A Bike Positive Beta Color fékpofát kiegyensúlyozott teljesítmény jellemzi: szárazon nagyon jó, nedvesen valamivel gyengébb, de még mindig jó fékerő. Lassan kopik, ritkán kell a fékrendszert utánaállítani. Homokos talajokra alkalmasabb, mint a kemény betétes pofák. Kevésbé koptatja a kerékabroncsot (szintén a kemény betétes pofákhoz viszonyítva). A fékbetét kormot nem tartalmaz, így legalább ez nem mocskolja a kerékabroncsot.
Túlmelegedésre érzékeny. A gyártó nem tájékoztat a színek jelentőségéről.
A Bike Positive Beta Color fékpofát sárga, szürke és piros színű fékbetéttel hirdetik, sőt újabban kékkel is. Nekem sárga színű jutott, csak ilyet lehetett kapni, a többit nem volt módom kipróbálni. A színek jelentését nem sikerült megfejtenem. Gondolom, ha volna valamilyen gyakorlati haszna, azt a gyártó nem mulasztaná el dobra verni. Valószínűleg csak a termék vonzerejét akarták a színezéssel valamelyest növelni.
A fékbetét puhább gumikeverékből készült. Eleinte arra számítottam, hogy élettartama rövidebb lesz, mint a kemény betéteké, de úgy tűnik, hogy erről szó sincs. Nagyjából 1000 kilométert futott eddig, és láthatóan még egyszer ennyit is bírni fog.
Fékhatás tekintetében a Beta Color kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt. Száraz időben nagyon jó a fékerő, és esőben sem kell jelentős csökkenéssel számolni. Eső kezdetén, néhány fordulat erejéig, amíg a kerékabroncsról a maszatok le nem mosódnak, gyengébben tapad, de ez, feltételezem, minden fékpofával így van. Mivel a betétek úgymond puhák, és így könnyebben összenyomhatók, számítani kell rá, hogy (függetlenül az időjárástól) előbb radíroznak kicsit, míg kialakul a nagyobb fékerő. Csendben teszik a dolgukat, nyikorogni csak kivételesen hallom őket. Ebben alighanem része van a viszonylag puha anyagú kerékabroncsoknak (Mach1exe) is.
Ezek a fékpofák is karistolnak, ha homok kerül a betétek alá, de nem olyan vészesen, mint a kemény gumibetétesek. Sajnos vizes homokra még nem találtam meg az igazit.
A túlmelegedésre vigyázni kell. Hosszú lejtőn lefelé tanácsos szünetekkel fékezni, különben a gumibetét nyúlósodni kezd, és csökken a fékerő. A betétek felülete szerencsére szépen csiszolódik, aránylag tiszta marad szárazon és vizesen egyaránt.
A kerékabroncs kevésbé kopik a puha gumibetétes fékpofákkal. Szerencsés megoldás korom helyett a szilikát töltőanyag: a gumibetét pora nem mocskol annyira. Sajnos az alumínium csiszolt porával továbbra is számolni kell.
Korábban kemény gumibetétes Alhonga fékpofákat használtam, azoktól a Beta Color az alábbiakban különbözik: [1] száraz időben csekély mértékben gyengébb, nedves időben valamivel jobb fékerő, [2] a teljes fékerő kialakulásáig némi idő szükséges (a különbség elhanyagolható, csak addig számít, míg az ember meg nem szokja), [3] a vizes homokkal jobban boldogul, nem karistol annyira, [4] valamivel kevésbé koptatja a kerékabroncsot, [5] kevesebb mocskot termel, [6] a túlmelegedés jelentősen csökkenti a fékhatást. Hogy a pofák hosszúságában mutatkozó különbség (10 mm a Beta Color javára) jelent-e valamit pl. fékerőben, arról nem tudok nyilatkozni.
Szerkesztés (az eredeti vélemény hozzáadva: 2011-11-04, 17:31)
Több mint egy évig használtam ezeket fékpofákat, és kevés híján 6500 kilométert gurultam velük. A betétek ez idő alatt nem koptak el teljesen, a felületüket tagoló vízelvezető csatornák azonban elenyésztek. A Beta Color még ebben az állapotban is jól teljesített, bár vizesen nagyon is érezhető volt a fékezés hatásfokának csökkenése. Következésképpen nem feltétlenül érdemes megvárni, míg a gumi teljesen elfogy.
Az elmúlt években alaposan kiművelődtem a fékpofák sajátságait illetően. A gyártók általában nagyon szűkszavúak, ha erről a kérdésről nyilatkoznak. A legritkább esetben közölnek adatokat a fékbetétek anyagáról, keménységéről, a felhasználási területről stb. Az ilyen jellegű értesüléseket csak hosszadalmas kutatómunkával lehet innen-onnan, jobbára morzsánként összeszedegetni. Ami a lényeget illeti, a következőket érdemes erről a kérdéskörről elmondani.
A fékbetétek döntő többsége műgumiból készül. A gumi tulajdonságait adalékokkal javítják; a töltőanyag rendszerint szilikát. A betétek színének legtöbbször nincsen jelentősége, s ha mégis, azt a gyártók nem mulasztják el hangsúlyozni. A fékbetétek súrlódó felületéről a vizet harántos csatornákkal vezetik el. Az olcsóbb fékpofák 2–4 csatornával készülnek, a drágábbak betétje viszont gyakorta úgy fel van szabdalva, mint a Mars felszíne. Az ilyen finomságok gyakorlati haszna szerintem kétséges. A különlegességek (többszínű fékbetét, furcsa mintázat) elsősorban a vevők csalogatását szolgálják. Gyanúmat megerősíti, hogy a figyelemfelkeltő fékpofákról semmilyen érdemi adatot (pl. keménység) nem lehet felkutatni.
A fékbetétek anyaga lényegesen keményebb, mint például a gumiköpenyeké. Utóbbiak keménysége a 100 fokos Shore_A skálán 60–70 fok, míg az általános célú, közepesen kemény fékbetéteké (ide tartozik a Beta Color is) 89–91 fok. A puha betétek (85–87) nedves körülmények között, illetve homokon teljesítenek jól, míg a keményeket (93–95), nevükhöz méltóan, katonásabb feladatokra szánják. A puhább gumi a fékezés során keletkező hő hatására nyúlósodik; hosszabb idő elteltével tömörödik, veszít rugalmasságából. A kemény gumi jobban bírja a hőt, lassabban kopik, cserébe jobban csiszolja a kerékabroncsot. A kemény betétek rendszerint nyafogósabbak.
A pofák hosszúsága a betét tartósságára van kihatással. A hosszabb fékpofák betétjének súrlódó felülete nagyobb, következésképpen (azonos körülményeket feltételezve) lassabban kopik.
Az aszimmetrikus kialakítás (a rögzítő csap nem a fékpofa felezővonalában foglal helyet) a rezgési hajlamot van hivatva csökkenteni.
Szerkesztés vége
Komolyabb feladatokhoz nem, szabadidejükben sportolóknak, túrázgatóknak és városi harcosoknak viszont jó választás.
