A műszerolaj jelentősen csökkenti a súrlódó alkatrészek kopását, és bizonyos mértékben védi őket a korróziótól is. Egy-egy alkalommal olyan kevés kell belőle, hogy egyetlen palack tartalma hónapokig elegendő.
Rémesen sokba kerül – 1 liter most kb. 3000 Ft –, és egyre drágább. A csőrös palack nem túlságosan kézreálló, és rövid időn belül olajos, maszatos lesz kívülről is. Ha nem találja el az ember, mekkora lyukat vágjon a csőr hegyén, baj lesz az adagolással. A híg olaj könnyen kifolyik a kenési helyekről; gyakorta kell olajozni.
A Politur Műszerolaj nagy finomítási fokú ásványolajok elegye. Valószínűleg korrózió- és kopásgátló stb. adalékokat is tartalmaz (az alapanyag rendszerint eleve ilyen adalékokkal kerül forgalomba), biztonsági adatlapja azonban erről nem tesz említést. A műszerolaj a könnyű olajokat képviseli, viszkozitása szobahőmérsékleten csak kb. harmincszor nagyobb, mint a vízé.
A műszerolaj, illetve a könnyű olajok felhasználási területe a bringa esetében meglehetősen szűkre szabott. A bovdenházakat és a teleszkópos szerkezeteket, mindenekelőtt az első villa becsúszó szárait célszerű híg olajjal kenni: a nagy felületen érintkező alkatrészeket a nehéz olaj erősebben fékezné, különösen hidegben. Meleg időben, illetve száraz, poros környezetben a lánc kenéséhez is alkalmasabb a könnyű olaj: kevesebb por ragad rá, mint a sűrű kencékre.
Műszerolajjal, illetve könnyű olajokkal célszerű kenni például a lakatok zárszerkezetét is, habár erre a célra alkalmasabb (és persze jóval drágább) szereket is kínálnak, pl. a száraz PTFE permetet.
A könnyű olajok hátránya, hogy lassan mozgó, illetve nagy terhelésnek kitett alkatrészek esetén nem sokáig maradnak meg a kenési helyen, a súrlódó felületek között. Ehhez jön még, hogy tömítőképességük igen gyenge, hamar elkoszolódnak, és porral keveredve könnyen lemosódnak.
Noé előtt jószerével minden vérbeli bringás műszerolajat használt, ámbár voltak még a pályán versenytársak, pl. a csontból párolt finom olaj. A hőskorban én magam is vásároltam a kis üvegcséket, nyomogattam a bádog olajozót. Manapság már nemigen veszek műszerolajat, mégis találkozok vele olykor-olykor, és nem csak a boltokban. Öreg motorosok, barátok és ismerősök, többnyire ezt használják, és gyakran vagyok tanúja, amint előkerülnek polcok és ládák rejtekéből a múltat idéző olajos flakonok.
A műszerolaj még sokáig itt lesz velünk, várható azonban, hogy előbb-utóbb kikopik a bringások kelléktárából. Helyét fokozatosan átveszik a pótszerek: az adalékokkal kiegészített, szagtalanított-illatosított, palackba töltött, kézzel-gázzal hajtott csodakencék és -permetek. Én magam is inkább ezeket a varázsszereket használom. Áruk (azonos mennyiséggel számolva) nagyjából annyi, mint a műszerolajé, hatásfokuk pedig nem egyszer lényegesen jobb.
Elsősorban a bovdenházak és a teleszkópos szerkezetek, mindenekelőtt az első villa becsúszó szárainak kenéséhez. Váltók, fékkarok, váltókarok forgáspontjainak súrlódásmentesítésére. Tavasztól őszig, illetve száraz, poros környezetben a lánc kenésére.
Csavarlazítóként is használható: petróleummal vagy hasonló kőolajpárlattal fele-fele arányban elkeverve remekül működik, de önmagában is megállja a helyét.