Néhány igen ritka változat (pl. tökmagos, kávés) kivételével mindet megkóstoltam. Legjobban ízlenek a gyümölccsel és az akácmézzel ízesített szeletek, legkevésbé a csokoládésak és kakaósak. Persze ez egyéni ízlés kérdése, mert ismerek olyat, aki éppen ezekért bolondul.
Összetevői nagyrészt szénhidrátokból épülnek fel. A méz igen könnyen lebontható, illetve közvetlenül hasznosítható cukrokat tartalmaz. A gabonaszemek az alig valamivel nehezebben hozzáférhető keményítővel járulnak hozzá az energiatermeléshez. Nem mellékesen rostokat, és némi fehérjét is tartalmaznak. Az olajos magvak, a kókusz, a csokoládé jól kiegészíti a szénhidrátokat. A nehezebben lebontható zsírokkal és olajokkal szolgálják a szervezet táplálását. Összességében tehát a müzliszelet nem csupán kellemes és egészséges rágcsálnivaló, hanem rövid és hosszú távon is hasznosítható energiaforrásokat tartalmaz.
Az energiaszeletek nagyjából ugyanezt tudják, kiegészítve némi szőlőcukorral, valamint gyanús adalékokkal (mibenlétüket borítsa jótékony homály). Hagyjuk meg őket a versenyzőknek! Két müzliszelet között szopogassunk szőlőcukrot, fejeljük meg egy Túró Rudival, és máris ugyanannyit nyertünk tápanyagokban, vitaminokban, ásványi anyagokban, energiában stb.