Előzmények – Shimano Tourney hátsó váltóval gurultam nagyjából két évig. Sok bajom nem volt vele, míg lötyögőssé nem vált, s kezdtem aggódni a biztonságos tekerés miatt. Még használhattam volna a szerkezetet, alighanem jó ideig, mégis a csere mellett döntöttem. Korábbi tapasztalataim alapján Altust akartam beszerezni, de hagytam, hogy rábeszéljenek az Acerára (RD-M360), gondolván, hogy a rangosabb váltóval jobban járok.
A Shimano Acera hátsó váltó jellemzői – Magasabb osztályba tartozik, mint a Tourney és az Altus, a különbség azonban csak a külalakban és az árban mutatkozik, a működésben nemigen. Egyik is, másik is belépő szintű alkatrész. Ami az Acera külsejét illeti, különösebben csinosnak nem mondanám, ez azonban személyes ügy. Gyakorlati szempontból fontosabb, hogy gyengének tűnik, szemmel láthatóan nincs túlbiztosítva. Részben műanyagból készül, ezt azonban a festéssel ügyesen elkendőzik. A fekete színű változat talán előnyösebb abból a szempontból, hogy kevésbé látszanak meg rajta a maszatok.
A feszítő- és a vezetőgörgő egyaránt 13-fogú. Nehéz lenne megmondani, hogy a nagy görgők mellé miért kellett a viszonylag hosszú kanál is. A működés aligha indokolja; a Tourney és az Altus láncfeszítője megoldja a lánc felszedését rövidebb kanállal is.
A portól többé-kevésbé védett forgáspontokat, pl. a görgők csúszócsapágyait a gyártó olajjal kente, a csuklókat ellenben neonzöld Shimano zsírral. Az olaj eléggé hamar kifolyik a kenési helyekről, a szemrevaló zsírból pedig kevés jut éppen oda, ahova kellene. Porosodik is erősen, habár el kell ismerni, a kosz nehezen verekszi át magát rajta, és a víz sem kezdi ki. A tekercsrugók házába belesni nem tudtam, így csak remélni tudom, hogy oda is a jóféle zsírból jutott, és a kenés élettartamra szól.
Szerelés és beállítás – Mindjárt az első lépéseknél tapasztalhattam, hogy az Acera is lötyög valamelyest oldalirányban. Ez a működést nem befolyásolja, műszakilag azonban aligha indokolt bármilyen kilengés. Mindenesetre örülnék, ha két év múlva is csak ennyire kotyogna.
A beállítást illetően célszerű a gyártó ajánlásait követni, mégpedig betű szerint. A láncot pontosan kell méretezni, különben bajok lesznek a futásával. Hasonlóképpen kell ügyelni a bovden holtjátékára stb. Ha mindent jól csináltunk, a lánc ugyan nem lesz megfeszített zongorahúrhoz hasonlatos, de nyomós ok nélkül nem is csapódik a villához. A váltás is sokáig pontos marad. Eddig kétszer nyúltam a beállító csavarokhoz: a váltó felszerelésénél, és még egyszer, mivel a bovdent elsőre némileg feszesre húztam.
Működés – Hét fokozatú Shimano HG-50-I (11–34) fogaskoszorúval és Wippermann lánccal használom. A váltó kifogástalanul működik, a láncfeszítő zökkenőmentesen kiszolgálja a hajtásrendszert, még a szélső helyzetekben is. A váltási teljesítmény tekintetében azonban az Acera sem lényegesen jobb, mint a Tourney vagy az Altus. Mindegyik váltó, ha jól van beállítva, kielégítően végzi a munkáját. A lánc nagyjából fél fordulat alatt mászik át egyik lánckerékről a másikra. A gyorsaság elsősorban azon múlik, milyen helyzetben vannak éppen a váltást könnyítő elemek, illetve terheletlen-e a hajtásrendszer. Számít még a bovden minősége és a váltó visszatérítő rugójának ereje. Lefelé, a kisebb lánckerekek irányába talán határozottabban mozog a lánc, ha a rugó erősebben húz.
Az Acera – terhelés nélkül – pontosan, de kissé zajosan vált. A lánc némileg hintázik fel és alá, de nem csapódik a villához, és nem önkényeskedik, a vezetőgörgő a helyén tartja. A bovden túlzott megfeszítését a SIS rendszerű váltók általában zokon veszik. Az Acera esetében is tapasztaltam, hogy ha a kábelnek nincs megfelelő holtjátéka, a váltó a legnagyobb lánckerékről nem akarja leterelni a láncot. Kettőt kell ilyenkor váltani lefelé, és egyet vissza.
Terhelés alatt a váltás nehézkes; a lánc csattog, recseg; a váltó gyötrődik. Nem tanácsos rendszeresen, illetve huzamosan így működtetni. Egyébként az olcsóbb alkatrészek mindegyike nagyjából ugyanígy viselkedik.
Terepen nem vagyok elragadtatva Acera váltómtól. No nem azért, mintha ott gyengébben teljesítene. A viszonylag hosszú kanál miatt a feszítőgörgő és a lánc néhány centiméterrel közelebb fut a talajhoz, mint lelkem nyugalma kívánná. Egyrészt féltem a váltót, hogy fennakad valamin, másrészt több port gyűjt a lánc, gyakrabban kell az alkatrészeket tisztogatni, olajozni.
Az őselemekkel (homok, por, víz és sár) az Acera megbirkózik, ámbár egyik sem tesz jót neki. A sár csak akkor veszedelmes, ha sok van belőle, és meg tud ragadni a lánckerekek között. A lánc ilyenkor át-átugrik a fogakon, a váltás pedig bizonytalanná válik. A lánc, illetve a görgők közé keveredő ágak, kórók stb. komiszabbak, akár végzetesek is lehetnek a hátsó váltó számára.
Karbantartás – Elsősorban a görgőket, csúszócsapágyaikat, valamint a csapokon forgó csuklós szerkezeteket kell rendszeresen tisztogatni, illetve a forgáspontokat kenni. Kenőanyagként mindenekelőtt a tömörebb zsír és a nehéz olaj jöhet szóba.
Teljes szétszerelésre és oldószeres tisztogatásra, amennyire meg tudom ítélni, nincsen mód. A legtöbb összetett szerelvény, a görgők kivételével, amolyan egyszer használatos módon van rögzítve. Ha valaki megpróbálja darabjaira szedni a váltót, vagy kimosni a tekercsrugók házából a kenőanyagot, aligha bakot nem lő. Az oldószerek többsége a műanyagot is kikezdi.
Tartósság – Nem valami erős szerkezet az Acera hátsó váltó, kíméletesen kezelve, megfelelően karbantartva azonban évekig szolgálhat. Alkatrészei rendeltetésszerű használatban nem hajlanak, nem csavarodnak. A forgó, mozgó részek kopása ellen viszont nem sokat lehet tenni. A legtöbb váltóm, ha egyáltalán megérte a tisztes öregkort, a felfüggesztés, a csuklók stb. kikotyogósodása miatt szorult cserére. A görgők gyakori tisztogatás igényelnek, és akkor valószínűleg bírnak annyit, mint a többi alkatrész.
