Nem pontosan a címben szereplő kerékpárról szeretnék írni, hanem a Monza Race (2011) fantázianevű modelljéről.
Nagyon kellemes esztétikai látvány, illetve design egy belépő színtű kerékpárhoz képest. Az ár tartalmaz Exustar Look kompatibilis pedálokat, valamint természetesen cipőhöz tartozó stoplikat. A bringa nagyon merev, alkatrészei megfelelően teszik a dolgukat, számomra élvezet vele a tekerés.
A gyári küllők borzalmasak, ami különösen a hátsó kereket érinti, amit a Tapasztalataim részben jobban részletezek. A kerékagyak állítólag ugyanígy ezen Sprint országúti kerékpár gyenge pontjainak számítanak. A duplafalú felnik emellett szerintem átlagosnak mondhatók. A Kenda Kampaign gumik életveszélyesek, szárazon is rettentően csúsznak, hát még esőben, így ezek cseréje mindenképpen ajánlott. Belsőnél ugyanígy, nálam nagyon gyorsan vesztettek nyomásukból.
A többség szemében komolytalan kerékpárról (Schwinn Csepel Avenue)l nyergeltem át a Monza-ra. A különbséget a két gép között azt hiszem felesleges lenne ecsetelnem, ég és föld. Továbbá az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magam 4-5 éves aktív kerékpáros múltjával nem sorolnám magamat a komoly kerékpárosok közé, noha a bringázás majdhogynem életvitelszerűen van jelen az életemben. Azt leszögezhetjük mihamarabb, hogy egy komoly versenyző nem ebből az árkategóriából választ magának kerékpárt. Megjelenését tekintve egyáltalán nincs rá panasz, a festése nagyon szép, esztétikailag is nagyon szép látvány a Sprint Monza Race, szerintem sokkal jobban néz ki, mint a komolyabb Elite névre hallgató modell. A feltöltött képen fekete nyereg szerepel szürke pedálokkal, én fehér nyereggel kaptam, fekete pedálokkal, amikkel sokkal egészebb az összhatás. A bringa nagyon merev, élvezet rajta a száguldás. Az alapnak számító Sora váltó jól teszi a dolgát, zárójelben azonban ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy elől két tányér van, noha a váltó három fokozatú. Ez nem hiba, azonban elsőre egy tapasztalatlannak szokatlan lehet. A fékek beállítást követően megfelelően fognak, a hajtómű is jól teszi a dolgát. Amikor kiállok a nyeregből a magam 64 kilójával, nem érzem, hogy bármi is nyeklene alattam. A Selle Italia nyereg is kényelmes megfelelő ruházat használata esetén. A Monza egyetlen és legnagyobb hátránya annak gyári kerekei, pontosabban a küllők, amik magától értetődően leginkább a hátsó kereket érintik. A bringát egy hónap alatt többször kellett centírozni, tojás, valamint nyolcas keletkezett az első és hátsó kerékben egyaránt. Végül az újraküllőzés segített csak minőségi küllőkkel, aminek következtében ez különösen bosszantó probléma megoldódott. Szakavatott szemek szerint a nem túl jó kerégagyak és az iménti probléma ellenére közel sem olyan rosszak ezek a kerekek. Tudomásom szerint egyébként nem ez volt az egyetlen kerékpár, amit érintett a probléma, noha elképzelhetőnek tartom, hogy többségében a vásárlók nem találkoztak ezzel a kellemetlenséggel. Akárhogy is, jó ok volt ez a váltásra, így cseréltem Rodi Airline Evo-ra, a gumikat pedig Continental Supertsport Plus-ra. A végeredmény szerintem esztétikailag nyálcsorgató, a Rodi kerekeknek köszönhetően pedig egy újfajta hajtási élménnyel gazdagodhattam. Az utóbbiakat annyival egészíteném ki, hogy mielőtt letesszük a voksunkat valamelyik gyártó bringája mellett, előtte nagyon alaposan tájékozódjunk, hiszen alig 20 ezer forint ráfizetéssel már hozzájuthatunk nagyobb név szintén belépőszintű kerékpárjához (Gepida Bandon), saját, ám nem feltétlenül jobb alkatrészekkel, pedálok nélkül. Természetesen mindenki a saját szempontrendszere alapján vásárol kerékpárt magának, én összességében azt mondhatom, hogy teljesen beleszerettem a Sprint Monzába, nem bírnék elképzelni magamnak más belépőszintű országúti paripát, amit mit sem bizonyít jobban cseppet elfogult pontozásom.
Túrázáshoz, száguldáshoz is megfelelő társ, versenyre is alkalmas, bár lehet, hogy a súlya miatt a karbon vázas vetélytársak mellett az esetleges hegyi szakasz megkíván egy kis többletedzést :-).
