Minősége kifogástalan. Jobban bírja az igénybevételt, jobban ellenáll a víznek, mint a lítium bázisú kenőzsírok.
Szemérmetlenül sokat kérnek érte. Ára nincs arányban sem az alapanyagok beszerzési árával, sem a befektetett munkával, sem a termék használati értékével, de még az üzleti kockázattal sem. A gyártó ráadásul olyan tulajdonságokat is előnyként sorol fel, melyek a hasonló termékekre is jellemzők, csupán ott nem kapnak ekkora hangsúlyt.
Híve vagyok az új megoldásoknak és a kísérletezésnek, így aztán az elmúlt évben beszereztem egy tubussal ebből a zöld trutyiból. Első dolgom ilyenkor érzékszervek útján benyomásokat szerezni, azután az elméleti kérdéseket tisztázni, és csak végső soron a gyakorlatban is próbát tenni.
Szemre zöld, szagra és tapintásra kenőcs – a fülnek itt nem jut feladat –, az ízét meg el tudom képzelni.
Azután a kérdés, miből is áll? Ebben az esetben nem kell kiterjedt nyomozás: kalcium bázisú szappanból, ásványi olajból és adalékokból. Utóbbiak feladata az oxidáció és a korrózió megakadályozása, a tapadás elősegítése, a megfelelő állag beállítása stb. Ne vegye senki rossz néven, ha az illető anyagokat név szerint nem sorolom fel.
Állaga sűrűbb, mint a csapágyzsíroké, és a gyártó külön hangsúlyozza, hogy az elasztomert, műanyagot és gumit nem támadja meg. Nem csalás és nem ámítás, csakhogy ez így van a lítium bázisú zsírok esetében is. Ami pedig az állagot illeti, különböző sűrűségű zsírok kaphatók, a leglágyabbtól (olyanok mint egy sűrű olaj) a legkeményebbig (első látásra inkább viasznak tűnnek). Az más kérdés, hogy a boltok többnyire a csapágyak kenéséhez való lágy zsírokat kínálják.
A kalcium bázisú kenőzsír a nagy erőknek kitett, kedvezőtlen (nedves, párás, gyengén alkalikus vagy savas) körülmények között működő alkatrészek kenésére alkalmas. A bringa és részei többé-kevésbé megfelelnek az előbbi kívánalmaknak, nem vitás tehát, hogy a kalcium bázisú zsír kell nekünk. Tényleg nem vitás?
A kerékpáros általában lítium bázisú lágy kenőzsírokat használ. Ezek kenőképessége, terhelhetősége, hő-, víz- és vegyszerállósága a bringa esetében minden próbát kiáll. Akkor érdemes ennél tovább lépni, ha valaki a jónál is jobbat szeretne.
Mire idáig eljutottam, már tisztában voltam vele, hogy a Motorex kenőanyagával nem jártam jól. Megkaptam ugyan, amit a gyártó ígér, de ezen az áron nem érte meg. Megkentem vele a kormánycsapágyakat, az első és a hátsó kerékagy csapágyait, a nyeregcsövet. A teleszkópos villát nem szedtem szét, hogy a rugókat megzsírozzam. A járgányon máshová nem is igen kell zsír. Nos, így már nem olyan rossz, ekkora mennyiség még nem dönt anyagi romlásba. Maradt még a tubusban más alkalomra is. Minőségére, tartósságára igazán nem lehet panaszom: jól tartja magát, nem folyt ki a csapágyakból, a víz sem mosta ki. Némi por ragadt rá, de hát ez természetes. A megkent alkatrészek tökéletesen működnek.
Kalcium bázisú kenőzsírt kaphatunk 400 vagy 450 g kiszerelésben, 600–1500 Ft körüli áron is, csak éppen nem bringás boltokban kell szétnéznünk. A színüktől eltekintve ezek egyenértékűek a Motorex termékével, sőt a jobb, drágább fajták még kopásgátló (EP) adalékokat is tartalmaznak. Ezek az adalékok nagy terhelés alatt átveszik a kenőolaj szerepét: a súrlódás során keletkezett hő hatására reakcióba lépnek a fémekkel, felületükön igen vékony, súrlódást csökkentő védőréteget alkotnak. Ami az említett árakat illeti, igazán elviselhetőek. Ha valaki szeretne átnyergelni kalcium bázisú zsírra, ezekkel nem jár rosszul.
Figyelem: a különböző szappanokra épülő zsírok keverése nem kívánatos eredményekkel járhat!
Senkit sem beszélek le róla, de magas ára miatt nem is ajánlom. Ha csak a nagyobb értéket képviselő, érzékenyebb, illetve az időjárás viszontagságainak jobban kitett alkatrészeket kenjük vele, jobban megéri, de így sem olcsó mulatság.
