- Kompakt, kis helyen elfér, szállítható
- Rövid távon hatékony, kényelmes - kisebb kirándulásra (síkon), bevásárlásra, A-ból B-be.
- Olcsó, egyszerű használat és javítás
- Árához és korához képest minőségi (márkás) felszerelés
- Ésszerű használat mellett strapabíró, tartós
- Gyenge minőségű festés
- Érdekes (meghúzhatatlan) kötési módszerek és összeszerelési hibák (zsírozés hiánya)
- Esetenként átgondolatlan technikai megoldások
- Nehéz, rossz súlyeloszlás (farnehéz)
Az alábbi specifikációval rendelkező schwinn-csepel novust véleményezem:
- schwinn csepel novus váz/villa (90-es évek)
- thun hajtás (hajtókar /középrész)
- weinemann patkófék (első) fékkar, bowden
- super granat kontraagy
- barum külsők és belsők
- romet hátsó lámpa
- elsőlámpa
a többi alkatrészen (kormány, nyeregcső, nyereg, markolat, felni, első agy, sárvédő, csomagtartó) nem szerepel márkajelzés.
A hagyományos camping geometriával rendelkező darab, lényegében ugyan az mint a ’80-as évek csaba névre keresztelt kerékpárja, az akkor még csepel vas- és fémművek repertoárjából. Küllembeli különbség csak a kormányon és a láncvédőn mutatkozik.
A véleményezésre kerülő darab igen régóta a család tulajdonát képzi, de alig volt használva (talán csak az első pár évben mikor hozzánk került) békésen várta sorsa jobbra fordulását a sötét pincében (8-10 éve nem volt használva, talán ezért is tudta megőrizni jó állapotát).
A kerékpár felújításon esett át s mivel soha szét nem volt szedve, s használva is igen csekély mértékben volt, a szétszerelésnél a gyári műhelytitkokra derülhetett fény… szó szerint.
Szerviz tapasztalat (alkatrész minőség):
A váz alapanyagául szolgáló fémötvözetet nem ismerem (a 90-es években gyártott novus-okról semmi infót nem találtam), mindenesetre nem a legkönnyebb darab, de ebben a kategóriában (ár és felhasználási területet tekintve egyaránt) ez aligha róható fel.
Kezdeném azzal, ami leghamarabb és esztétikailag leginkább szembetűnő legelső kellemetlen észrevétel a gyári festés gyenge minősége. A szerelés alkalmával – sajnos a hely szűke és a szerelőállvány hiányából fakadóan – majdhogynem több sebet gyűjtött be, mint amennyivel eredetileg rendelkezett. Nem kell sok ahhoz, hogy a fehér alapozó megmutassa magát. A festés amúgy sem a legszebb, nem csak a tartóssága hagy kívánni valót maga után, de a felhordás minősége is (bár ez előbbi hátrány az utóbbi ismeretében már-már előnyként is felfogható, ha szinterezésen gondolkodnánk). A hegesztések és illesztések jók. A hegesztési varratok egyenletesek, nem hézagosak, zárványosak, felületük ép (nyitott hibák nincsenek rajta) és egyenletes (nem vastagszik, vékonyodik). De nem minden ponton gondolták használni a hegesztés, izzó, minden vasat egybeforrasztó áldásos technológiáját. A tám- és láncvillákban végződő csúszó papucs egyszerűen csak rá van ütve, semmilyen kötés (forrasztás, szegecselés, ragasztás) nem fedezhető fel. Világos, hogy nem ez az a kerékpár, amivel 1,5m-es letöréseket szokás sikerrel abszolválni, de azért megnyugvással töltene el egy sima hegesztés, mikor csak az 5cm-es padkáról finoman legördülök, …és hát nem minden ki mázsa alatti. (mondjuk így ennek tudatában, legalább megvan ugyan az az adrenalin löket mint egy freeride zuhanásnál)
A menetvágások pontosak, könnyen fel és lecsavarható a fej- és a hajtás csapágyazás menetes kellékei. A konzolok erősek (nyeregbilincs, vázzsanér), jól fognak és tartanak. A vázzsanér ha jól meg van feszítve a váz kellően merev.
A csapágyak minősége jó. A fejcsapágy könnyen szerelhető (hagyományos 1” menetes). Gyári állapota szerint kevés, de elég sűrű zsírral kezelték, mely sűrűség betudható a sokévi állásnak (folyadékvesztés). Kényelmesen beállítható és jól tart, nem lötyög a villa, kanyarnál szépen fordul el.
A hajtás egy THUN acél hajtókar (fix lánctányér-kar). A karok leszedése egy rémálom volt. Igaz sima négyszögtengelyes, de kb. mint egy ékes hajtást, úgy kellett leszedni a karokat a tengelyről. A hagyományos négyszögtengely leszedő itt nem alkalmazható, mivel lényegesen kisebb átmérővel bír a hajtókar, s menet sincs belevágva. (egy 15-ös villáskulccsal és egy kalapáccsal kérleltem le). A hajtás oldalt leszedni kb. 1 órás művelet volt (sör nélkül). Mondanom sem kell, hogy zsírnak nyoma sem volt a tengely és a hajtás között, de ami nagyobb meglepetés volt, az a csapágyház belsejében bújt meg…
csont száraz. Ez bizony életében nem látott kenőanyagot. Úgy látszik otthon nagyobb szükség mutatkozott a gépzsír használatára, ezért a jó csepeli munkásember bizonyára meg is tömte vele a kantárost.
A brigéciol itt nem nagyon kapott szerepet…
Nézzük a másik két lényeges komponenst; a kerekeket.
20”-os masszív, szimpla acél felnik, egészen szép krómozással. Természetesen a közel évtizedes pincében dunsztolás kellemes rozsdafoltokkal szeplősítette el a csillogást. Ezt némi vegyszeres kezeléssel és aprólékos kaparászással s a végén némi polírozással egészen szépen helyre lehetett hozni.
A krómozás tehát igazán szép, és tartós. Az acél kerekek súlya és merevsége kissé bágyasztó. Itt a centrírozás célszerszáma inkább a gumikalapács, mintsem a küllőkulcs. A küllők eddig nem törtek ki, nem szakadtak ki a nipliből. A fűzés nem a legszebb; az agy peremsíkjára nem fekszenek fel a küllőfejek, elállnak kissé. A küllők hossza is érdekesen lett szabva, amit a felniszalag levétele után vizslathatunk kedvünkre. A felni elég furcsa profillal bír. Nem nagyon rejti el a nipliket és az azokból kikandikáló küllővégeket. A felniszalagot igaz nem szakították át, de erőteljesen kitüremkedik a küllőanyáknál. Ez elég defektfil, ezért egy fél belsővel még megtekertem belülről, biztos ami biztos alapon.
A kerékagyakat nem szedtem szét, szemmel láthatóan bővelkedtek zsírban (finoman forogtak és zsíros volt a szájuk széle)
Az első kerék meglepően szépen forog, ha ügyesen be tudjuk állítani a kontraanya mentes csapágyazást. Bizony, úgy gondolták, hogy elegendő a kontraanyát kihagyni, illetve a sárvédőpálca és a villa tengelyhez való rászorítására szolgáló csavarral helyettesíteni. Különösebb baj nincs is vele, csak éppen felesleges beállítani, amíg nincs a helyén a kerék, mert értelemszerűen elforog és rászorul a kónuszra a csapágyazás, s oda a szép forgás.
Mellesleg kontraanyával nem megy fel a villára a kerék, a villát szét kell feszíteni. Hagyományőrző, autentikus minőségem sem engedte, hogy meghazudtoljam, s hovatovább szakértelmében felülbíráljam a 90-es évek svincsepel elképzeléseket… meg hát, komolyan, egy hegesztés mentes papucsolás után ez igazán semmiség.
A hátsó agy szintén bontatlan maradt – de ennek oka inkább célszerszámok hiányában keresendők, mert amúgy igen kíváncsi lettem volna (és vagyok is) egy kontrás agyra, mert olyat még nem szereltem. Egy super granat végzi benne a dolgát, ami a WM gyár torpedo licensz alapján gyártott produktuma – ha jól informálódtam.
Nem forog olyan könnyedén mint az első, de visszafogni semmi esetre nem fog vissza. A szabadonfutója működik rendesen. A kontra is rendben van. Érdekességképpen, az agy önmagában megüti az 1kg-ot, ehhez jön még az acélfelni… egy igazi nehézfiú.
A kerekeken barum köpenyek feszítenek. Ez még a csehszlovák piac remekei voltak, a gyár ma rubena néven ismeretes minek után a continental felvásárolta a céget. A belsők is barum-ok, érdekessége, s talán ez a legnagyobb blama az összes eddigi hiányosságok közül, hogy 26”-os belső figyelt az egyik 20” kerékben… csókoltatlak csepel.
Természetesen csere 47-406-ra, autósszelepesre (mindkettőt). A külsők 35psi értéket követelnek magukba, legalábbis ezt olvashatjuk le a homlokukról. Ez a jóindulattal 2,5bar triálra csábít… de ne engedjünk neki. Sajnos az idő megtette hatását, s a gumi kezdett kimerevedni, ezt a finom kis repedések tudatják velünk. Átmostam és szilikonoztam – bár ez utóbbi gumiápolási metódus már sebeit nem gyógyítja, de valamelyest késlelteti a további öregedést.
A sárvédőkről csak pár szóban emlékeznék meg. A krómozásuk első osztályú. Semmi rozsda, a karcolásokat is elég jól viseli. A pálcák és a tartó konzol kb. méretre szabott, kicsit kell igazgatni rajta (száron hajlítani) hogy szépen a kerék ívében hajoljon, szimmetrikusan álljon. Felfogatásuk egyszerű és stabil, jól meghúzható csavarokkal (nem csattog, zörög).
A lánc márkajelzés nélküli, szerszámmentesen bontható. Némi brigéciol fürdő után egész szép kékítéses olajfürdős színét sajnos elhagyta. A szegecselése jó, nem szorulnak a szemek.
Az első fék weinemann patkó. Az eredeti pofák egészen jók voltak, sajnos ebből csak egy darab maradt meg, ezért ezt ki kellett pótoljam egy hulla merev és kő kemény rémséggel (éppen ez volt készleten) amely csodásan csúszkál a fényes króm fékfelületen. Az egy forgáspontos weinemannban amúgy sem lakoznak nagy erők, de így aztán tényleg csak a korhűség, a dizájn és a KRESZ előírások miatt maradt fenn. A fékkar filigrán darab, bilincses alu, ami szegecseléssel van összefogva és legalább annyit lötyög (föl-le) mint amennyire funkciójában előirányzott (húzható). De azért aranyos próbálkozás…
Külön nem térnék ki más komponensekre, egyedül a kormány/stucni rögzítést említeném meg, mely a védjegyként is ismeretes nagy fekete tekerő gombban (bennfenteseknek dióban) merül ki. Nos, igen merész a kormány dőlését és a kihuzatot is egy kézzel tekerhető csavarra bízni… bár kontramentes anya és hegesztés mentes tám- láncvilla-papucs triumvirátus után ez tényleg védjegy kell jegyen.
Bizony igen markos legénynek kell lenni, ha azt szeretnénk, hogy kanyarodás közben ne csak a kormány tekeredjen, de a kerék is, és a kormányt se rántsuk a térdeinkre, miközben nyélre rakjuk a vasat. Ennek oka, hogy nem a hagyományos ékes megoldást alkalmazzák – mely a stucni és az ék 45°-ban egymáson elcsúszva feszül fel párhuzamosan a villa belső falára – hanem egy sokkal kisebb felfekvő felületet adó – a stucniba húzzuk fel az éket mely a stucni szárát az azon lévő két oldaloi hasításból eredően feszíti szét s préseli a villanyak belsejéhez – megoldást választottak. Így nincs meg a párhuzamos felfekvés, hanem ék szerűen kis felületen feszül fel a kormány a villanyakra.
Összességében egy kellemes, élményekben gazdag kerékpár, a maga fura megoldásaival, spórolós applikációival, gyermekbetegségeivel. Megszere(l)ttem .
Menettapasztalat (csak kipróbáltam):
A váz geometriája nagyon kis kényelmes. A magam 178cm-re is alkalmasan beállítható. Kényelmes a testtarás, egyenes hát (nem kell vállból, kézből, hasból támasztanunk). Az egyszerű geometria áldása, hogy a felszállás is több mint kényelmes – s ennek folyományaként a leszállás is. Mivel alacsonyabban helyezkedik el a súlypont, könnyebb vele a kerékpározás; rosszabb egyensúlyérzékkel bírok, abszolút kezdő kerékpárosok kisebb eséllyel borulnak fel. A nyeregcső dőlése ideális, a hajtás hatékonyan és kényelmesen történik. A kormányszélesség is megfelelő, remekül irányítható a kerékpár. A 20” kerekek fürge kis jószággá avanzsálják a novus-t. A kis kerék nagy előnye, hogy mozgékony, kis ívekben tudunk kanyarodni, gyorsan reagál. Hátránya a kis kör kerületnek, hogy az úthibákra érzékenyebb, padkázás nem nagyon jöhet szóba – s erről az acél felnik is hamar informálnak minket.
A nyereg rugózása kényelmes, igaz kissé „lebegős”s zavaró, hogy csak a nyereg hátsó része rugózik, míg az orr rész merev. A kényelmetlenséget fokozza, hogy rövidnek érzem, nincs szinte semmi mozgása az ülepnek. Az érdekes rugózás miatt a menetstabilitásnak is hátrányára válik, mivel az egyensúlyérzékünket próbára teszi. Természetesen hozzászokás kérdése – outi után igen mókás dolog.
A gumik kellemesen ballonosak, ami tovább fokozza a komfortos tekerés élményét. Aszfalton jók a menettulajdonságok, bár ez a 35psi meglehetősen kevésnek hat, s a gördülési ellenállásnak nem tesz jót. 15km/h körüli sebességre ideális, és a kisebb úthibákat is jól viseli.
Igaz vizes körülmények között még nem próbáltam, de a sárvédők hatékonynak tűnnek. hosszuk és ívük megfelelő, s hibátlanul csillognak.
A hajtás áttétel igen kényelmes 46/15. Kényelmesen indítható, nem kell nagy izomerő, hogy meginduljon a gépezet, bár érezhetően tekerni kell. Ugyanakkor egészen könnyen felgyorsítható. Pörgetősre nem vettem, de őszintén mondom, hogy egészen félelmetes a 30-as tempó egy ilyen apró, fürge kerekű, komfort geometriás, egyenes háttartást igénylő, hullámzó-rugós nyeregben. A váz geometriája és a hajtókar hossza is megfelelő, ahhoz hogy finoman tudjuk dönteni a kerékpárt. Kanyarodás közben is tekerhető marad.
A kontra jól működik, szépen lassítható vele a kerákpár, s egy határozotabb visszahúzásra blokkolja is a kereket. Enyhe játéka van, mely szükségszerű, s egyáltalán nem kényelmetlen.
A markolat kemény műanyag, furcsa, nyomott kockás mintával. Kissé fapados, de hatékony darab, nem csúszkál a kéz rajta. Elcsavarodásra nem kifejezetten hajlamos.
A csomagtartó terhelhetősége 75kg-ig garantált. Természetesen ki kellett próbálni - hisz kötelező – csomagtartón ülve tekerni a campinget. Az amúgy is farsúlyos gép egy labilis lelkiállapotú megbokrosodott pónivá vadult – majdnem ledobott a nyeregből… illetve éppen onnan nem…
Mindenesetre, ha a kerekek bírják, s megfelelő az egyensúlyérzékünk, sok mindent haza tudunk vinni. Jó hagyományőrző magyarok lévén nőket rabolhatunk paripánk nyergéből, vagy ünnepi disznóvágásra is érkezhetünk a hátunk mögött visító hízóval, esetleg egy laza szombat esti buliba gördülhetünk a ferrari piros járgánnyal megrakva a farát egy rekesz kőbányaival – abszolút siker; persze kevésbé ambiciózus elképzelésekkel bíróak is nagy megelégedéssel használhatják kis haszongépjárműként, mondjuk piacozásra, bevásárlásra.
Nagyobb távok megtételére eleddig nem vállalkoztam, sőt kempingezni sem mentem el vele, így hosszabb távon, nem tudom milyen komforttal bír, mennyire hatékony a szerkezet.
[a világításról nem esett szó. Mivel elavultnak érzem a dinamós megoldást, ezért az eredeti lámpaszett átalakítását tervezem, mely elkészölte után a tapasztalatokkal véleményem kiegészítem]
További képek a Schwinn-Csepel Novus (camping) mappában találhatók! http://foto.testbike.hu/index.php?p=showgl&gid=8619&pp=usrgl&uid=79
A camping egy életérzés, a név pedig presztízs. Igaz ez már csak egy novus a 90es évekből, de akkor is körbelengi a retro dohos - mégis frissen trendi – lehelete.
Ajánlom hajlott korúaknak, kik már nem virgonckodnak annyira a kétkerekűn, pályakezdő kisdobosoknak, piacra járóknak, hagyományörzőknek, retro trapézfarmeros táskarádiós fiataloknak, mindenkinek, aki különösre vágyik, s a közlekedés megunhatatlan üde színfoltja kíván lenni.
Nyeregbe pajtások!
