Minősége és kivitelezése elsőrangú. Kényelmetlen nyergünket teheti valamivel elviselhetőbbé.
Nem nyújt olyan kényelmet, mint egy igazán jó nyereg.
Viszonylag keskeny, hosszú orrú nyereghez szabták. Erős neoprén szövetből készül, az ülőrész sűrű szövésű, a szegély ritkásabb, jól szellőző anyagból. Az ülőrész kb. 15 mm vastag műanyag kocsonyával van kibélelve. A betét formáját próbálták a testhez igazítani: hosszanti középvonalában sekély árok húzódik, szélei pedig elvékonyodnak. Az ülőrész alsó oldalát a megcsúszás ellen számtalan gumidudorral biztosították. A szegélyt vastag zsineggel lehet összehúzni, a madzagot pedig rugós szorítóval rögzíteni.
Szerelése ennyiből áll: felhúzzuk a nyeregre, mint egy svájcisapkát, legjobb tudásunk szerint eligazgatjuk, a szegélyt a hozzá való fűzővel összehúzzuk, és a rugós szorítóval a zsinórt rögzítjük. A madzag kilógó vége jó hosszú, valahogy el kell rendezni, hogy ne lengjen ide-oda, ne legyen útban.
Rendszeres használat esetén anyaga valamelyest megereszkedik, de nemigen kopik. A szövet összegyűjti a port, és ragaszkodik is hozzá. Kiporolás helyett inkább a mosást ajánlom. Mosószeres vízzel minden további nélkül tisztítható.
Nem rossz rajta ülni, nem mocorog tekerés közben, nem csúszkál ide-oda. A műanyag zselé éppenséggel nem szellőzik, a neoprén huzat azonban átenged valami kis levegőt. Ennél többre a legjobb nyereg borítása sem képes. Esőben élvezhetetlen, olyan, mint a nedves törölköző. Habár nem jobb az átnedvesedett nadrág sem. A vízből keveset tart magában, jó időben eléggé hamar megszárad. A kényelem a gyártó igyekezetén igazán nem múlik.
Szépen mutat a Selle Royal nyereg, csillapítása azonban gyenge. Hosszabb kiránduláson egy idő után az út minden egyenetlenségét megérezte a fenekem. Ezen akartam változtatni ezzel a huzattal. Nem mondom, hogy nem javított valamit a helyzeten, 20‒30 kilométerrel többet tudtam fészkelődés nélkül tekerni. Néhány hosszú kirándulás után azonban meggyőződésemmé vált, hogy jobban megéri egy igazán kényelmes ülőkét választani, mint ezt a gumicukorra emlékeztető plasztikpalacsintát puhítani a nyereg alatt.
De hátha mégis a nyereggel van baj? A ház körül előforduló összes bringán kipróbáltam a huzatot, sőt még a szomszédén is. Összesen négy nyergen kísérleteztem. Egyikhez sem illeszkedett tökéletesen, de ez nem okozott gondot. A szomszéd különösen széles ülőkéjére rá kellett erőltetni, de azt is kibírta. Széles, rövid orrú nyeregre nem való, az biztos. Hogy pontosabb legyek, felszerelhető, a kocsonya nagyjából oda kerül, ahova kell, a szegély meg eligazodik valahogy, egyrészt azonban a szövet dörzsöli a combokat, másrészt a nyereg úgy mutat egy ilyen burkolattal, mint a jávorszarvas hátsó fertálya. Ami az eredményt illeti, bárki ült is a nyergekre, nagyjából ugyanarról számolt be: rövidebb utakon jó, úgy 40–60 kilométer után azonban már nem nyújt lényegesen többet, mint a pőre nyereg.
Egy időre eltűnt a süllyesztőben, aztán mégiscsak elővettem. Új túranyerget vásároltam, és gondoltam, kipróbálom azon is, hátha a kényelmesből még kényelmesebbet varázsol. Bizony kár volt elővenni: a jó nyereg jobb nélküle.
Rövidebb utakon nincs vele baj. Városi utazásra, szabadidős bringázásra, 60 kilométernél nem hosszabb túrára bátran merem ajánlani. Egy betonkemény nyereg mindenképpen kényelmesebb ezzel a huzattal. Hosszabb utakon nálam nem aratott sikert, de nem zárom ki, hogy valakinek mégis beválik.
