Kb 5 ezer kilométeren keresztül használtam ezt a váltót. Eleinte szerettem, de ez hamar megváltozott. Elfogult voltam az Aliviok irányába, bár nehéz lenne megindokolnom ennek az okát. 22 évig használtam egy RD-M12 Alivio váltót az első komolyabb bringámon. Az elődökhöz képest ez nekem nagy minőségi ugrás volt, talán ezért is néztem el pár hibáját olyan hosszú időn keresztül. Aztán persze más nagyságrendre váltottam (komolyabb terep, 100 km feletti túrák, stb) és ebben a szegmensben az utóddal már kevésbé voltam megelégedve. Nem kis megdöbbenéssel konstatáltam, hogy bár a váltó külsejében fényéveket változott, sajnos ugyanazokkal az anomáliákkal küzd, mint elődei. A 4-5-6 fokozatok közti kapcsolgatás oda vissza csak túlváltással orvosolható, más esetben a váltó nem, vagy csak késedelmesen vált. Szintén egy ki nem nőtt betegsége, hogy elinduláskor, illetve keményebb fokozatban egy komolyabb odalépésre iszonyat nagyot reccsen a váltó és ugik egyet a hajtás. De nem úgy, mint amikor megnyúlt a lánc. Sok év használat után sem tudtam megfejteni, hogy ilyenkor mi történik, de sajnos az utód váltó is ugyanezt csinálja. Augusztus végén, egy Balatonkör utolsó 50 kilométerén szállt el annyira az agyam a sok ugrástól és nehézkes váltástól, hogy megfogadtam; hazaérve első dolgom lesz kivágni a francba ezt a váltót. Így is tettem, egy Deore lett az utód, amit csupán 14 ezer forintért vettem, de stabilitás és minőség tekintetében fényévekre van az Aliviotól.
Még egy dolgot nem szerettem: a váltóbowden elhelyezését. A Shadow kialakítás ugyan pozitív, mert jobban belesimul a váz síkjába, kisebb a felakadás veszélye, viszont nem hiszem el, hogy nem lehetett volna a váltóbowden rögzítési pontját úgy kialakítani, hogy ha 2 cm-nél hosszabb bowdent hagysz rá, akkor az ne a küllők közé érjen be.
Ilyen vele a váltás: El lehet vele egerészni, de ha olyan terepviszonyok közt bringázol, ahol gyakran kell váltani, hamar le fogod dobni a bringáról. Ha nincs viszonyítási alapod más váltókhoz, akkor is észre fogod venni, hogy nem feszíti igazán jól a láncot.
Így vált terhelés alatt: nehézkesen, lassan.
Így működik sárban: itt tulajdonképp dícséretnek fogható fel, hogy ugyanúgy vált, mint tisztán. Alapjáraton sem túl stabil, de a sár legalább nem ront rajta.
Ilyen tartósak a váltógörgők: 5 ezer km után még nem feltétlenül releváns tapasztalat, de tartósnak tűnik.
Ez alatt az idő és táv alatt nem kotyogósodott ki, nem is csavarodott, vagy hajlott el.
Beálltani egyszerre könnyű és lehetetlen. Tudom, ez némi magyarázatra szorul: könnyű beállítani, hiszen egyszerűen hozható olyan állapotba, amikor viszi az összes fokozatot. Ugyanakkor lehetetlen is, mert ha fejreállsz, akkor is csak túlváltással tudsz fokozatot kapcsolni a 4-5-6 pozíciók közt. Volt régebben is Alivio váltóm, (RD-M12) az is ezzel a betegséggel küzdött. Sajnos az RD-M4000 sem tudott ettől a rákfenétől szabadulni.