- 29-es
- jó geometria
- nem túl nehéz, sőt
- szép
Ezért az árért nincs neki olyan.
Elsősorban városi közlekedésre vettem (még akkor is, ha sokan erre felhorkannak), de erről majd később. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni a 29-est, és időnként elgurulok a Pilisbe is egy-két körre. A kétkedő-okoskodó hangok ellenére eddig fényesen bevált, alapvetően nagyon elégedett vagyok. A hajtóművet egyből cseréltem egy Deore XT-re, a testsúlyommal és tekerési szokásaimmal (inkább taposok, mint pörgetek) a gyári nem lett volna hosszú életű. Némi kísérletezgetés után lecseréltem a gyári nyerget, ami nagyon mutatós darab, de nekem kényelmetlen volt. Átraktam a korábbi bringáról a kormányt is, amelyik így kényelmesebb pozíciót is jelent, valamint keskenyebb - ez nagy előny a városban, hátrányát pedig még nem éreztem.
A Tektro hidraulikus fékek egyértelműen kevesek, ebben szerepe lehet mázsás súlyomnak is, de azért meg lehet állni vele, ám az óvatosság nem árt. Ugyanakkor a hátsó fék "védett" felfogatása ügyes, praktikus. A telót hagyjuk, puha és az állítgatási lehetőségekkel sem hoz zavarba - némi előfeszítést tekergethetünk minden száron. Én tökig betekertem, így az aszfalton megfelelő, de így meg recsegni kezdett. Tehát a komolyabb fejlesztés, tuning első lépései egyértelműen a villa-fékek kell legyenek.
A váltó teszi a dolgát, szépeket csattan, de különösebb gond nincs vele, néha rakoncátlankodik. A gumik 4 barra nyomva aszfalton is jól, viszonylag csendesen gördülnek, jól tapadnak, egészen addig, amíg az ember nem kezd el döntögetni, mert már 20 km/h óra körül hajlamosak driftelni. Terepen viszont kiváló, kapaszkodik szépen. A gyári pedál is vicc kategória, ezt is lecseréltem egy Bike Positive platformra.
A városban már sokat hajtottam, egyetlen hátrány, vagy inkább szokatlan tényező a nehézkesebb, lassabb megindítás. De ha egyszer elindul, akkor megy, mint a meszes, az első alkalommal, a szokásos munkába járós időmön rögvest javítottam. Az emelkedős hazafelé hajtás is egyetlen vigyorgássá vált, mászni is nagyon jól mászik, nekem könnyebbnek tűnt, mint az előző, 26-os bicajommal. Ahhoz képest, hogy nagykerekű, miután megszoktam, nagyon jól terelhető, döntögethető, az aszfaltos huligánkodás határait inkább a gumik húzták meg, mint a geometria. A tengelytáv éppen 100 cm talán ennek is betudható mindez. Kap majd két Schwalbe Big Apple-t, akkor szerintem veszedelmes egy állat lesz belőle.
Erdőben még nagyon keveset és szolid, családi kirándulásos tempóban mentem, így arról még nem tudok beszámolni, de nem hinném ezek után, hogy csalódást fog okozni.
Hogy mondjak rosszat is: a nyeregcső kulacstartója szerintem kerülhetett volna lejjebb, mert nehézkes berakni a kulacsot vagy éppen a Trelockot (ez utóbbit át is raktam a másik csőre). A vázon elhelyezett csomagtartó-furatok nálam a "Miafasznakegyilyenbringára" kategória, de ezeken túl semmiféle jóvátehetetlen hibája nincs a biciklinek. Érdekes és nem túl kellemes élmény volt még, hogy a nagy kerekek egy esős napon már mérsékeltebb tempóban is nagyon magasra verték fel a vizet, elöl konkrétan a képembe.
Kisebb súlyú hobbibringások akár gyári állapotában is (na jó, kivétel a pedálok) használhatják, de tökéletes alap az építkezéshez. Nagyon sok 29-est megnéztem ebben az árkategóriában, de nincs okom megbánni a döntésemet.
Aki ki akarja próbálni a nagykerekűzést, és minden ellenkező vélemény dacára, nagyon bevált a budapesti dzsungelben, nagyon passzol a sportos közlekedési stílusomhoz.
