A lakat (Kryptonite Keeper 12 LS) tömege 1,3 kg, kengyele 10,2 cm széles és 29,2 cm hosszú, pontosabban fogalmazva, ez a belső mérete. A típusjelben foglalt szám a kengyel vasának átmérőjére (12 mm), a betűk az átlagosnál valamivel hosszabb kengyelre utalnak (long shackle).
A szerkezet anyaga edzett acél, rozsda ellen krómbevonat védi, meglehetősen jó hatásfokkal, de aligha tökéletesen. A kengyel és a zártest is hengeres, előbbi tömör, utóbbi üreges: voltaképpen egy cső, melynek egyik vége zárt, másik végét pedig a zárszerkezet foglalja el. A zárat erősítésként még külön acél persely is védi. A kengyel szárainak végei csupaszok, egyébként azonban az egész szerkezetet műanyaggal (PVC) vonták be kívülről. A borítás eléggé puha, hidegben sem merevedik meg túlságosan.
A kengyel egyik szárának vége hajlított, ez illik a zártest zárral ellentétes oldalának nyílásába, a másik hornyolt, ezt reteszeli a zár nyelve. A zár felőli oldalon foglal helyet a műanyag rögzítő sín is. A kulcs közvetlenül a nyelvet fordítja el, nincsen semmiféle áttétel, közbevetett kiegészítő bigyó. A leegyszerűsített szerkezet, és az, hogy csak az egyik szárat kell reteszelni, jelentősen növeli a zár megbízhatóságát. A retesz, avagy a zár nyelve acélból készült, és a hengerzár-betét is.
A zárszerkezet valamivel jobb, mint a hasonló lakatoké. A kulisszák (a kulcshoz igazodó kis lemezkék) kevesebbet rakoncátlankodnak. Ragacsos szilikonzsírral kentem meg őket, és azóta jószerével akadálymentesen használhatom a kulcsot. Nincs akadozás, mert a lemezek külön-külön nemigen tudnak elfordulni, csak nagy ritkán kell őket a kulccsal egyenesbe terelni. A zsír egyúttal a vizet is kizárja, amire feltétlenül szükség van, mert a zárbetétet ugyan kissé besüllyesztették a zártestbe, de különben nem védi semmi portól, víztől stb. Télen a lemezek akár össze is fagyhatnak, ha nem teszünk ellene.
A lakat nem zárható be, ha a kulcs nincs a zárban, illetve a kulcs nem vehető ki, ha a lakat nincs bezárva. Ez alkalmanként némi kényelmetlenséget jelenthet, cserébe azonban valamivel nagyobb biztonságot nyújt.
A kulcsok – a csomaghoz 2 darab tartozik – sajnos sárgarézből készülnek, a krómbevonat azonban ezt ügyesen leplezi. Dicséretre méltó erény a takarékosság, de nem feltétlenül e helyen kellene gyakorolni. Ezek a kulcsok gondos kezekben talán kiszolgálják a lakat élettartamát, mérget azonban erre nem vennék. A sárgaréz puhább, mint az acél, a belőle készült kulcs gyorsabban elhasználódik, szerencsétlen esetben, illetve vigyázatlan bringás kezében esetleg formáját is elveszti.
A „vázra szerelhető, becsúszó rögzítésű adapter és időjárásálló műanyag konzol” a lakat minőségét meg sem közelíti. Bizonyára nem megy tönkre az első utak egyikén, egy-két évnél többet azonban nem jósolok neki. Nem szándékoztam feltenni a bringára, de próbálkoztam vele (az olvasók kedvéért). Úgy találtam, hogy legjobb hely neki a felső vázcső, a lakatot pedig „lógatni” érdemes, különben a rázkódás stb. könnyen kimozdítja a helyéről. A biztonságos rögzítéshez további anyagokat és eszközöket is hadrendbe kell állítani. A tartó, illetve a sín csavarjai például rázkódás ellen nincsenek biztosítva, és a sín sem fogja szilárdan a kengyelt. (A sín bizonyára törik is, amire abból következtetek, hogy az felsőbb osztályokban ezt az alkatrészt leginkább alumíniumból készítik.) Ráadásul a kengyel-zártest együttes rázós utakon talpalávalót szolgáltat a meneteléshez. Kotyog vagy csörög, attól függően, hogy a kerékpáros milyen úton és mekkora elszántsággal teker. Ettől eltekintve a tartó – ha sikerül minden baját kezelni, és a lakatot is elnémítani – hosszabb-rövidebb ideig megfelelő szolgálatot tehet.
Rögzítő szerkezet híján kell a lakathoz valami szállítóeszköz, pl. hátizsák, táska, csomagtartó, mert nem vonszolhatjuk madzagon, ahogyan Mihók az ajándék szalonnát, és vállra sem vethetjük, miként nevezett barátunk az ekevasat. Gyengébb nadrágszíjra sem ajánlatos felcsatolni – kisebbfajta lakatot láttam már övön fityegni –, mert leránthatja a kerékpáros gatyáját. Zsebre vágni meg végképp nem lehet. Én magam csomagtartón szállítom a lakatot – gumipókkal ügyesen kipányvázom úgy, hogy nem lötyög, nem zörög, nem ütődik a vashoz –, illetve túrán az oldaltáskában. Hátránya a kötözős módszernek, hogy hosszú percekig kell vele szöszmötölni.
A kengyel hosszúsága lehetővé teszi, hogy egyszerre akár két bringát is lezárhassunk a lakattal, illetve az első kereket (kiszerelve) hozzáfogassuk vele a vázhoz és a hátsó kerékhez. Bizonyos helyzetekben a hosszú és viszonylag szűk kengyel megnehezíti a lakatolást (ahogy az arasznyi is feladja a leckét néha), és a rögzítő sín is útban lehet. Ettől függetlenül a Keeper 12 LS nagyjából ugyanúgy használható, mint a rövidebb, szélesebb kengyellel szerelt lakatok. Arra azonban vigyázni kell, hogy ne legyen hely, lehetőség a kengyel szétfeszítésére, ezért gondosabban kell lakatolni, illetve a horgonyzó helyet kiválasztani.