszont az, hogy ez a látványos UV festék néhány nap alatt elkezd az ember gatyájába diffundálni, amitől aztán A: randa kopott lesz a nyereg és B: létrejön egy sárgászöld prizma az ember valagán.
8. A matt fekete nyeregcső nagyon szép. Egész addig, amíg egyszer állítás közben be nem csúszik, mert akkor csupa karc lesz. Ha szervizbe viszed, akkor ott hivatalból fel le húzkodják, hogy ritka okádék kinézetű legyen. Kinek jó ez?
9. A kerékpár gyenge pontja szerintem a középagy. Egyrészt két naposan vissza kellett vinnem, mert recsegett, és ezt nem is tudták helyben elhárítani. Következett egy két napos szerviz látogatás (újabb karcok), de legalább megszűnt a csúnya recsegés. A középagy azóta sem hangtalan, de már kezdem megszokni. Ami viszont nagyon idegesít, hogy ha jobb lábbal erősebben odalépek, akkor a hajtómű láthatóan deformálódik. Ehhez nem vagyok hozzászokva, elképeszt a dolog.
10. A pedálok lehetnének kicsit masszívabbak. Ebből is recsegett az egyik új korában, de ezt is megoldotta a szerviz. Új korában még a racsni sem akart rendesen működni, ment a pedál néha, ha toltam a bringát, de ez aztán bejáródott. A hátsó gumi új korában kegyetlenül ütött, a bolt kerek perec megtagadta a cserét garanciában, meggyőztek, hogy 120 ezerért csodát ne várjak.
Összességében viszont egyáltalán nem rossz a KTM Life One. Talán máshogy tűnhet a fentiek alapján, de én már csak ilyen kritikus vagyok – talán csak azért, mert a pénzt nem a fáról szedem. A váz szerintem gyönyörű és jó is, a váltók és fékek nekem megfelelnek, sajnos a hajtómű, de pláne a középagy nekem nem jött be. A teló nekem tulajdonképpen megfelel, de az állítgatást el kell felejteni, meg hamarosan a matricázását is. A felnik szépek és jók is, a gumik már nem annyira – belsővel együtt fogom őket elhajítani. A stucni és a kormány okés, a fogantyú gyalázat. A nyereg és nyeregcső szintén nem a kedvencem, de minden nem lehet tökéletes. Maga a bringa többek szerint könnyű – szerintem nem annyira, de erről leginkább a teló tehet. Egy dolog viszont biztos: jól megy és jól is gurul, meg úgy ahogy van, remekül néz ki! :)
Annak ajánlom, aki egy szép és megfelelő minőségű, valamint értéktartó kerékpárt szeretne, de elképesztően fog rá vigyázni, mert kissé kényes darab.